Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI.
század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha
kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is
volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek
mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól.
Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból
és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.
Határrendőrséget Szombathelyre!
Amikor 1905-ben a belügyminisztériumban megszervezték a határrendőrségeket, a tervek
között szerepelt egy szombathelyi kapitányság felállítása is. Szombathely helyett
azonban Sopronba került az intézmény, Vasvármegyében csupán Szentgotthárd, majd
később Muraszombat kapott kisebb kirendeltséget. A szombathelyi határrendőrség
szükségessége azonban továbbra is téma maradt.
A tapasztalat
az illetékes köröket meggyőzte arról, hogy amit
városunk annak idején is hangoztatott, - inkább helyén való a
határrendőrkapitányság felállitása Szombathelyen, mint Sopronban.
A környékbeli kivándorlók nagy zöme, - a statisztikai kimutatás igazolása szerint
is, - nem Bécs felől hagyja el az országot hanem Grácon keresztül vándorol ki.
Nap-nap után tömegesen tartóztatnak le a helybeli vasuti állomáson, vagy a
Gyanafalván kivándorlókat, akiknek Fehringig szóló vasúti jegyük van. A
kivándorlásnak ebben az irányban való ellenőrzése tehát technikailag is sokkal
célszerübb Szombathelyről, mint az iránytól eleső Sopronból.
Másrészt nagy és sokirányu vasúti forgalmunk is indokolttá teszi a
határrendőrkapitányság áthelyezését, s ha tekintetbe vesszük, hogy az egész
Dunántul vármegyénk a kivándorlók számarányát tekintve, - vezető helyen áll,
nincs irigykedni való szomszédos városunknak, hogy az ő kárára mi egy
intézménynyel gazdagodtunk.
A belügyminiszter, mint egy soproni lap irja, - távirati uton elrendelte, hogy a
határrendőrségi kapitányság kéthét alatt költözködjék át Szombathelyre. Hogy
mi oka volt ez intézkedésre, - irja ugyanaz a lap a miniszternek, halvány fogalmunk
sincs róla, de hajlandók vagyunk azt hinni, hogy Szombathely érdekei az uj korszakban
épugy kielégitésre fognak találni, mint a multban. Hogy közérdek kivánná az
áthelyezést, arról szó sincs. Tehát mi szombathelyiek kiváltságosak vagyunk!
Sajnos nem tapasztaljuk!
Hamis a pénz
1907 novemberében, alighogy a fővárosban letartóztattak egy pénzhamisító bandát, a
szombathelyi főpostán hamis húszkoronás bankjegyet fedeztek fel a napi befizetések
átszámlálásakor. A hatóság bizonyítékok hiányában tehetetlen volt, a
közvélemény azonban nem tartotta kizártnak, hogy a vasi megyeszékhelyen felbukkant
hamis pénz a rács mögé került társaság működésével magyarázható.
A Körmendi-utcai fiókposta a pénzküldeményeket beszolgáltatta a
főpostára. A pénz átolvasása alkalmával a postafőnök észrevette, hogy egy
hamisitott husz koronás van a bankcsomóban.
A hamisitott pénz papiranyaga lényegesen elüt a rendes pénztől. Főbb ismertető
jelei ezenkivül az, hogy a bankó magyarul irott oldala feltünően piros, míg a
németszövegü oldala nagyon is halavány. A bankó négy sarkán a kis körökbe rajzolt
huszas szám mezejében vont recés vonalak észrevehetően vastagok.
A bankón levő szöveg is hibás, amennyiben főintézeteinél helyett
főintézetmel kitétel van. Az irás egyébként is nagyon elmosódott.
A hamis bankót bevitték az Osztrák Magyar Bank szombathelyi fiókjához, ahol
kétségtelenül megállapitották, hogy a pénz hamis.
A Körmendiu-tcai posta-fiók vezetője nem tudta megmondani, hogy kiadta fel a pénzt s
igy ismételten csak tehetetlenül áll a rendőrség s nem nyomozhatja ki, hogy kitől
ered a hamis pénz, amely már több izben kisérette meg a szombathelyi postát.
A korabeli híradások szerint ebben az időben feltünően sok hamis papiros pénz forgott közkézen. Erre hivatkozva az Osztrák-Magyar bank új, nehezebben hamisítható húszkoronás bankjegy kibocsátását helyezte kilátásba.
Azok a hosszú téli esték
Mi szombathelyiek nem panaszkodhatunk amiatt, hogy a ködös, borongós őszi és
hosszu téli estéken unatkoznunk kellene szellemi szórakozások hiányában. Kevés
magyar vidéki város dicsekedhetik olyan intenziv szellemi élettel, olyan kulturális
instituciókkal mint a mi kedves és szép kis városunk.
Dicsekedtek száz esztendeje, s szívünk szerint dicsekednénk ma is. A pezsgő kulturális élet léte vagy hiánya időről időre okot ad a városi polémiára. A színházalapítás, a város kulturális központosítása, a meglévő intézmények sorvadozása, az értő közönség hiánya egyaránt szolgáltatja a mai viták anyagát. Száz esztendeje csupán egy okot találtak a panaszra: az előadásokat rendszerint egymásra szervezték, mindegyiket vasárnapra időzítve.
Ime a jövő vasárnap már megkezdi téli előadásaink sorozatát a mi régi
kedves ismerősünk, a kinek oly sok szép ünnepi órát köszönhetünk már, - a
szombathelyi nemzeti szövetség az ő szabad lyceumában.
Azután a csak két éve megalakult irodalmi társaságunk, a Faludy kör is tart több
ismeretterjesztő és belletrisztikus felolvasó estét.
A szervezett munkások ugy a nemzetközi, mint a keresztény szocialisták számára
is tartanak a téli hónapok vasárnapjain ismeretterjesztő előadást az archeológia
és az Anográfia köréből és a helybeli főgimnázium által a kultuszminiszter
iniciativájára a mult évben megkezdett kulturális felolvasások ezidén is
megtartatnak.
Egyszóval akkorra, mire a mi régi liliputi kis szinházunkból derék szinészeink
eltávoznak s mire attól kellene tartani, hogy szinház hiján mivel elégitjük ki a
lélek nemes vágyait, szükségleteit, - akkorra megkezdődik az a szép kulturmunka,
mely fényt áraszt az azt teljesitő egyesületekre, intézményekre s egyedül e város
müvelt, minden szép, nemes dolog iránt fogékony közönségre is és városunk
müveltségét igen szép oldaláról dokmentálja.
Azt azonban helytelennek tartjuk, hogy mindezen előadások egyetlen napra, mindig
vasárnapra esnek s igy míg vasárnapokon sokszor azt se tudja a publikum, hogy melyik
felolvasást válassza, hallgassa végig, mert három-négy is van egyszerre, addig
hétköznapokon az esti órákban nehezen nélkülözi a megszokott, tanulságos,
gyönyörködtető előadásokat. Ezen a kis bajon talán könnyen lehetne segiteni.
Szent Erzsébetre emlékezve
Szent Erzsébet születésének kerek jubileumára száz évvel ezelőtt is nagy
buzgalommal készültek szerte Magyarországon. Szombathelyen is ünnepélyekkel
emlékeztek a 700. évfordulóra.
A hálás kegyelet, melynek a nemzet sokszorosan szeretetteljes módon adott
kifejezést az imádott királyné emlékezete iránt, - most is impozáns módon
megnyilvánult. A templomokban istentiszteleteket tartottak s az iskolákban is
ünnepeltek.
A szombathelyi székesegyházban reggel 9 órakor vette kezdetét az istentisztelet,
melyen az összes közhivatalok vezetői az elemi és középiskolák hallgatósága
résztvettek
A kath. főgimnáziumban a Mária kongregáció ebből az alkalomból diszgyülést
tartott, melyen Hajdu János főgimnáziumi tanár lelkes beszédében emlékezett meg a
nap jelentőségéről.
A felsőkereskedelmi iskola növendékei az intézet nagytermében ünnepeltek. Szumrák
Károly kereskedelmi iskolai tanár volt az ünnepi szónok; Hermann György és Halász
Lajos felsőkereskedelmi iskolai tanulók pedig saját alkalmi verseiket szavalták el
nagy hatással.
A női kereskedelmi tanfolyam és a polgári leányiskola növendékei az istentisztelet
után nagy programmal tartott fényes ünnepélyen emlékeztek meg a megdicsőült
királynéról. Pálffy Boldizsár megható megnyitó beszéde után Fliszár Erzsébet
tanitónő mondott igen szép beszédet, melyet szavalatok, énekek követtek.
A dominikánák tanintézetében is előkelő publikum gyült egybe szent Erzsébet
tiszteletére rendezett ünnepélyen. A növendékek szebbnél-szebb szavalataiból és
énekeiből összeállitott program keretében folyt le a kedves ünnepély.
