Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Takarékpalota születik
Ma már elképzelhetetlen a szombathelyi Fő tér a Takarékpalota monumentális épülete nélkül. Tervei száz évvel ezelőtt fogalmazódtak meg, a születését megelőző telekvásárlással egy időben. A városképet meghatározó szecessziós építmény ma is szemet gyönyörködtető, saját korában pedig egyenesen kuriózumnak számított. A Berzsenyi Dániel Könyvtár közelmúltbeli kiállításán több érdekességet is megtudhattunk az épületről. Felépítése egymillió koronát emésztett fel és a bankhelyiség fölé húzott üvegtető alatt esténként 2500 gyertya világított nem mindennapi látványt nyújtva. A bank méteres vastagságú acél- beton falakkal körülvett páncélszobáját a föld alá süllyesztették, s a trezor vasajtaja 40 métermázsát nyomott.
„Szombathely város tanácsát régóta hasztalanul buzditotta a helyi sajtó arra, hogy vásárolja meg a piactérig terjedő háztömböt és ezen a helyen épitsen modern városházát és bérpalotát, a mit igen könnyen értékesithetne. A városnál azonban ez a terv éppen olyan süket fülekre talált, mint a többi okos idea. Most aztán más valósitja meg – legalább részben – a város eme nagyforgalmu helyének a szépitését és viszi keresztül annak modernné tételét. A Borsits Béla vezetése alatt álló Szombathelyi takarékpénztár r.t. ugyanis e hó 14-én közgyülést tart, amelynek tárgysorozatán a bank ingatlan vétele szerepel.
Ez az ingatlan pedig nem más, mint a Horváth Boldizsár téren és a Berzsenyi Dániel-utcában levő négy ház, a mely jelenleg dr. Tóth Imre, Stadler Izidor, Stadler örökösök és Hauser örökösök tulajdonát képezi és amelyet a bank 300.000 koronáért megvásárolt. Erre a nagyforgalmu helyre három emeletes modern székházat épit a Szombathelyi takarékpénztár részvénytársaság, mely ide fogja helyezni intézetét, míg az épület többi részében üzletek, modern lakások lesznek.”
A bába panasza
A fogyatkozó népesség problémája rendszeresen visszatérő téma volt a száz évvel ezelőtti sajtóban. 1911 májusában a bucsui bába sanyarú sorsán keresztül próbálták érzékeltetni a helyzet súlyosságát.
„Az egyke erősen hódit Vasvármegyében is. Sok a teher az adó alakjában, még nagyobb a kenyeret kérő gyermek képében. Igy aztán az anyák beállnak az egyke hivei közé. Tegnap a bucsui bába panaszolta el Sinkovich Elek járási főszolgabirónak, hogy nem tud megélni az évi száz korona fizetéséből, mert mellékjövedelme alig akad. A bucsui anyák ugyanis nem csak hogy egyszer egy évben nem akarják szaporitani a lélekszámot, de – egyáltalán nem akarják. Ebben az esztendőben mindössze háromszor kelepelt a gólya a házak fölött s mivel egy egy uj honpolgár mindössze 4 koronát jelent a községi bábának, érthető a feljajdulása a csekély mellékkereset miatt…”
Hármasikrek a Faludy Ferenc utcában
A fent említett egyke-rendszer ellenpéldája egy szombathelyi kőműves segédet lett, aki néhány percen belül háromszor is hagyta leszállni a gólyát háza kéményére.
„A szombathelyi állami anyakönyvvezetői hivatalban tegnap nem mindennapi bejelentés történt. A bejelentésből kitünik az az örvendetes tény is, hogy az illetők nem hivei az egyke- rendszernek, amely végeredményben tudvalevőleg a mai nemzedék kihalását idézné elő.
A bejelentés arról szól, hogy egy derék szombathelyi kőművessegédnek a Faludy Ferenc-utca 4. számu házban lakó családját háromszor is meglátogatta az ármányos gólyamadár. Cziczer István kőművessegédet hétfőn délután egy órakor három leánygyermekkel áldotta meg a teremtő. A két első élve született, a harmadik holtan jött a világra.
Az életbenmaradt csöppségek közül az elsőt Mária, a másodikat Erzsébet névre keresztelik. A boldog anya és ujszülött gyermekei egészségesek, de legjobban örül az istenáldásnak az apa, aki gyönyörködve nézi a csöppségeket, akik ugyan megszaporitották a gondjait, de azért nagy örömet is szereztek neki.”
Könyv a vasi nemesekről
A vasi nemes családok számbavételére vállalkozott Palatinus József, aki száz éve könyvsorozat formájában szándékozott a közönség rendelkezésére bocsátani kutatómunkájának eredményét. A Berzsenyi Dániel Könyvtárban ma is fellelhető első kötet A-tól Cz-ig vette számba a nagy múltú családokat.
„Vasvármegye könyvpiaca egy kiállitásában rendkivül diszes, tartalmában gazdag és értékes munkával gyaraposott. A Vasvármegye nyomdavállalatnak nemesi könyve ez, melynek izléses kiállitása a nyomdavállalatot, tartalma pedig szerzőjét Palatinus József kollégánkat dicséri.
Palatinus Józsefnek ez a 200 oldalra terjedő könyve első része annak a nagy munkának, a mely nyolc vaskos kötetben fog számot adni vármegyénk történelmi családjainak multjáról. Egy egész kis könyvtár, mely nem csak a benne tárgyalt, tehát érdekelt családok ivadékainak fog kedves és becses olvasmányul szolgálni, de tekinte, hogy ez a családtörténeti munka uj oldalrol s uj megvilágitásban mutat be a vármegye történeti multjába: nélkülözhetetlen kézikönyve lesz a historizmusnak is, aki a vármegye multjával foglalkozik. …eleddig ismeretlen históriai és családtörténeti események elevenednek meg előttünk.
Az értékes munka különben első része a nemesi családoknak, melyek közül a-C-ig husz történelmi család leszármazását, cimerét, s egyes tagjainak biografiajat közli. A terjedelmes szövegrészt nagy gonddal összeállitott leszármazásai táblázatok és cimer reprodukciók élénkitik. Az Ajkay, Agusztich, Ajkay, Balog (Beodi), Balog (Béri), Barthodersky, Bárdossy, Bátsmegyey, Beiczy, Békássy, Béry, Bertha, Bertalanffy, Berzsenyi, Bezerédj, Boda, Bogdány, Boross, Bozzay, Chernel és Czeke családok multját ismerteti ez a könyv, amely méltán fog feltünést kelteni, irodalmi szakkörökben is. A Vasmegyei nemes családok történetének 8 kötete bolti árban 120 korona és megrendelhető a Vasvármegyei nyomdavállalatnál. Akik előjegyzés utján rendelték meg, azok 80 koronáért kapják meg.”
Egy sugárzóan okos professzor előadása
A rádium rendkívül ritka radioaktív nehézfém. A Föld teljes rádiumkészlete nem haladja meg az 5,5 kilogrammot. A Curie házaspár által 1898-ban azonosított elemet 1911 májusában rendhagyó kémiaóra keretében mutatta be egy külföldi professzor Szombathelyen.
„Nagyérdekü tudományos előadás volt tegnap délután félnégy órától félhat óráig a szombathelyi főgimnázium disztermében. Egy tudós és neves professzor Scheffel Herman drezdai egyetemi tanár időzik most városunkban, hogy bemutassa a híres Rádiumot és előadást tartson annak történetéről, csodás hatásáról és gyógyitó erejéről.
A vonzó és igen élvezetes előadás Steiner Miklós tanár tolmácsolta a közönségnek, amelynek igen tetszett a csodás Rádiummal végzett mutatványok. Scheffer professzor egy apró, tizenöt milligram nagyságu Rádiummal mutatja be kisérleteit s ez a csekélyke elem – ötezer koronába kerül. Az általános óhajtásnak engedve, a tudós tanár holnap, szombaton este nyolc órakor a főgimnázium disztermében a nyilvánosság részére tart előadást, amelyet olvasóink fokozott figyelmébe ajánlunk, annál is inkább, mert a csodás elem megismerésére csak ritkán nyilik ilyen kedvező alkalom.”
Biciklibetyárok anno
Ma az erdei terepen gyakorlatozó downhill-esek „garázdaságairól” szólnak a hírek, száz éve a városi sétautakat is szenvtelenül és nagy sebességgel keresztező biciklisekkel gyűlt meg a hatóság baja. A drasztikus intézkedéseknek bőven voltak támogatói.
„A szombathelyi rendőrség is végre megsokallta az ugyszolván napirenden levő kerékpár baleseteket s a Vasmegyei napló tárgyilagos cikkeinek hatása alatt komolyan kezd foglalkozni azon, hogy elejét vegye a baleseteknek.
A rendőrkapitány szigoru utasitást adott ki a rendőrlegénységnek, hogy minden egyes a megengedhetőnél gyorsabban haladó kerékpárost állitsanak elő az ügyeletes rendőrtisztviselőhöz. A kerékpárost nemcsak gyorshajtásért fogják megbüntetni, hanem elkobozzák a kerékpárját is, amelyet azután elárvereznek. A rendőrkapitánynak bármilyen szigoru is ez az intézkedése, mindenesetre dicséretet érdemel és elismerésre talál mindenütt. Mert már mégis csak tarthatatlan volt az a helyzet, amelyet az őrülten vágtató kerékpárosok idéztek elő.
A békésen sétáló, vagy dolgát végző közönség testi épsége állandóan veszélyben forgott s nem egy törött kéz, bevert fej jelezte a vigan karikázó kerékpáros utját. Ez az intézkedése a kapitánynak bizonyára sok biciklistának elveszi a kedvét attól, hogy 30-40 kilométeres sebességgel száguldozzon a legforgalmasabb utcákon.”
