Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól.
Korcsolyázók bánata
Száz esztendeje a korcsolyasport rendkívül népszerű volt a szombathelyi
lakosok körében. Pontosabban népszerű lett volna, ha nem csupán évi 35-40 napon adódik
lehetőség élvezetére. A rövid nyitvatartási periódus miatt elégedetlenkedők ekképpen
adtak hangot panaszuknak.
Vége a télnek, itt a tavasz, melynek első hirnöke a langyos időjárás már néhány nap óta mutogatja magát. De vajjon mindenki egyformán örül-e a tavasznak? Nem. A korcsolya-sport lelkes müvelői szomorodott szivvel szemlélik, hogy mint tünik el a feketeföldet boritó fehér hótakaró s a nap meleget árasztó sugara mint emészti fel a hatalmas jégtáblát. Vége a szezonnak. A fogasokra kerülnek a halifaxok, kondorok, melyek oly kellemes szórakozást és a sikos jégen tovasikamló ifju szerelmeseknek bő alkalmat nyujtott arra, hogy kart karra fonva zavartalanul, kedvük szerint cseveghessenek.
De a természet hatalmának gátat nem vethet az emberi gyarlóság. A jég elpusztult. Ebbe valahogy belenyugodhatnak a korcsolyzók, de van valami körülmény, ami miatt zugolódnak. Nem tudják ugyanis elgondolni, hogy a sport-egylet vezetősége miért siettette a korcsolya szezon megszünését. Amikor Budapesten és a többi városokban 70-80 korcsolya napról számolnak be a korcsolya-egyletek, addig Szombathelyen mindössze 35 napon keresztül hirdette a kék tábla, hogy: Nyitva - a jégpálya.
Szétrombolták a jégpályát. Már hetekkel ezelőtt, bizonyára rossz Meteor-után indulva, feleslegesnek tartotta a sport-egylet vezetősége a jég gondozását s igy történt, hogy míg pl. Budapesten e héten is korcsolyáztak, addig a szombathelyi jégpályán már hetekkel ezelőtt olvadó hó boritotta a több centiméter magasságu jégkérget. Pedig az éghajlati viszonyok a közelségnél fogva általában olyanok nálunk is, mint a fővárosban.
Ezek a tények s természetesen a korcsolyázóknak van okuk panaszra, mert a bérletjegyek drágasága mellett számithattak arra, hogy az egylet vezetősége minden lehetőt elkövet, hogy a jég kellő gondozás mellett minél tovább dacoljon az idővel. Ha az idei szezonra nem is, de a jövő évire mindenesetre káros következményei lesznek a vezetőség eljárásának, mert bizony a korcsolyázók meggondolják, vajjon érdemes lesz-e bérletjegyet váltani egy-két korcsolyanap kedvéért.
Ágyő, utcai fagyizás!
Maradjunk továbbra is a jeges élvezeteknél, illetve azok hiányánál. Száz
esztendeje a korcsolyapálya korai bezárása miatt szomorkodókat már a nyári utcai
fagylaltozás lehetősége sem vigasztalhatta. A hatóságok a nyalakodást holmi
iparengedélyre hivatkozva a cukrászdák félhomályába száműzték.
A kereskedelemügyi miniszter az összes törvényhatóságokhoz rendeletet intézett, melyben betiltja a fagylalt utcai árusitását azon indoklással, hogy a fagylalt árusitása cukrásziparhoz tartozik és ennek folytán ipari engedélyhez van kötve. - Ezen rendelet következtében városunk is elveszti tipikus nyári, utcai alakját, a fagylaltos embert, aki a forró nyári napokban a gyerekek nem kis gandiumára, kiabálással ajánlotta frissitő portékáját az izzadó közönségnek.
Bérharc a Mayer-gyárban
Éltek a városban olyanok, akiknek nem a korcsolyázás és az utcai fagylaltozás
hiánya okozta a legnagyobb fejtörést 1907 márciusában. A puszta megélhetésért küzdők
egy kis csoportja ezekben a napokban kezdett sztrájkba. Sikerrel.
A Mayer-gépgyár részvénytársaság gyárában alkalmazott asztalos munkások hétfőn reggel bérharcba léptek. A munkások a mult hónap 26-án memorandumba foglalták követeléseiket s beterjesztették az igazgatósághoz. Minthogy az igazgatóság a munkások ujabb követelését ez ideig nem teljesitette, hétfőn reggel kiütött a sztrájk.
A szanati uton lévő Pártl-féle korcsmában gyültek össze hétfőn reggel a gyárbeli asztalosok. A munkások követeléseiket négy pontban foglalták össze; a minimális munkabért 3 kor. 20 filérben állapittassék meg, a jelenlegi munkabérek 25 százalékkal s a napszámosok napidija 20 százalékkal emeltessék fel.
A sztrájk a tanyán uralkodó hangulat csendes és a munkások a legnagyobb békességben várják az ügy további fejleményét. Hétfőn délután beadványukban arra kérték az elsőfoku iparhatóságot, hogy hivjon össze békéltető bizottságot, mert maguk a munkások is reménykednek, hogy békés uton megállapodásra jutnak a gyár vezetőségével.
Brenner Tóbiás polgármester örömmel teljesítette a kérést, s a békéltető tárgyalások eredménnyel végződtek. A gyár vezetősége 5%-kal emelte meg a munkabért.
A négy napig tartó sztrájk után a munkások pénteken ismét megkezdik munkájukat A munkások ama kérését pedig, hogy az egyik müvezetö, ki már régebb idő óta áll a gyár szolgálatában, elbocsátassék, a gyár vezetősége nem teljesítheti. A munkások az igazgató ajánlatait méltányosnak találták, azt elfogadták s a munkavezető elbocsátásától elállottak. A sztrájk tehát megszünt
Élő márciusi ifjak
Száz éve élt elődeink az 1848-as forradalmat élő történelemként ünnepelték,
ahogyan mi emlékezünk ma 1956-ra. A szabadságharc résztvevői közül több százan még
túlélőként idézték fel az egykori eseményeket.
A közeledő március 15. alkalmából, amelyet a hazafias közérzület nemzeti ünneppé avatott, érdekes tudni, hogy hány 48-as honvéd él még azok közül, akik ötvenkilenc esztendővel ezelőtt hazájuk szabadságának védelmére fegyvert ragadtak. Az elmult 1906. év végén - hivatalos kimutatás szerint - a 48-as hősökből életben volt még egy tábornok (Görgey Artur), 17 törzstiszt, 675 főtiszt, 8715 altiszt és közhonvéd élt még a mult év végén. Az özvegyekkel együtt ma 10,082 élveznek még nyugdijat az egyre kevesbedő öreg hadfiak közül.
Az Erzsébet-fa elmúlása
Egy többszáz éves faóriás pusztulását látni fájdalmas, főleg ha az emlékeztetni
hivatott. Emlékeztetni valakire, aki fontos volt. A szombathelyi polgárok egy a Szent
István parkban álló emlékfa elbúcsúztatásával Erzsébet királynőtől is újra búcsút
vettek.
Ki ne ismerné a Szent István parkban, a viztorony alatt Erzsébet királyné emlékfáját? Nem évtizedek, majd két évszázad óta áll ott; középen szétválló kettős törzse nagyméretü koronával büszkén tör ég felé; a dereka oly vastag, 8-10 ember ha átérné. Mikor boldog emlékezetü Erzsébet királyasszony halála után az egész országban fákat ültettek soha ki nem hunyó emlékezetére, a város ezt a fát jelölte ki a kegyeletes célra. Szépen körülbástyázták, modern lépcsőt raktak köréje s törzsére elhelyezték a gyászt hirdető emléktáblát: Erzsébet királyné fája. A végzet most nekitámadt a fának. Az idő megemésztette életerejét, száradni kezdett, az idén tán már lombot sem hajtott volna. És nekiestek a fényes szekercék, ma reggel óta öt ember munkálkodik kidöntésén. Az éles balták ütik, hasogatják, eltüntetik heyéből. Ha kidöl: egy jó ismerős fával kevesebb lesz a parkban. Helyébe a város bizonyára más fát fog ültetni.
Utcza vagy utca
Az általunk idézett hírek gyakran nehezen olvashatók és értelmezhetők. nem
csoda, hiszen a magyar helyesírás a mögöttünk hagyott száz esztendő alatt sokat változott.
Mérföldkőnek számít 1907 tavasza is, amikor a "cz" betű használatát
hivatalosan is megregulázták.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben utasitotta a tanitókat, hogy a >cz< használatát mellőzzék s helyette csak az egyszerü c-t alkalmazzák. Most a belügyi- és a kereskedelemügyi miniszterek ugyancsak körrendeletben utasitották az alantas hivatalokat, hogy a községek és helynevek kiirásánál nem alkalmazható az uj irásmód, hanem rendes >cz<vel kell irni azokat. Ugyanezen rendeletben intézkednek arról is, hogy a községek és helyneveknél a kötőjelek, valamit a név kiejtésétől elütő betük elhagyandók. Igy tehát Felső-Eőr helyett Felsőőr, Guár helyett Gór, Csepregh helyett Csepreg irandó. A minisztereknek ezen rendelkezése néhány eő-s nemes község lakosságát ugy megbosszantotta, hogy felebbezéssel is akarja régi nemesi jussát visszaszerezni.
