Már száz éve is vacogtak májusban - Miről szóltak a hírek száz éve? (34. rész)

„Hivatalosan a nyár elején lennénk s a hideg szelek napról-napra erősebben fujnak. Először hajlandók vagyunk a hideget nem komolyan venni, s váltig mondogatjuk magunknak, hogy tulajdonképpen tavasz van"

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.

Gyűjtés a színházért
Visszatérő téma volt a száz évvel ezelőtti helyi sajtó hasábjain a színház szükségességének kérdése. A hosszú hallgatásokat ostorozó írások vagy lelkesítő, összefogásra buzdító cikkek követték időről időre.

„Mi egész nyugodtan rábizzuk Szombathely városa és a vármegye uri társadalmára a szombathelyi uj szinház ügyét. Lesz uj szinházunk, még pedig egy emberöltőn belül, mert Szombathely városa kultur-város, a hol a művészet ügyét nem tekinti a társadalom hatósági, közigazgatási ügynek, hanem éppen olyan közszükségletnek, mint a mindennapi kenyeret. Az értekezlet, melyet Herbst Géza alispán, mint a szinügyi választmány elnöke csütörtök délutánra a szinház épités ügyében egybehivott, - lelkesen és e mellett reálisan foglalkozott azzal, hogy mielőbb a város diszére szolgáló, alkalmas szinházépületet emeljen az eddig itt csak tengődött magyar vidéki szinészet számára.”

Herbst Géza alispán az üdvözlő szavakat követően a formálódó tervekről tájékoztatta az egybegyűlteket:

„Most olyan terv fekszik előttünk, mely lehetővé teszi az uj szinház fölépitését, ha a társadalom is támogatja. Az uj szinhaz 300,000 koronába kerülne, mely összeg amortizációs kölcsönnel lenne fedezhető. A város a jelenlegi viszonyok közt nincs abban a helyzetben, hogy a szinház-épitéshez felveendő kölcsön évi 15-16 ezer korona törlesztési hányadát fedezze. Öt év mulva azonban az uj házak nagy része pótadó alá kerül s a jövedelem emelkedik. Ekkor remélhetőleg be lehet állitani a költségvetésbe a szinház tételét is… A hiányzó annuitás fedezésére gyüjtést indit meg a szinügyi választmány. A gyüjtő-iveket már az értekezleten számos előkelő uriasszony és úr átvette és igy remélyhető, hogy a szombathelyi uj szinház nemsokára fölépül.”

Határtalan lehetetlenségek
Száz éve a határrendőrség felállítása körül sorra pattantak ki a viták. Városunk polgárai sokáig nehezményezték, hogy a kapitánysági központ székhelyéül nem Szombathelyt jelölték ki, holott fekvése és kitűnő vasúti összeköttetése alkalmassá tette volna erre.

„Figyelemre méltó sorokat vettünk a határrendőrség beosztásának megváltoztatására vonatkozólag, mely terv nemcsak azért fontos Szombathely városa közönségére nézve, mert azt az eszmét veti föl, hogy a határrendőr-kapitányság székhelyéül Szombathely jelöltessék ki, - hanem fontos azért is, mert az uj beosztással, a mennyiben az még létesithető, a dunántuli kivándorlással üzött visszaélések is hathatósan szanálhatók lennének. A kivándorlókat csábitó titkos ügynökök és a határszéli ellenőrzésre rendelt hatóságok között állandó küzdelem folyik. Ha egyik utukat elállják, keresnek mást és a határőrizet mostani szervezetének minden hiányát a lehetőségig kihasználják az ügynökök. Sajnos, mert igen sok szabad út visz az országból kifelé s még igen sok a tennivaló, a míg a határrendőrség fölállitásánál elkövetett hibák orvosolva lesznek. Különösen a Dunátul a Dráváig terjedő határszélen történt a szervezés érhetetlen módon.

… A határrendőrségi szolgálat tehát Sopron- és Mosonmegyékbe koncentrálódik, míg Vas és Zala megyék teljesen elhagyatottak. Zala- és Vasmegyék határán, Gyanafalván és Pinkafőn van a határrendőrségnek egy egy kisebb kirendeltsége, de egyébként a határ teljesen őrizetlen. Ha a térképre pillantunk, látjuk, hogy az országnak ezen a részén természetes határ egyáltalán nincsen s Ausztriába bárhol könnyen átjuthat a szökésben levő kivándorló. Látjuk továbbá azt is, hogy az Ausztriába vivő egyik legforgalmasabb vasúti vonal és a kivándorlás szempontjából a Dunántul egyik legfontosabb forgalmi központja: Csáktornya, teljesen őrizetlen. Ki is zsákmányolják ezt a kivándorlási ügynökök és a csáktornyai állomáson valóságos kivándorlókat irányitó középpontjuk van… Az ügynökök hirszolgálata pedig már elég tökéletes arra, hogy a közelgő veszedelemről a cimborákat idejekorán értesithetik.”

A problémák orvoslása a beosztás megtörténte után már nagyon nehéz és körülményes lett volna, de elődeink bízvást bíztak benne, hogy a belügyi kormány felismeri a tévedést és mindent meg fog tenni a „helyzet szanálására”.

Gólya, gólya, hosszúlábú gólya…
Súlyos testi sértés, rendőrségi vizsgálat, s mindez egy gólya miatt. Az állatvédőknek nincs okuk az aggodalomra, a hosszú lábú madár egyetlen példánya sem sérült meg az atrocitás során.

„Rakoncátlan, szeszélyes állat a gólya; a hol nagyon hivják és ugy vágyakoznak utána, hogy tejbe-mézbe fürösztenék, oda nem látogat el, hanem a hol bizony nem igen szivesen látják megérkezését, oda bekopogtat erős csörével, melyben ott szorongatja hüséges társát: az uj honpolgárt. Pásztor István gyanafai lakos is nagyon kivánta, hogy szálljon le házához a gólya, de bizony csak hiába várta, a szeszélyes madár mindig elkerülte őket. Két évvel ezelőtt kiment a férj külföldre munka után és egyedül hagyta itthon a feleségét. Nagy volt tehát a meglepetése, hogy most, mikor hazajött, ugy látszik beköszönteni készül a feleségéhez az ármányos madár. Szörnyen megharagudott erre a fölfedezésre és a különben is betegeskedő asszonyt ugy elverte, hogy most élet és halál között lebeg. A vizsgálatot a férj ellen meginditották.”

Karmeliták bevonulása
Száz esztendeje új lakók érkeztek Szombathelyre. Zárdájukat a megyés püspök szentelte fel fogadásuk napján.

„A kálvária templom szomszédságában épült zárda lakói: a karmelita rendü nővérek vasárnap érkeznek Franciaországból városunkba. A fogadásra nagyban folynak az előkészületek és előkelő katholikus hölgyközönségünk buzgólkodik, hogy a fogadtatás minél impozánsabb legyen. Az állomáson fehérruhás leánykák várják az apácákat, kik a székesegyházban szent misét hallgatnak, azután pedig körmenetben vonulnak az uj zárdához.”

A szerencsétlen flótás
Willbaum Keresztély flótaművész száz évvel ezelőtti Szombathelyi látogatása meglehetősen emlékezetesre sikeredett. A 36 éves művészt városunkban érte a téboly, aminek köszönhetően több napig vendégeskedett egy rendőrségi fogdában. A szakszerű ellátás reményében végül egy pozsonyi elmegyógyintézetbe szállíttatták.

Willbaum Keresztélyt „a m. kir. Opera igazgatója a hirneves zenekar első flótásának szerződtette. Ott működött több éven át, amikor fejébe szállott a dicsőség és a zeneakadémiai tanári állására aspirált. Erre az állásra nem nevezték ki, mert nem magyar állampolgár. E miatt elhagyta az operát és az országban és külföldön Willikof név alatt hangversenykörutat tett. A mult héten nejével Szombathelyre érkezett, hogy innen induljon a stajerországi fürdőkbe hangversenyezni. Már hónapok óta nagyobb mértékü idegesség fogta el, mely pár nap óta teljesen elfajult. Tegnapelőtt éjjel a Kossuth Lajos-utcában az ablakokat beverte és hétfő este, amikor Kőszegről, ahol hangversenyt akart tartani, visszaérkezett, dühöngő őrületbe tört ki. A rendőrség beszállitotta a megfigyelő szobába, ahol kényszerzubbonyt kellett ráadni, mert minden mozgatható butordarabot összezuzott… A megfigyelő szobában a kályhát szétszedte, a vizvezetéki csövet összetörte, nyugvóhelyét darabokra döntötte; majd fejtetőre áll és fejét a falnak vagdalja.”

Szeszélyes időjárás
„Hivatalosan a nyár elején lennénk s a hideg szelek napról-napra erősebben fujnak. Valóságos októberi hidegség terjed szét az utcákon… Először hajlandók vagyunk a hideget nem komolyan venni, rá se hederitve haladunk egy ruhában s váltig mondogatjuk magunknak, hogy tulajdonképpen tavasz van; de aztán mindnyájan beadjuk derekunkat, alázatosan bujunk be a felöltőkbe és ha nem nagyon néznek reánk, a gallért is feltűrjük.”

Nem kell eltúlozni – mondhatnák – a tavasz már csak ilyen. Ám az elégedetlenségnek száz éve megvolt a valóságalapja.

„Az időjárás veszedelmesen kacérkodik velünk… és ma muraszombati tudósitónk jelentése szerint, - Muraszombaton havazott. A hideg időjárás óriási károkat okoz a gyümölcsösben és a gabonákban.”

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Miről szóltak a hírek száz éve?