Rendőrök, tolvajok és viccek száz éve

Célegyenesben a kultúrpalota
Száz esztendeje szombathely polgárai már javában gyönyörködhettek a Deák liget fái között megbúvó impozáns kultúrpalota látványában. A lassan teljesen elkészülő múzeumépület átadására azonban még várniuk kellett, a belső munkálatok és a gyűjtemény elhelyezése az 1907-es esztendőre maradt.

„Csak majd akkor, ha a muzeumban a kulturegyesület gazdag gyüjteményei állandó otthonra találnak és a nagyközönség számára teljesen hozzáférhetővé válnak, - csak akkor tünik ki, hogy mily hatalmas kulturális institúcióval szaporodott e modern város közintézményeinek száma s mily hézagpótló kulturális missziót fog betölteni itt a nyugati határszélen a mi pompás muzeumunk. Az ország vidéki muzeumainak gyüjteményei között szinte elsö rangu helyet elfoglaló remek régiséggyüjtemény, tekintélyes tudományos könyvtár, gazdag néprajzi kollekció, természetrajzi osztály, képtár fogják a megnyitandó városi muzeumban a magyar közmüvelődés nagy érdekeit szolgálni s a vármegye s e város kulturális haladás iránt érdeklődő közönségét gyönyörködtetni, tanitani.”

A kultúrpalota felépítését hosszú egyeztetések előzték meg, a vita az épület elhelyezésével kapcsolatban volt a leghevesebb. Elődeink jól döntöttek, a Deák liget alkalmassága kétségtelen.

„És ha a város legszebb terén emelkedő, nemes egyszerüségével imponáló kulturpalotát nézzük, be kell látnunk, hogy mennyire helyes volt azoknak az álláspontja, kik a kulturpalotának a Deák-parkban való felépitése mellett kardoskodtak. A szép parknak aránylag kevés részét foglalja el az épület, a legszebben érvényesül ott a szabad téren s amellett a városnak s a vidéki érdeklődő közönségnek a leghozzáférhetőbb helyen áll. Még csak az van hátra – s hisszük, hogy a muzeum megnyitásáig az a kérdés is kedvező megoldást nyerend, - hogy a palota háta mögött való tér és utca is rendbehozassék. Akkor azután lelkesedéssel készülhet a kulturegyesület és a város közönsége a muzeum megnyitási ünnepére, melyen valószinüleg a muzeumok és könyvtárak országos felügyelősége s a vidéki muzeumok és könyvtárak tudós képviselői is megjelennek.”

Rázós eset
A Szombathelyi Friss Újság gyakran számolt be kisebb-nagyobb balesetekről. 1906 novemberében a legkülönösebb ilyen eset szenvedő alanyai lovak voltak.
„A tizenháromvárosban levő gyöngyös-híd mellett a sporttelep közelében a villanygyár alkalmazottai a vezetéket javítják. Ma reggel a földre helyezték a huzalokat, az áramot azonban elfelejtették kikapcsolni. Igy eshetett meg, hogy egy szentmártoni parasztember szekerének lovai megbotlottak a drótban és a kiáradó villamosságtól elkábultak. Percekig tartott, míg szegény állatok magukhoz tértek, de akkor aztán ujult erővel döcögtek tovább.”

Tolvaj!!!
A ma újra régi fényében pompázó vasútállomás volt a helyszíne annak az üldözési jelenetnek, amelyről részletesen beszámolt az újság száz esztendeje. A vonatra várók egy iparossegédet hajszoltak folyosóról folyosóra, miután az egy bóbiskoló utas kabátzsebéből próbált némi pénzmaghoz jutni.

„Goldstein Miksa budapesti kereskedő tegnap este érkezett Szombathelyre hogy innen tovább utazzék a fővárosba. Az éjjel induló vonattal akart tovább utazni s addig bement az első osztályu váróterembe, ahol elaludt. A nagykabátja belső zsebében volt nyolcezer korona papírpénz egy borítékba téve.
Alig, hogy elaludt Goldstein Miksa, arra ébredt, hogy valaki kigombolta télikabátját és belenyult a belső zsebébe. odakapott és elmarkolta a már zsebében kotorászó kezét. Fölnézett s egy ijedtarcu iparossegéd forma állott előtte, aki markából kitépte kezét és kirohant a váróteremből. Goldstein Miksa felugrott, utána szaladt, ámde a zsebtolvaj a peronon sétáló közönség között el akart tünni.
- Tolvaj, fogják meg! – kiáltotta Goldstein Miksa.
Nagy ribillió támadt az utazók között. Mindenki szaladt a fiatalember után, aki végig rohant a peronon, keresztülfutott az állomási étkezőtermen, Goldstein mindenütt a nyomában volt, de a fiatalember hirtelen felugrott az épen induló vonatra, amely nem akarta megvárni, amig elfogják a tolvajt, hanem eliramodott vele Győr felé!”

A rendőr, avagy a szakma becsülete száz éve
Erős a gyanú, hogy a következő kis történet mai rendőrvicceink korai elődje. A jó újságíró viszont száz éve is tudta, hogyan kell tálalni az efféle sztorikat. Az ellesett párbeszéd állítólag városunk főterén hangzott el.
„A közönség mindig panaszkodik, hogy rendőreink nincsenek eléggé kiképezve. Ezt azonban a tények megcáfolják. Ellestünk ugyanis egy párbeszédet, melyben a főtéren álló rendőr és egy asszony szerepeltek. Dult ábrázatu asszony siet a rendőrhöz s igy szól: „Rendőr úr, az Istenre kérem, jöjjön hozzánk, mert nővéremet üti-veri az ura!” „Nem mehetek.” „Miért”? „mert ha irásbeli utasitás nélkül bemegyek, a magánlaksértés vétségét követem el. Ha ott a férj ellen fellépek, hivatalos hatalmammal élek vissza. Ha rámtámad valaki, esetleg könnyű testi sértést okozok és ha nagyon támadnak, védelmemre sulyos testi sértés bünébe esem.” Szólt és tovább ballagott. – És igaza volt.”

Villanyvilágitás a jégpályán
Lassan 130 éve, hogy a Tornaegylet tagjai megalapították városunkban a korcsolyázó egyletet, ami húsz év alatt Szombathely legvagyonosabb sportegyletévé fejlődött. Hatalmas pályájukon mindig jól gondozott jég várta a siklani vágyókat, a fehéren ragyogó tér fölött pedig esténként villamos ívlámpák szórták a fényt. 1906-ban november 22-én üzemelték be az egyedülálló villanyvilágítást.

„A szombathelyi sport-egylet tudvalevő, - a korcsolya pályát villanyvilágitással látja el. A próbavilágitást ma, csütörtökön este fél hét órakor ejtik meg; az egylet a próbavilágitásra ezuton hivja meg az érdeklődőket.”

Jeruzsálemi főpap Szombathelyen
Érdekes, megjelenésében is feltűnő vendég érkezett városunkba 1906 november 22-én. Egy jeruzsálemi rabbinus, aki a messzi Palesztínából jött jótékony adományokat gyűjteni.
„Az illetőt Vidal Edu Benjaminnak hivják. Hosszu szakállas termetes férfi, akinek megjelenése általános feltünést keltett mindenfelé. A szentföldi pap adományokat gyüjt a jeruzsálemi vakok intézetének. Volt alkalmunk az idegen pappal beszélgetni, aki elmondta, hogy jótékonysági utjában mi vezérli. Vidal Edu Benjamin érdekesen festette le azt a mozgalmat, amelyet Jeruzsálemben inditottak a vakok intézetének felállitására.
Jeruzsálembe az utóbbi időben behurcolták a trachoma betegség csiráit. Rengeteg ember betegedett meg a szörnyű szemfájásban, ugy hogy ezrekre megy azok száma, akik a szemük világát elvesztették.”

A gyűjtés célja egy a vakokat segítő nagy gyógyintézet felállításának anyagi feltételeit előteremteni. Az otthon „…felállitására már tekintélyes összeg gyült egybe. Azonban még 40 ezer korona hiányzik. Ezt az összeget akarja összegyüjteni Európában a jeruzsálemi pap.”

Gyermekcsíny a köbön – ostrom alatt a kioszk
A vandalizmus napjainkban sem ismeretlen fogalom, de úgy tűnik, hogy a mai kukaborogató tinédzsereknek is lenne mit tanulniuk száz éve élt elődjeiktől. 1906 novemberében két gyerek szabályosan megostromolta a Szent István parkban éppen téli álmát alvó kioszkot.
„Nem hadi terv szerint, de mégis akkora károkat okoztak a neveletlen gyerkőcök, hogy a folytonossági hiányok kireparálása jó kis pénzbe fog kerülni. Móritz Gyula és Horváth Károly voltak az ostromlók, a kik szerdán délután csupa kedvtelésből bedobálták a kioszk ablakait, majd behatoltak a helyiségekbe és ezeket a szó szoros értelmében teljesen kiüritették. Az asztalokat és székeket a helyiségből az ablakon keresztül kiszórták s amég a pökedényeket sem hagyták helyeikön, ezeket is kitették az őszi levegőre. Mintegy óra hosszáig munkálkodtak, amikor a szórakozásba beleunva, ráadásul a vizvezeték csapjait is megeresztették s azután elmenekültek. A hatalmas felfordulást a parkőr vette észre, aki még elég korán elzárta a vizvezeték csapjait s ennek köszönhető, hogy a kioszk megmenekült a hatalmas viztengertől.”

A tettesek – bár nem volt könnyű a nyomukra bukkanni - rendőrkézre kerültek. Sok jót nem jósoltak nekik.

Folytatása következik.