Mire elindulunk, az országos átlag már jóval előrébb áll, a választásra jogosult mintegy 8,1 millió polgár közül majdnem 28 százaléknyi járult az urnák elé.
Az utcán csak a férfinem képviselteti magát gyér számban, a nőknek nyoma veszett, valószínűleg a panír és a húsosfazék vonzáskörzetében ténykednek. Szóval szavazunk. A kultúrházon félig kész felújítás nyomai önkormányzati választások is lesznek nemsokára, érthető hát, miért az építkezés. Az épületben rajtunk kívül csupán a választási biztosok ásítoznak, talán ha egy papírfülke foglalt. Semmi sem történik, ikszelünk, ahogy kell, majd alig tudjuk a papírlepedőket beleszuszakolni a piciny borítékba. Megtudjuk, Jákon még alszanak a szavazók, a nagy roham hátravan, majd ebéd után.
Kint Hrabali éden: a templom mellett biciklis turisták fotózkodnak, a kocsmában a pultnál a szokott törzsgárda hangol a húslevesre, idős urakból álló nyakkendős asztaltársaságok kisfröccsel öblögetnek. A téma a fagyispultál: hol kell megfogni a fejsze nyelét. (Ez nem vicc, figyelek hosszú perceken át, de az istenért nem akar egy épkézláb beszélgetést produkálni senki).
Hazafelé a kampánycsendet csupán egy lábunk elé tévedt narancsszín plakát töri meg, a szél volt a hibás, de a kiegyensúlyozás végett azért említsük meg, útközben még számtalan, különféle pártállású plakátfoszlány is szemet szúr. Azért ráférne erre a falura is, bárki győz, egy nagytakarítás
