A tudatos állampolgár már a reggeli kávézás közben azon mélázik, mikor induljon el szavazni. Ha a demokrácia ünnepén az unatkozó biztosok helyett falusi szavazós idillt szeretne látni, jobb közvetlenül a mise utánra időzíteni, akkor jönnek a népek.
Ködös a reggel, később kellemesre fordul a kora őszi szüretelős vasárnap, borúra napsütés érkezik. A közszolgálati rádiót is öröm kinyitni, egy napja béke van, végre nyugalmat sugároz.
Mennyit ér egy új főtér?
A választásokra felavatott új fő tér szélén, (Jákon is van ilyen!) a kívül-belül kicsinosított kultúrházban nagy a jövés-menés, de sorsfordító kérdések helyett az időjárás a téma. A kartonlapokból szabott szavazófülkék előtt sorba kell állnunk. A papírfalak inognak, többen inkább a nyílt térben elhelyezett asztaloknál töltik ki a szavazólapokat. Polgármester ügyben sokat nem kell gondolkodni: a majd háromezres faluban csupán egy jelölt van, a volt polgármester. Vagy behúzol neki egy ikszet, vagy nem. Egyébként egyedül ő folytatott némi álmatag kampányt a településen: minden helyi lakoshoz eljuttatta az általa alkalmasnak talált képviselőjelöltek listáját. (Akadt olyan ismerősünk, aki ezzel a névsorral a zsebében érkezett és jól vigyázott, véletlenül se tegyen melléjük ikszet.)
Jó munka után jöhet a pihenés
Kampánycsend van, az urak a kocsmában a pohár mellett sem politizálnak. A halk alapzsongásból egyszer véljük csak kihallani az egyik nagy párt nevét. Forradalmi hangulat nincs, úgyis tudható, ki lesz a polgármester, és sejthető, a testületben sem lesz földindulásszerű átalakulás. Hiába fülelünk, semmi izgalom. A különteremben kisebb asztaltársaságok a vasárnapi ebédre gyúrnak: kártya, sör, fröccs.
A szomszéddal hazafelé összefutva nyugtázzuk, hogy ők is elmentek szavazni, úgyhogy jöhet a vasárnapi ebéd. Húsleves, rántott hús, rizs és uborkasaláta. Szóval minden megy a rendes kerékvágásban.
Vonatkozó cikkünk:
Aki korán kel, az a bizottsági elnök - Szombathely, ha szavaz