Képzeljék el, hogy egy reggel a XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk.
Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát.
Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Időutazásra fel!
Egy tragikus fejes ugrás
A kánikula beköszöntével 1906 nyarán is megszaporodtak a tragikus kimenetelű vízibalesetekről
szóló híradások. A vas megyei patakok és fürdők is követelték áldozataikat.
Szombathelyen Deissl ödön, a 83. gyalogezred közkedvelt hadnagyának hirtelen halála
okozott nagy megdöbbenést.
A szimpatikus és jómodoru katonatiszt nemcsak tiszttársainak osztatlan bizalmát birta, de társas életünknek kedves tagja és aranyifjuságunk dédelgetett kedvence volt.
A hadnagyot egy péntek délelőttön, a geiszt-féle uszodában érte a szerencsétlenség. A jó uszó hirében álló hadnagy vigan lubickolt a vizben, sőt annyi bátorságot is vett magának, hogy a három méter magasságu ugró deszkáról ugrált a vizbe Az uszomester több izben figyelmeztette a hadnagyot arra, hogy a víz sekélysége miatt ne ugráljon a vizbe, mert ez könnyen veszélylyel járhat. Deissl a figyelmeztetésekkel nem sokat törődött és merész fejest ugrott a egy méternél alig magasabb vízbe.
Az ugrás halálos volt. A nagy sulylyal eső hadnagyot feltűnően sokáig
marad a víz alatt. Figyelmeztették az uszómestert, aki Diessl keresésére ment és az
uszodában keresztül huzott láncon fennakadva, eszméletlen állapotban csakhamar meg is
találta. Szemei vérbe meredtek, fején erős ütés nyomai voltak láthatók és egész
lényén meglátszott, hogy iszonyu kinokkal küzd az erőteljes fiatalember
A szerencsétlenségről távirati uton értesitették a hadnagy özvegy anyját, aki
szombaton délben érkezett Budapestről szombathelyre, azonban gyermekét már csak a
ravatalon találta
A kezelő orvosok véleménye szerint a halál oka nagyfoku agyrázkódás.
A hernyók támadása
Szép-szép a tarka szárnyú pillangók serege, de a láttukra feltörő örömöt csorbítja
a tudat, hogy hernyó korukban tetemes kárt okozva fejlődtek szép kövérre. E kettős
érzés gyötörte a száz éve élt szombathelyi polgárokat is, akik elkeseredve figyelték
a Deák-liget pusztulását.
A Széll Kálmán-utcának és a körülötte fekvő uj városrésznek a legszebb pontja kétségtelenül a Deák.liget. Szomoruan szemléljük már napok óta, hogy e kis kert, mely valósággal mint oazis tünt fel utcáink aszfaltsivatagjai közt, pusztul, megeszi bokrait és virágait a hernyók milliója. Napról-napra bámulatos gyorsan halad előre ezen éhes, vandál sereg s nem kimélve semmit, már tönkrejutással fenyegeti az egész ligetet. Ideje, hogy városunk gazdasági intézősége is tudomást szerezzen ezen vészről és egyszer már véget vessen a hernyók pusztításainak.
Elvégre is különös, hogy míg az egyes kertbirtokos polgárokat sulyos pénzbirság terhe alatt kötelezi a hatóság fáik hernyózására, addig a városi gazdasági intézőség tisztára az éneklő madarakra bizza ezen fontos feladat elvégzését és nyugodtan nézze, hogy drága pénzen beültett közkertjeink elpusztuljanak. Egyébként nyugodtak lehetünk abban, hogy ha már mindent megevett a hernyósereg, magától is elveszik.
Olcsó és jó kalendáriumot a népnek!
Egyre kevesebb és egyre silányabb minőségű irodalmat forgatunk ebben egyetért az
olvasásszociológusok serege. De miként volt ez száz éve, mit lapozgattak a falusi
porták lakói és kinek a felelőssége volt, ha a nép kezébe nem megfelelő minőségű
olvasmány került?
Igen, a magyar nép olvas. Még nem sokat, de már kezdi megszokni a betüt. A kalendárium mellett már az ujságot is átbetüzi és ha hozzá jut, a könyvet is szivesen fogadja. Nagyon örvendetes jelenség volna ez, ha az ébredező kulturhajlamokat s a tudásvágyat okosan használtuk volna fel s gondoskodtunk volna arról, hogy okos, higgadt, ismeretterjesztő és hazafias olvasmányok kerüljenek a nép kezébe. Ezt a teret azonban kissé elhanyagoltuk.
Aki rám akar cáfolni, könnyen megteheti. Mert hiszen vannak népkönyvtárak, vannak a kormány által támogatott népies, ismeretterjesztő folyóiratok, olcsó könyvek, amelyek a népnek rendelkezésére állnak. Van mindenből valami. Csakhogy a nép alig tud róluk. A népkönyvtárak száma oly csekély, hogy nagyon kevés helyre jut s a hová jut, ott is megelégesznek azzal, hogy a két három láda könyvet a falu rendelkezésére bocsátják, de hogy ösztönözzék is a betüre éhes embert, hogy hordja a könyvet, hogy megtanitsák: mit és hogyan kell olvasni, ezt nem sorozták a könyvtárnokok feladatai közé. És nem törődnek azzal a nép hivatott vezetői sem
A falusi ember, a gazdasági cseléd, a napszámos, a munkás olcsó naptárt keres. De azért kép is legyen benne, meg olvasmány is. A nagyszakálu százesztendős jövendőmondó nyekergő versei, amelyekben előre meghazudja az időjárást, nem hiányozhatnak. Hires rablóvezérek dicső tetteiről szóló elbeszélések, elrabolt grófkisasszonyokról, elátkozott kastélyokról és kisértetekről beszélő rémmesék nagyon tetszenek.
Nem mai keletü az a sürgetés, hogy olcsó és jó naptárt kell adni a népnek.
De nálunk akkora a szabadság, hogy sem a kormány, sem a közművelődési egyesületek,
sem az irodalmi társaságok nem tehettek semmit. A modern nemzetgazdasági alaptételt:
hogy az állam nem kelhet versenyre a magánvállalatokkal, olyan szentnek tartották,
hogy a nép lelkét is engedték megmérgezni
Jó olvasmányokat a népnek! Ha nem veszi magától, kezébe kell játszani, ahogy lehet.
A betegnek erőszakkal is bedják az orvosságot
Terjesszen a kormány ingyen könyveket,
olcsó lapokat, és folyóiratokat, melyek nemcsak a nép kiváncsiságát is kielégitik,
de müvelik, higgadttá teszik s távol tartják tőle a kivándorlási ügynököket és
egyéb nyavalyákat.
Veszély fejmagasságban
Az utcán jártunkban-keltünkben számtalan veszély leselkedik ránk. Száguldó gépjárművek,
megbillenő csatornafedők, hanyagul elhajított banánhéj
És akkor még nem is említettük
az orrunk elé nyitott ablaktáblákat, jóllehet száz esztendeje ez utóbbi okozta a nyári
járdabalesetek legtöbbjét.
A járó kelők testi épségét nagyban veszélyeztetik az ablakredőnyök, melyeket naphosszat nyitva tartanak a földszinten lakók. Kedden délelőtt e veszdelmes szokásnak városunk egyik előkelő polgára esett áldozatul, aki elmélázva ballagott végig a Szily János utcán és nem is gondolt arra, hogy testének legnemesebb része veszedelemben forog. Neki ment egyik nyitott ablakredőnynek és fején oly sulyos sérülést szenvedett, hogy eszméletlen állapotban kocsin vitték lakására. A rendőrség szigoruan felügyel arra, hogy az ember magasságu ablak redőnyei ki ne nyitassanak és szigoruan bünteti azokat, akik a járó-kelők testi épségét ily módon veszélyeztetik.
Aratás, jégeső, tüzes éjszakák
Megérett már a kalász, peng a kasza, dől a rend, vigan szól az aratok danája.
De julius nem csak a gazdának hoz aratást. Arat e hóban a jégeső, arat villám, arat
a vörös kakas is. Sokszor előbb aratnak ezek, mint a gazda, akárhányszor pedig kizárólag
csak ők aratnak, sőt míg a gazda csak terményeket arat, addig a jégeső, a villám, a
vörös kakas nem kiméli az állatot, sem a házat, még az embereket sem.
Az 1906-os esztendőre egészen július végéig nem panaszkodhattak a vasi gazdák. Már-már úgy tűnt ez évben elkerüli őket a jégeső és a pusztító tűz. A természet azonban csak egy kis haladékod adott és jussát végül mégis behajtotta.
Csütörtökön jég pusztitott. Elverte Söpte, Német-Gencs, Acsád és Óvárvashegy
községek határát. A jég pinkafői jeles vicinálisunk ablakait is beverte. Azt mondják,
ha egy kissé jobban siet megszökhetett volna a jég elől, de hát a pinkafői vasút
sohasem lehet gyáva, szembeszállt a viharral, - akarjuk mondani a világért sem tudott
volna sietni.
Pénteken Nt.Keresztesen a villám tett látogatást. Becsapott Paukovits János Istállójába;
agyonütött egy tinót és az istállót felgyujtotta. A tüz átharapódzott a lakóházra
is és annak nagy részét elhamvasztotta. A kár 3000 koronára tehető.
