Miről szóltak a hírek száz éve? Amikor tőlünk is kitántorogtak Amerikába (30. rész - 1906. január)

1905-ben 4803 vasi kért útlevelet. A többség útja Amerikába vezetett. A fele vitte a családját is. Mások papír nélkül vágtak neki az útnak. Közel tízezren reméltek jobb boldogulást az Újvilágban

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk.

A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely dolgairól. Innen ollózunk hónapról hónapra.

Mindent az olvasóért!
A száz évvel ezelőtti újesztendő fordulópont volt a Szombathelyi Friss Ujság életében. A hatodik évfolyamát indító lap az újság átalakulásáról szóló hírekkel kezdte a januárt.

„Öt éven keresztül dolgoztunk, hogy a nép körében a kulturát terjesszük és ez a törekvésünk kellő jutalmat nyert azzal a szinte páratlanul álló támogatással, melyben a Szombathelyi Friss Ujságot olvasóközönségünk részesitette. Ezt a támogatást mi méltányolni tudjuk és éppen ezért a Szombathelyi Friss Ujság (Vasmegyei Napló) ujév napjától kezdve teljesen önállóan jelenik meg. A Szombathelyi Friss Ujság (Vasmegyei Napló) gazdag távirati- és telefon-tudósitásokat közöl, melyek olvasóközönségünket tájékoztatni fogják a legujabb és legérdekesebb hazai és külföldi események felől és igy a Budapestről délben érkező lapokat az események közlésében fél nappal megelőzi.”

A kül- és belföldi hírek mellett ezt követően is nagy figyelmet szenteltek a helyi eseményeknek, és a szombathelyi hírek mellett Vidéki krónika címmel a megyében történtekről is bővebben tájékoztatták a közönséget.

„Azt a nagy áldozatot, melyet az éjjeli hirszolgálat, a távirati és telefon-tudósitások megszerzéseért hoztunk, a Szombathelyi Friss Ujság (Vasmegyei Napló) olvasóközönségeért hoztuk és biztosan számitunk arra, hogy a t. közönség ugy, mint eddig, ezután is támogatni fogja lapunkat, melynek jelszava: Mindent a közjóért! Mindent a népért!”

Mégis mozog a föld
Az 1906-os esztendőben Vas megyében, egy januári reggelen több ezren ébredtek arra, hogy megindult alattuk az ágy.

„Szentgotthárdról értesítik lapunkat, hogy kedden virradóra háromnegyed 6 órakor mintegy 10 másodpercig tartó erős földrengést éreztek Szentgotthárdon, Muraszombatban és a szomszédos községekben. Több helyen a házak falai az erős rázkódástól megrepedtek.”

A földmozgást szerencsére nem követték újabbak, így az ijedségen kívül komolyabb bajjal senkinek sem kellett számolni.

A lábra kelt karácsonyfák nyomában
A karácsony – jóllehet az ünnepkör már véget ért – még adott munkát a rendfenntartó szerveknek. Decemberben számtalan kert- és telektulajdonos tett feljelentést az angyalok munkáját elorozó fenyőfa-tolvajok ellen. Az ünnepek elmúltával sorra kerültek kézre a fákat meglovasítók.

„Tömegesen érkeztek a csendőrséghez feljelentések, hogy sok helyen lopott karácsonyfára hozta a kis Jézus az ajándékot. Zsigmond Ernő nemescsói körjegyző kertjéből ugyszólván teljesen kiirtották a diszfenyőket, mintegy 50 korona kárt okozva a tulajdonosnak. Hosszuperesztegen is számos gazdaembernél találtak diszfenyőt, melyek beszerzési forrását igazolni nem tudták. Hosszu nyomozás után Zsigmond Ernő fenyőfáinak tolvaját a csendőrség Molnár Lajos személyében megtalálta, aki a vidéket ellátta lopott karácsonyfákkal.”

El innen, messze el
Mi magyarok nagyon jók vagyunk a szülőföldről való el- és visszavágyódásban. Bizonyítja ezt számtalan szebbnél szebb népköltés. Ezúttal azonban nem egy keserű népdalt, hanem egy a kivándorlásról szóló újságcikket osztunk meg olvasóinkkal.

„A népnek nincs mit enni, a kisgazda földjét megeszi a kamat, a kisiparos szájából kivájja a falatot a gyáripar és az uzsora. Az ország politikája már esztendő óta a nemzeti követelésekkel van elfoglalva és a kormány, melynek kezét a törvényalkotásban megköti a nemzeti ellenállás, alig bir valamelyes szociális munkát végezni és a kisemberek helyzetének javitására valamit is tenni. A nép tehát, melynek nincs módja ahoz, hogy kivárja: mikor elégelik már meg az urak a passzivitást, - kénytelen itthagyni hazája földjét és kivándorolni egy képzelt jobb hazába, az ismeretlen nyomoruság, szenvedés és keserüség honába: Amerikába.”

Ennyit a témáról nagy általánosságban. De mi volt a helyzet száz esztendeje szűkebb hazánkban, Vas megyében?

„Szomoruság, jajszó sir le arról a kimutatásról, melyet vasvármegye törvényhatósága állitott össze a megye területéről 1905. é.-ben kivándorlottakról.”

Az 1905-ös esztendőben 4803 Vas megyében élő ember kért útlevelet. A többség útja Amerikába vezetett, munkaszerzés céljából. A kivándorlók közül 2000 magával vitte a családját is, és útlevél nélkül is sokan nekivágtak az útnak, amelytől szerencséjüket remélték. Mindezt összeadva körülbelül tízezer főre tehető kivándorlottak száma. „Ennyi munkás kezet veszitett el egy esztendő alatt Vasvármegye.”

Rablás a bucsui erdőben
Az 1906-os esztendő sem kezdődött békésen. A karácsnyfák meglovasításán kívül halálos kimenetelű verekedés és rablótámadás is gyarapította a rend őreinek munkáját.

„Rémes rablási merénylet történt pénteken a reggeli órákban a bucsui erdőben. Czethoffer Jánosné csajtai lakos Szombathely felé igyekezett, a mikor a bucsui erdőben találkozott Horváth József 22 éves zenész cigánynyal, aki szóba elegyedett az asszonynyal, sőt barátságosan ajánlkozott arra, hogy Czethoffernét elkiséri Szombathelyre. Alig haladtak az erdőben néhány lépést, Horváth torkon ragadta az asszonyt és pénzét követelte.”

A megtámadott Czethofferné segítségért kiáltott, de az útonálló sem volt rest, rögvest betömte a száját a zsebkendőjével. Mire az asszony rémületéből felocsúdott a rabló már messze járt „alig néhány garast tartalmazó pénzerszényével” együtt.

Az elköveti kiléte nem sokáig maradt titok, a feljelentés után hamar kézre kerítették. „A tettes beismerte tettét, de azzal védekezett, hogy a tett elkövetésekor az öntudatlanságig részeg volt.”

Világutazó Szombathelyen
Egy önjelölt híresség, egy világutazó színesítette Szombathely hétköznapjait ezekben a napokban.

„Érdekes kis ember járt ma szerkesztőségünkben. Chometz András, a ki állitása szerint 1901. szeptember elsején Turócszentmártonból 95 fillér készpénzzel indult „bejárni kétszer a világot”. És valóban „boldogsága a veszély”, mert Porthartur ostrománál mint a japánok kéme, orosz fogságba került. Nagy nehezen sikerült a bajból kiszabadulnia. Hosszas viszontagságok után 1904. szeptemberébe végén ismét otthonában volt.”

S hogy mi járatban volt a vasi megyeszékhelyen? Talán a második körhöz szükséges kezdőtőkét kereste. „Most arcképes levelezőlapjait árusitja. Ezért ugyan nem érdemes a világot ujra bejárni.”

Folytatás következik februárban.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Miről szóltak a hírek száz éve?