A város evő-, ivó- és szórakozóhelyeit bemutató sorozatunk következő állomása méltán indulhatna Szombathely legnyugodtabb vendéglátóipari egysége kategóriában, ha lenne ilyen. De nincs, így csak az oda járók tudhatják, micsoda lelki üdvöt jelent letelepedni a puha bíbor székekbe, és megállítani kicsit az időt egy almás-narancsos tea és egy kisebb karéj baráti társaság mellett. Az időfogalom egyébként is mintha jelentőségteljes szerepet kapna az aprócska helyen: a Szimfi ahogy törzsvendégei nevezik a napokban ülhette meg tizedik születésnapját, s a belső tér ugyan lényegében nem változott a születés óta, az idő vasfoga mintha egy karcolást sem ejtett volna idomain.
A meleg színekbe burkolt félhomály, jobban mondva inkább fél-fényesség által beterített felségterület mondjuk eleve helyzet előnyt élvez: mind az utca felől, mind a zeneiskola belső udvarától hatalmas, földtől plafonig érő üvegtáblák szegélyezik a kávézót, mindkét irányban megnyitva a látómezőt. Erőteljes szovjet megoldás, mégsem zavarja köreinket.
Az, hogy egy háromfokos lépcsőről juthatunk a leülős részlegre, a biztonságérzetet fokozza, az otthonosságot pedig olyasfélék, mint az itt-ott elhelyezett szobanövények, a hátsó fal bizonyos időközönként cserélődő rajzai-fotói, a háttérben fénylő tévé, vagy a polcokról bármikor használatba vehető társasjátékok.
A jövő nyáron már a túloldalon is terasz nyílik
Nem kell hát a szomszédba menni egy kis barátságos légkörért igaz, ha túl sok van belőle, akkor cigarettafüstből sem kevés , sőt, néhanapján egyenesen közösségi térré avanzsál a Szimfónia: nyáron van itt projektoros meccsnézés, szabadtéri blueskoncert, keményebb zimankókban pedig egy mokkáskanálnyi partiélet is besűrűsödik a pult elé (legutóbb halloween szolgált ürüggyel egy dídzsés mulatságra, lásd képünkön).
Csodálkozni ezen mondjuk oktondiság is volna: a főnökasszony aki persze inkább leány karöltve a többi pultos kolleginával a minőségi zenék mellett ejtette le a voksot, legyen az bármilyen műfajú, és adja azt elő bárki, így Jamiroquaitól Edith Piaf-ig, Thievery Corporationtől Dimitri From Paris-ig, Damien Marley-tól LTJ Bukemig húzódik az itt hallható háttérzenék spektruma. Sajnos ez sem mondható el a város többi hasonló jellegű helyéről, ahol maradnak a kereskedelmi rádiók kínálta ízlésfertőnél.
Egy kávé iskolába menet...
A környező középiskolások közül jópárnak a Szimfóniából indul a napja, míg néhány turbékoló párnak itt ér véget. A maga kis nosztalgikus retrójával szerethető egy hely, ez van. Plusz hosszúkávéhoz kettőhatvanért, félliteres üveges sörhöz már kettőötvenért is hozzájuthatunk, és még a négycentes rövidek többsége sem ugorja át a hatszáz forintos határt. Mondom, szerethető. És akkor a kötelezően megkóstolandó, örmény eredetű mézes Marlenka süteményről még szót sem ejtettünk.
