Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI.
század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha
kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is
volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek
mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra
fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos
társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.
Példamutatás mindenekelőtt
A magyar ember napjainkban, világviszonylatban is élen áll az elfogyasztott alkohol
mennyiségét illetően. Valószínű, hogy a száz esztendővel korábban készítet felmérések
is hasonló képet mutatnának.
"Amit annyi ember jónak tartott, a mit annyi ember mint élvezeti cikket
fogyasztott régebben borképében: az ma már, mint mindnyájan látjuk, tudjuk, méreg
és a mi még megdöbbentőbb, szociális kérdés. Semmi sem lehet ma már olyan
veszedelmes a munkásra nézve és természetesen a munkaadóra, ezzel kapcsolatban pedig
az egész társadalomra, mint épen az alkohol. Amig a bor volt egyedüli és mondhatjuk
épen nem veszedelmes szeszes itala a munkásnépnek, addig nem volt a szesz rém. Ma már
- elborzadva látjuk - mint valami járványos betegség pusztit."
Mit tehet egy, a munkásosztálynál magasabb társadalmi réteghez tartozó,
érző szívű ember a probléma láttán?
"Ha gondolkodunk egy keveset, megtalálhatjuk a módot, a melylyel az emberiség
e rákfenéjét irtogathatjuk. Ugy lehet csak tennünk, ha magunknak uj munkás-generációt
nevelünk. Nem nehéz. Az a müvezető, aki vele él a munkással, vele érez, baját
tudja és segiteni is akar azon,
tudhatja jól, hogy csak ha a megjelölt uton halad,
tud használni az iparnak s hazájának. Az anyag a kezében van. Az elrettentő példa
szintén. Csak egy parányi ügyesség kell ahhoz, hogy a kettőt szervesen össze tudja
foglalni. Csak egy kis sziv, egy kis jóakarás és az egész készen van. Egy egyszerü
dolgot mondok el. Én is szerettem a jó bort. A jó sört is megittam. Ám a munkásnépet
még jobban szerettem és szeretem, mint ez átkos folyadékokat. És most absztinens
vagyok. Mert feltettem magamba, hogy én annak a missziónak, a melynek hivatott katonája
vagyok csak ugy felelhetek meg, ha jó példával haladok elől. Egy kis erős akarat és
a munkások szeretetet kell hozzá csupán. Láttam és tapasztaltam is, hogy a szeszes
italok élvezetének elhagyása még intelligens emberek 70-80 százalékánál sem vihető
olyan könnyen keresztül, mint egyikünknél vagy másikunknál. De pedig ez lenne a
legmeggyőzőbb érv a szeszes italok élvezete ellen
Egyébként ha nem kivánom is,
hogy minden művezető absztinens legyen, mindenesetre szeretném, ha legalább a mértékletességgel
hatnának munkásaikra. Mert ez a nevelési elvek legfontosabbika. Példaadás és ismét
példaadás."
Harcias fehérnép
A szelíd és védtelen nőiség képe látszott megdőlni 1906 októberében a
szombathelyi polgárság körében, amikor a Friss Ujság egy nem mindennapi pofozkodásról
számolt be hasábjain. A történet vasárnap éjjel, egy kisebb kávéházban esett meg.
A szereplők kilétét a diszkréció homálya fedi.
"A hölgy ismerősének társaságában ült a kávéházban. A "még egy úr"
belépett és barátaival a szomszéd asztalhoz telepedett. Kissé hosszabb időig talált
a hölgyben gyönyörködni, mire fölkelt - nem az első úr, hanem a hölgy és a saját
kezeivel két hatalmas pofont adott a "még egy úr"-nak. Igy történt. Többet
egyelőre még akkor sem árulunk el, ha guzsba csavarintanak bennünket."
Lövöldöző kutya a vadkörtefa alatt
Kocsis Miklós mezőőr számára emlékezetes hónap volt 1906 októbere, amikor is saját
kutyája keresztüllőtte bal lábát. A szerencsétlenül járt csősz "egyéb
dolga mellett vadkörtéket szedegetett a fák alatt s amig cigánygyerek módjára válogatott
az érett gyümölcs között, fegyverét felhuzott állapotban az egyikfa derekának támasztotta,
hogyha kell: hát kéznél legyen rögvest. A kutyája szintén a vadkörték körül
szimatolgatott. Valószinüleg eközben a fegyverhez is hozzáért, amely véletlenül elsült
és a mezőőr ballábát keresztül lőtte."
A sérültet kórházba szállították, ápolásáról beszámoltak az újságok, ám arról
nem szóltak a hírek, hogy a lövöldöző kutya sorsa miként alakult.
Veszett kutya a járókelők között
A kutyatartás további veszélyeire is élő példát szolgáltatott egy veszett eb
megjelenése a szombathelyi utcákon. "Nagy riadalmat keltett ma délután egy
veszett kutyának a megjelenése a Görög-utca járókelői között. Ugy 5 óra tájban
sikongva szaladtak az utcán játszó gyermekek egy juhász kutya elől, mely habzó szájjal,
vérben forgó szemekkel folytonosan előre törtetve, zavarta meg az utcán játszókat.
Szerencsére, mielőtt valakibe kárt tehetett volna, egy jól irányzott kapanyél ütéssel
ártalmatlanná tették a veszedelmes állatot."
Hamispénzgyár Szombathelyen
Száz esztendővel ezelőtt hatalmas szenzációval rukkolt elő Szombathely rendőrsége.
A nagy fogás jelentőségét akkor még csak sejthették a város lakói, hiszen "az
eset kideritésének tényét és a kutatás irányait a nyomozás érdekében
titkolni" igyekeztek a hatóságok. A Szombathelyi Friss Újság tudósítójának
azonban sikerült néhány fülest elcsípnie.
"Nemzetközi pénzgyár fölfödözéséről van szó, melynek főfészke
Szombathely, szálai és összeköttetései azonban nemcsak a nagyobb magyar városokba,
hanem még a külföldre is elnyulnak.
Régebb idő óta hangzik a panasz magánvállalatok és államhivatalok részéről, hogy
temérdek hamis és hamisitott ércpénz és bankjegy kerül forgalomba. Nagyszabásu
vizsgálat indult meg, de eredmény nélkül. Most végre mégis sikerült gyanus pontot
találni, melybe a további nyomozás bekapcsolódhatik.
Ma már ebben az ügyben letartóztatás is történt és holnapra a letartóztatások
folytatása várható. - Megtudtuk hogy rendőrségünknek több embere utazott el a szélrózsa
minden irányába, s valamennyinek küldetése a hamispénzgyártással van
kapcsolatban."
Bécsi automobil átutazóban
0Száz éve egy autó megjelenése a szombathelyi utcákon óriási csődülettel járt. A
látványosság ereje csak fokozódott, ha külföldi és különösen szép példány gördült
be a városba.
"Szerdán délután három óra tájban hatalmas automobil állt meg a Kőszegi-utcában.
Valóságos utazókupé alakja volt, s legalább nyolc ember számára berendezve. A gyönyörű
alkotmány bámulására egész csoportosulás támadt, csak az a baj, hogy az egész
automobil fekete-sárgára van festve. A kocsivezetőn kívül egy bécsi Paar herceg, három
angol férfi és egy angol nő utazik az automobilon. Tudósitónknak alkalma nyilt az
egyik angol utazóval beszélgetnie, aki elmondta, hogy sorra akarják járni Magyarország
nagyobb városait és hogy nagyon tetszik nekik Szombathely. Az automobil öt óra táján
indult tovább vig pöfékeléssel. Érdekes, hogy a tapintatos külföldi mágnások
kocsijuk kétfejüsasos diszeit bevonatják, mielőtt valamely városba érkeznek."
Szemfényvesztés Brown-módra
1906 októberének egyik különleges társasági eseménye volt de Charles Brown
illuzionista látogatása. A produkcióra sokan voltak kíváncsiak a szombathelyi polgárok
közül. "Adjuk tudtára mindenkinek, aki él, hogy a nagy spiritiszta,
illuzionista és gondolatátvevő de Charles Brown úr városunkba érkezett. A világhirü
müvész-büvész ma este tartotta előadását egyik tágas kávéházban, mely ebből az
alkalomból zsufolásig megtelt. Állt pedig a közönség jóérzésü középosztálybeli
emberekből, akik mért ne juttatnának egy két hatost a gondolatolvasásáért. A nagy
telepátista odaállt ez elé a magyar publikum elé és a következőket mondta:
- Nékem dinsztelt uraságok! Eszünk bátran néhány szuggestiv előadást bemutatkozni.
Voilá tout, itt van ez a selmeckendő. Most fehérnye, most piripos és jetz zöld.
Ideveszem a lábom két ujjába bele a kis selmeckéket és van egy magyar nemzet László.
Avval egy hatalmas nemzetiszinü zászlót rántott elő a frakkja belső zsebéből, a háttérben
rázendített a banda a Rákóczy-indulóra és a közönség természetesen tapsokban tört
ki, mert a magyar embert elfogja a lelkesedés, ha háromszinü zászlót lát."
A szemfényvesztő mutatvány nem mindenkinek nyerte el a tetszését maradéktalanul.
Közéjük tartozott a Szombathelyi Friss Ujság publicistája is, aki egyenesen kóklerségnek
nevezte a produkciót.
"És éppen ezen a bázison épült De Charles Brown úr ügyessége. Ő
csakugyan az áthidalhatatlanság határain jár, mert az öröm gyöngeségét fölhasználva
rögtön az antré felől tesz kijelentéseket és boldog boldogtalannal leszurkoltat egy
koronát.
Ezt az összefüggést a közönség soraiban tán alig vették észre. De nekünk kötelességünk,
hogy jó és naiv, a szépért lelkesedő közönségünket figyelmeztessük, hogy ha már
áldozatot hoz, ne adja pénzét olyan kóklerségért, amely még csak nem is magyar,
hanem tegye azt az igaz müvészet oltárára."