Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Gyűjtés a színházért
Visszatérő téma volt a száz évvel ezelőtti helyi sajtó hasábjain a
színház szükségességének kérdése. A hosszú hallgatásokat ostorozó írások vagy
lelkesítő, összefogásra buzdító cikkek követték időről időre.
Mi egész nyugodtan rábizzuk Szombathely városa és a vármegye uri társadalmára a szombathelyi uj szinház ügyét. Lesz uj szinházunk, még pedig egy emberöltőn belül, mert Szombathely városa kultur-város, a hol a művészet ügyét nem tekinti a társadalom hatósági, közigazgatási ügynek, hanem éppen olyan közszükségletnek, mint a mindennapi kenyeret. Az értekezlet, melyet Herbst Géza alispán, mint a szinügyi választmány elnöke csütörtök délutánra a szinház épités ügyében egybehivott, - lelkesen és e mellett reálisan foglalkozott azzal, hogy mielőbb a város diszére szolgáló, alkalmas szinházépületet emeljen az eddig itt csak tengődött magyar vidéki szinészet számára.
Herbst Géza alispán az üdvözlő szavakat követően a formálódó tervekről tájékoztatta az egybegyűlteket:
Most olyan terv fekszik előttünk, mely lehetővé teszi az uj szinház fölépitését, ha a társadalom is támogatja. Az uj szinhaz 300,000 koronába kerülne, mely összeg amortizációs kölcsönnel lenne fedezhető. A város a jelenlegi viszonyok közt nincs abban a helyzetben, hogy a szinház-épitéshez felveendő kölcsön évi 15-16 ezer korona törlesztési hányadát fedezze. Öt év mulva azonban az uj házak nagy része pótadó alá kerül s a jövedelem emelkedik. Ekkor remélhetőleg be lehet állitani a költségvetésbe a szinház tételét is A hiányzó annuitás fedezésére gyüjtést indit meg a szinügyi választmány. A gyüjtő-iveket már az értekezleten számos előkelő uriasszony és úr átvette és igy remélyhető, hogy a szombathelyi uj szinház nemsokára fölépül.
Határtalan lehetetlenségek
Száz éve a határrendőrség felállítása körül sorra pattantak ki a
viták. Városunk polgárai sokáig nehezményezték, hogy a kapitánysági központ
székhelyéül nem Szombathelyt jelölték ki, holott fekvése és kitűnő vasúti
összeköttetése alkalmassá tette volna erre.
Figyelemre méltó sorokat vettünk a határrendőrség beosztásának megváltoztatására vonatkozólag, mely terv nemcsak azért fontos Szombathely városa közönségére nézve, mert azt az eszmét veti föl, hogy a határrendőr-kapitányság székhelyéül Szombathely jelöltessék ki, - hanem fontos azért is, mert az uj beosztással, a mennyiben az még létesithető, a dunántuli kivándorlással üzött visszaélések is hathatósan szanálhatók lennének. A kivándorlókat csábitó titkos ügynökök és a határszéli ellenőrzésre rendelt hatóságok között állandó küzdelem folyik. Ha egyik utukat elállják, keresnek mást és a határőrizet mostani szervezetének minden hiányát a lehetőségig kihasználják az ügynökök. Sajnos, mert igen sok szabad út visz az országból kifelé s még igen sok a tennivaló, a míg a határrendőrség fölállitásánál elkövetett hibák orvosolva lesznek. Különösen a Dunátul a Dráváig terjedő határszélen történt a szervezés érhetetlen módon.
A határrendőrségi szolgálat tehát Sopron- és Mosonmegyékbe koncentrálódik, míg Vas és Zala megyék teljesen elhagyatottak. Zala- és Vasmegyék határán, Gyanafalván és Pinkafőn van a határrendőrségnek egy egy kisebb kirendeltsége, de egyébként a határ teljesen őrizetlen. Ha a térképre pillantunk, látjuk, hogy az országnak ezen a részén természetes határ egyáltalán nincsen s Ausztriába bárhol könnyen átjuthat a szökésben levő kivándorló. Látjuk továbbá azt is, hogy az Ausztriába vivő egyik legforgalmasabb vasúti vonal és a kivándorlás szempontjából a Dunántul egyik legfontosabb forgalmi központja: Csáktornya, teljesen őrizetlen. Ki is zsákmányolják ezt a kivándorlási ügynökök és a csáktornyai állomáson valóságos kivándorlókat irányitó középpontjuk van Az ügynökök hirszolgálata pedig már elég tökéletes arra, hogy a közelgő veszedelemről a cimborákat idejekorán értesithetik.
A problémák orvoslása a beosztás megtörténte után már nagyon nehéz és körülményes lett volna, de elődeink bízvást bíztak benne, hogy a belügyi kormány felismeri a tévedést és mindent meg fog tenni a helyzet szanálására.
Gólya, gólya, hosszúlábú gólya
Súlyos testi sértés, rendőrségi vizsgálat, s mindez egy gólya miatt. Az
állatvédőknek nincs okuk az aggodalomra, a hosszú lábú madár egyetlen példánya
sem sérült meg az atrocitás során.
Rakoncátlan, szeszélyes állat a gólya; a hol nagyon hivják és ugy vágyakoznak utána, hogy tejbe-mézbe fürösztenék, oda nem látogat el, hanem a hol bizony nem igen szivesen látják megérkezését, oda bekopogtat erős csörével, melyben ott szorongatja hüséges társát: az uj honpolgárt. Pásztor István gyanafai lakos is nagyon kivánta, hogy szálljon le házához a gólya, de bizony csak hiába várta, a szeszélyes madár mindig elkerülte őket. Két évvel ezelőtt kiment a férj külföldre munka után és egyedül hagyta itthon a feleségét. Nagy volt tehát a meglepetése, hogy most, mikor hazajött, ugy látszik beköszönteni készül a feleségéhez az ármányos madár. Szörnyen megharagudott erre a fölfedezésre és a különben is betegeskedő asszonyt ugy elverte, hogy most élet és halál között lebeg. A vizsgálatot a férj ellen meginditották.
Karmeliták bevonulása
Száz esztendeje új lakók érkeztek Szombathelyre. Zárdájukat a megyés
püspök szentelte fel fogadásuk napján.
A kálvária templom szomszédságában épült zárda lakói: a karmelita rendü nővérek vasárnap érkeznek Franciaországból városunkba. A fogadásra nagyban folynak az előkészületek és előkelő katholikus hölgyközönségünk buzgólkodik, hogy a fogadtatás minél impozánsabb legyen. Az állomáson fehérruhás leánykák várják az apácákat, kik a székesegyházban szent misét hallgatnak, azután pedig körmenetben vonulnak az uj zárdához.
A szerencsétlen flótás
Willbaum Keresztély flótaművész száz évvel ezelőtti Szombathelyi
látogatása meglehetősen emlékezetesre sikeredett. A 36 éves művészt városunkban
érte a téboly, aminek köszönhetően több napig vendégeskedett egy rendőrségi
fogdában. A szakszerű ellátás reményében végül egy pozsonyi elmegyógyintézetbe
szállíttatták.
Willbaum Keresztélyt a m. kir. Opera igazgatója a hirneves zenekar első flótásának szerződtette. Ott működött több éven át, amikor fejébe szállott a dicsőség és a zeneakadémiai tanári állására aspirált. Erre az állásra nem nevezték ki, mert nem magyar állampolgár. E miatt elhagyta az operát és az országban és külföldön Willikof név alatt hangversenykörutat tett. A mult héten nejével Szombathelyre érkezett, hogy innen induljon a stajerországi fürdőkbe hangversenyezni. Már hónapok óta nagyobb mértékü idegesség fogta el, mely pár nap óta teljesen elfajult. Tegnapelőtt éjjel a Kossuth Lajos-utcában az ablakokat beverte és hétfő este, amikor Kőszegről, ahol hangversenyt akart tartani, visszaérkezett, dühöngő őrületbe tört ki. A rendőrség beszállitotta a megfigyelő szobába, ahol kényszerzubbonyt kellett ráadni, mert minden mozgatható butordarabot összezuzott A megfigyelő szobában a kályhát szétszedte, a vizvezetéki csövet összetörte, nyugvóhelyét darabokra döntötte; majd fejtetőre áll és fejét a falnak vagdalja.
Szeszélyes időjárás
Hivatalosan a nyár elején lennénk s a hideg szelek napról-napra
erősebben fujnak. Valóságos októberi hidegség terjed szét az utcákon
Először
hajlandók vagyunk a hideget nem komolyan venni, rá se hederitve haladunk egy ruhában s
váltig mondogatjuk magunknak, hogy tulajdonképpen tavasz van; de aztán mindnyájan
beadjuk derekunkat, alázatosan bujunk be a felöltőkbe és ha nem nagyon néznek reánk,
a gallért is feltűrjük.
Nem kell eltúlozni mondhatnák a tavasz már csak ilyen. Ám az elégedetlenségnek száz éve megvolt a valóságalapja.
Az időjárás veszedelmesen kacérkodik velünk és ma muraszombati tudósitónk jelentése szerint, - Muraszombaton havazott. A hideg időjárás óriási károkat okoz a gyümölcsösben és a gabonákban.
