Kedd koraestéjét írjuk, hat előtt tíz perccel. Aki a Szentháromság-szobor közvetlen közelében siet dolgára vagy éppen dolga végeztével, egyelőre semmi extrát nem tapasztal: a későnyári leszálló nap sugára húz aranyfátyolt a rézsútba organizált térkövekre, a végre-valahára megint enyhének mutatkozó temperatúra pedig ellentmondást nem tűrően csalja a Fő térre az embereket.
Egyszerre azonban mozgolódni látszanak a sorok, előkerülni látszik egyelőre csak felkarra húzott pánt formájában a magyar trikolór, közelsereglik néhány military nadrágos rockerfiú, és B. Kiss-Tóth László MIÉP-elnök látszik egy megafonnal felsietni két térbútor közti betonkockára. Mindenki megszopja, amit a MASZOP csinál. Szopjanak ők ezek után! harsan fel a tüntetést szervező pártvezető a köréje karéjba rendeződő, egyelőre úgy harminc főre tehető csoportnak, akikhez apránként, de körülbelül tízszer akkora létszámban csapódnak oda a kíváncsiak és a majdani békés tüntetésre érkezők.
Aki a MIÉP ellen van, egy pajzsot dobott el maga elől
A szónok szerint való igaz, hogy bűncselekményt követtek el, akik vasárnap betörtek az MTV-székházba, de ilyen alapon nyilvánítsák azokat is köztörvényesnek, akik mindezt a helyzetet előidézték. (A Nyugatnak tett nyilatkozatában a pártelnök még egyetértett a behatolással, itt már csak a békés demonstrálókkal vállal szolidaritást a szerk.). Nem vagyok a rongálás híve, de ők csak berendezési tárgyakat törtek szét áll egy kicsit mégis a vandálok mellé, mondván, a kormány ennél maradandóbb sebeket ejtett Magyarország testén.
Éppen belegyakorolta már magát a nézősereg az úgyvanozásba és a lemondatósdiba, amikor olajat kapnak forrongásukra egy harmadik emeleti fő téri lakás erkélyéről: éljen Gyurcsány, éljen Gyurcsány, hangzik a középkorú hölgytől alig hallhatóan. A kormányváltó hangulatban kiéleződött szenzorok mindazonáltal seperc alatt kiszűrik: a jóó kurva anyád, gyere ki az odúdból, meg leszel baszva te kommunista bérenc bőgnek fel a garatok, erőiket egyesítvén egy elsöprő decibelorkánban.
Kacajok közepette, egy lelövetés margójára
A hangeregetés meghonosodik a közönség soraiban is: van, aki a szónoki beszéd közben szimultán ecseteli, hogy miért nem lehet a multikat elszámoltatni, mások egymással keverednek vitába, és akad, aki pityókás somolygás kíséretében istvánkirályozik, majd kisvártatva csurkapistázik is egyet. Teátrális a légkör, lazul a fegyelem, a fájó életszínvonal ecsetelése közepette szép számban cseng-bong az ízes magyar kacaj (sírva vigadunk iszen), kiváltképp az egyik önjelölt bevallása szerint anno Ipkovichcsal is egy iskolapadot koptató felszólaló nyomán, aki a há Romániában mi volt? Le kö lőni a picsába! rigmus után mártózik meg a tizenöt perc hírnévben.
Közben fellelkesült ifjú érkezik vissza a helyszínre Ipkovich György és Nemény András választási plakátjaival, amik a következő percben már sűrű füsttel lángolnak is. (De büdös ez! Nem baj, hadd égjen!) Minthogy ezt fokozni már törvényileg is fogas feladatnak bizonyult volna, a radikálisabb mag leteszi a lantot, és kicserélődik lassan a békés demonstrálás tegnapi híveire, akik már egyszer gyertyát gyújtottak, csendesen élőláncba kapcsolódtak, és tettek egy rapid körmenetet.
Kedden mindez megismétlődik, azzal a befejezéssel, hogy petíciót is felolvasnak: Ipkovich György és Hankó Faragó Miklós képviselők lesznek szívesen visszaszolgáltatni mandátumukat. A szervezők az elkövetkező napokban is várják este nyolcra a Gyurcsány-kormány leváltásának híveit.
