Az Élőlánc egy szellemi mozgalom, közösség

„A politika elleni gyűlölet a politika eszköze, hogy az emberek ne foglalkozzanak a politikusokkal.” – jelentette ki Lányi András, akivel a fórum után beszélgettünk.

- Milyen tapasztalatokat szerzett a beszélgetésen?
- Nagyon tanulságos volt. Egy Élőláncot nem lehet előre kitalálni, az tényleg úgy tekeredik, úgy formálódik és úgy csörömpöl, ahogyan a formálói alakítják. Számunkra nagyon nagy a tétje ezeknek a beszélgetéseknek, ugyanis nem vagyunk meggyőződve a saját igazságunkról. Ezért mindig próbára tesszük, és így folyamatosan változik a programunk. Sok olyan ötlet, szempont merült fel ezeken a beszélgetéseken, amelyek most már részei az Élőlánc hitvallásának. Ez maga a tevékenységünk lényege. Valaki azt kérdezte, nem félünk-e attól, hogy ebből valamiféle értelmiségi vitaklub lesz. Azt mondtam, ha így lesz, az nem gáz, legyen az, végre ki kellene beszélni ezeket a dolgokat. Itt az ideje, hogy a politika ismét értelmiségi vitafórumok kedvenc témája legyen. Hogy ne csak szidjuk a pártokat, a politikát, hanem alakítani is akarjuk azt. De először egymás között is rengeteg dolgot kell tisztázni. Ezért vagyunk itt.

A viták ideje

- A beszélgetés hangulata számomra a rendszerváltás előtti mozgalmár korszakot idézte fel. De ez a mozgalmárkodás magával hoz bizonyos veszélyeket is.
- Talán nem. Azt hiszem, hogy az úgynevezett rendszerváltozás évében az értelmiségben sok minden benne szorult, amit még ki kellett volna vitatkoznia. De ezek az első viták szerencsétlen ellenségeskedésekhez vezettek. Részben a politizáló értelmiségre rátört a profi politika sokféle ismeretlen kényszere, ettől egyesek elveszítették a vitakedvüket, mások pedig a politikához való kedvüket, és elmenekültek a politikából. A problémák megoldatlanok, a kérdések nyitott kérdések maradtak, tehát nem véletlen, hogy ott kell újra kezdenünk. Ha az ember eltéved egy erdőben, akkor visszamegy odáig, ahol még tudta, hol merre jár. Ilyen kiindulópont a rendszerváltozás. Vajon melyek voltak azok az illúziók, amelyekben akkor hittünk, és amelyek most már nem tévesztenek meg bennünket. Meg kell keresni, hogy akkor hol rontottuk el, hol tévesztettük el az utat. Tehát ideje van a mozgalmárkodásnak, és a vitáknak.

Nem működő társadalom

- Tehát vissza a kályhához? Ilyen ciklikus időszakokban kell gondolkodni a politikában?
- Nem, inkább konkrétan az, hogy a magyar rendszerváltozás, mivel nem társadalmi forradalom eredménye volt, készületlenül érte a magyar társadalmat, és van mit emésztenünk. Azt is mondhatnám, hogy nem egészen oda érkeztünk, ahova készültünk. Az a nyugati típusú társadalommodell, amelyben mi reménykedtünk, amelytől olyan sokáig meg voltunk fosztva, a világban már akkor sem működött. A globalizáció világa másféle világ, ráadásul az a plurális társadalom, amelyben a bukott rendszer politikai és gazdasági élcsapata a haszonélvező, egy felemás módon véghez vitt rendszerváltás.

- Többször elhangzott ma este, hogy az emberek gondolkodását kell megváltoztatni. Egy szociológus mondta valamikor, hogy egy társadalmi szervezet átalakításához 6 hónap, a gazdaság reformjához 6 év, az emberi gondolkodás átalakításához viszont 60 év kell.
- Igen, sok minden valóban csak több nemzedék alatt mehet végbe. Sajnos a veszélyek, amelyek ma az emberiséget fenyegetik, amit maga a gazdasági globalizáció jelent, amelyek a sajátos helyzetű kelet-európai országokra, köztük a miénkre leselkednek, sokkal gyorsabb válaszokat igényelnek. Tehát menet közben kell kereket cserélnünk ezen a járművön, nincs időnk megállni, megvárni, amíg kihalnak a mostaniak. Különben én nem hiszek az új nemzedékekben. Az új nemzedékeket mi neveljük. Olyanok is.

Új kérdések, rossz válaszok

- De ez a gyorsulás nem darálhatja be a hasonló mozgalmakat? Arra gondolok, hogy a könnyebben, simulékonyabban működő rendszereknek mindig van egy lendülete, tehetetlenségi előnye.
- Furcsa módon túl sok új politikai program nem jelent meg a rendszerváltozás óta a magyar politika színpadán, én azt állítom, hogy a 21. században csak ökológiai politika lehetséges. Tudniillik, sokféle választ adhatunk, de a kérdések, az új, nagy kérdések, azok közös kérdések, megkerülhetetlenek. Mit kezdjünk romló életfeltételeinkkel, széthulló közösségeinkkel, és ezekre a kérdésekre a hagyományos politikai életben sem a baloldalon, sem a jobboldalon nincs adekvát válasz. Ezért az újra szükség van. Viszont csak olyan új program életképes ma, ami valóban szembenéz ilyen eléggé fogós kérdésekkel, tehát a reklámízű, a gyors népszerűségre törekvő politika nem jön be. Azt csak nagy pénzen tudják a nagy pártok eladni, ezért pillanatnyilag nem attól tartok, hogy túl sok új párt jelenne meg, hanem attól, hogy olyan a magyar hatalom rendszere, amelybe nem nagyon lehet kívülről betörni. Egyébként mi nem voltunk gyorsak, hiszen ha csak a Duna-mozgalmakig tekintünk vissza, egy jó másfél évtizedes előkészület és érlelődés előzte meg az ökológiai politika színrelépését. Volt rá időnk, amíg kortársaink a parlamentben politizáltak, mi a partvonalról figyeltük a politikát és remélhetőleg tanultunk is belőle. Néhány hibát remélhetőleg nem követnénk el, amit elkövettek azok, akik rögtön a rendszerváltozás után politikussá lettek. Ez nem az ő hibájuk, hirtelen kellett, ugye beletalálniuk.

- Ismét csak egy veszélyt kell említenem. Nem tart attól, hogy ezek a beszélgetések öncélú vitákká alakulnak, hiszen az értelmiségi ember hajlamos arra, hogy a legapróbb részletekig kitárgyaljon mindent. Egy pártnak viszont erre nincs ideje.
- Igen, de az Élőlánc nem csak értelmiségi vitaklubokból áll. A biogazdák másképpen gazdálkodnak, az organikus építészek másképpen próbálnak házat építeni, és ők mind, mondhatnám, hogy a mieink. A helyi lakók Budapesten nem intellektuális megfontolásból rohannak le, hogy velünk tüntessenek az utolsó fákért, a közterekért, a lebontásra ítélt műemlék épületekért, hanem a saját jól felfogott érdekükben. És ez mind az Élőlánc Magyarországért, a vitaklub ennek csak egy része. Egy fontos része, de csak egy része.