Bűnök
Az időnként békebeliként emlegetett korszak bizony cseppet sem volt békés. Verekedések, csalások, lopások színesítették a rend őreinek napjait. A gyilkosság sem volt ritka, s a közerkölcs által leginkább megvetett bűn, az "angyalcsinálás" is időről-időre témát adott a lapok íróinak. 1905 novemberében egy szombathelyen szolgáló cselédlány, Sprancer Erzsébet követte el a nagy bűnt.
"Bünös szerelmének magzatát kedden virradóra a szemétgödörbe ölte, maga pedig tudva tettének sulyos következményét, megszökött. A házbelieknek abban a reményben, hogy Spancer Erzsébet a bábaképezdébe ment, hogy magzatának életet adjon, nem tünt fel a leány eltünése; annál nagyobb volt a meglepetés, amikor kedden 9 óra tájban a házbeliek a szemétgödörben egy halott gyermek hullájára akadtak. Az esetről rögtön értesitették a rendőrséget, melynek sikerült a bünös leányt délután 4 órakor nővérének Szentmárton-utcai lakásán ágyában fekve megtalálni. Kedden délután Tulok János központi vizsgálóbiró és Alexy Emil dr. megállapitották, hogy a gyermek halálát fulladás okozta. A leányt a kir. ügyészség fogházába szállitották."
Jó játék a magyar játék!
Mikor is lehetne aktuálisabb a mellőzött magyar gyermekjáték-gyártók keserve, mint karácsony közeledtével? Ahogy ma a távolkeleti műanyagcsodák, úgy száz éve is a külföldi termékek igyekeztek kiszorítani a piacról a jó minőségű magyar játékokat. A korabeli hírlapírók eképp számoltak be az iparág megmentésére és a milliós összegek külföldre vándorlásának megakadályozására szorgalmazott akcióról:
"Nekünk is van már számbavehető gyermekjáték, házi- és népiparunk, mely Hamupipőke szomoru szerepét tölti be." A József kir. herceg szanatórium akciót indít "a hazai gyermekjáték és népiparunk föllenditésére és egyelőre az egyesület az ország tiz helyén ilyen kiállitást rendez... Ezek a kiállitások tisztán a gyermekjáték testületének megismertetésére vonatkoznak. Mint értesültünk, városunkban is rendeznek ilyen gyermekjáték kiállitást."
Tüzek hónapja
A november 100 éve a tűz hónapja volt vas megyében. Hatalmas tűz tombolt Szentgotthárdon, ahol egy
"nemrég keletkezett tüzkatasztrófa ismétlődött meg ujból. Özv. Desits Gyuláné házának udvarán fölhalmozott mintegy 15 széna és szalma takarmány gyulladt ki és porrá égett, anélkül, hogy oltásról szó is lehetett volna." Ugyancsak ezekben a napokban gyulladt ki "Csabuk Károly urdombi lakos pajtája", ami "a benne lévő széna és gazdasági szerekkel együtt rövid idő alatt porrá égett." A tüzes történetek sorában azonban a "Gyujtogató tehén" címmel megjelent beszámoló vitte el a pálmát. "Koltai György jáncfai lakos este kiment az istálóba, hogy tehenét megfejje; az istállóban sötét lévén, magával vitte a szobából a petroleum lámpát, amit maga mellé helyezett a földre. Fejés közben a tehén véletlenül fölrugta a lámpát, amitől az alom meggyuladt. Koltai György csak nehezen tudta magát és tehenét az égő istállóból kimenteni, az istállót és a hozzáépült pajtát azonban, bár szomszédai segitségére jöttek az oltáshoz, megmenteni nem lehetett." Arról nem szólt a fáma, hogy a piromániára hajlamos négylábút milyen büntetéssel súlytotta a törvény keze.
A város, ami falunak látszik, avagy a plakátbotrány
"Az Uj Magyarország, egy Budapesten megjelenő haladópárti krajcáros ujság kurta lélegzetü vezércikkeivel, melyekben rendesen a szövetkezett ellenzéket támadja, - általános feltünést keltett. Egyik vezércikkét plakát formában is kinyomtatta és e plakátokat Szombathelyen is kiragasztotta az utca-sarkokon. A kir. ügyészség tudomást vevén a plakát tartalmáról, Bárdossi László kir. ügyész személyesen intézkedett a rendőrségnél, hogy a falragaszok a falakról eltávolittassanak. Ez meg is történt és most már egy plakáttal kevesebb tömege a falragaszoknak könyörög a város hatóságához, hogy állitassa már föl a hirdetési oszlopokat és táblákat, mert szakasztott olyan a város, mintha falu volna. Csodáljuk a háztulajdonosok birka-türelmét, melylyel házaik falának plakátokkal való elpiszkolását megengedik.
Különös nyomozás
"A szomszédos zarkaházi és Hermán községekben egymásután több ludlopás történt. A megkárosult gazdák elveszett libáikat a keddi országos vásáron Császár György baromfikereskedőnél felismerték. Császár tagadta, hogy jogtalan uton jutott a ludakhoz és azt állitotta, hogy azokat Körmenden vette. A nyomozó rendőrség, hogy a károsultak állitását valószínüvé tegye" különös nyomozási technikához folyamodott. "Az ellopott ludakat elvitte a károsultak községébe és a falu végén letette őket. A ludak hajtás nélkül, egyenesen ahhoz a házhoz mentek be, ahonnan ellopták őket. Ezek után már kétségtelen volt, hogy Császár a ludakat csakugyan lopta, mert igazolni nem tudta, hogy kitől vette őket.
Fogy a magyar
Magyarország népessége napról-napra csökken. Családtámogatási rendszer ide, gyermekvállalás szorgalmazása oda, a számok magukért beszélnek. Na de mióta probléma ez kis hazánkban? Lassan száz éve.
"Az országos statisztikai hivatal azzal az elszomoritó statisztikai kimutatással lepte meg az országot, hogy fogy a magyar nagyon. A halál kaszája dúsan arat s a születési statisztika nem nyújt elég vigasztalást, mert a születések száma kisebb a halálozásnál. Az utolsó két esztendőben több ember halt meg hazánkban, mint amennyi született. A gazdasági pangás a tömegek nyomorának terjedése, a kivándorlás, az erkölcstelenség nagy akadályai a szaporodásnak. A házasságon kívül született gyermekek száma azonban erősen szaporodik. A gyermekmenhely alig győzi elhelyezni a sok csecsemőt, akiket anyjuk eltartani nem képes. A házasságkötések száma csökkenik, a családi élet utáni vágyat legyőzi a nyomoruság és erkölcstelenség. Hiába akarják az intéző körök, államférfiak és tudósok meggyógyitani ezeket a bajokat. Amig gazdasági életünk át nem alakul, amig a nyomoruság napról-napra terjed, addig fogyunk, pusztulunk.
Megvadult a fenyvesek
"Mint ahogy hajdanában megvadult a birnaui erdő: a messze Kárpátokban utra kelnek apró fenyőfácskák és utaznak, utaznak, hegyen-völgyön keresztül, a míg csak el nem érkeznek a városba. S a piacon egész fenyőerdő támad. Szép sorjában állnak ott az apró fácskák, melyekre csodás dolgokat fognak varázsolni maholnap a tündérujjak. Maholnap kicsi emberkék erősen számítgatják: - Hány nap még? Egy, kettő, három, hat Még hat nap. S aztán csilingelve, ragyogás közepette vonul be a Jézuska, a csillogó karácsonyfával, hogy hozzon örömöt, békét. Békét? Ki beszéhet manapság békéről?"
Nekrológ a javából
Különös nekrológgal, kettős érzelmekkel áthatott írással búcsúzott a város közismert - ámde nem közkedvelt - személyiségétől a Szombathelyi Friss Újság stábja.
"Gyásza van a Szent István-parknak. Tíz éven át gondos ápolója s hű őrét veszitette el a jó öreg Vida bácsiban. A parkban játszó gyermekek megkönnyebbülve sóhajtanak fel: a jövő nyáron szabad lesz a vásár; nem kell félnünk a szigoru bácsitól. A póráz nélküli ebek is vigabban ugrálnak, mert hisz nincs, ki a kitiltó rendeletet végrehajtsa. A szerelmesek is zavartalanul bujhatnak össze a padokon; csak az üdülő közönség érez részvétet az elhunyt iránt, mert kedvenc sétahelyének éber őrét vesztette el Vida bácsiban. Már régóta betegeskedett, mignem szerdán 59 éves korában megváltotta szenvedésétől a halál.
Folytatás következik januárban.
