Tífuszbetegek Szombathelyen

1908. januárjában a szóbeszéd tífuszjárvány fenyegetéséről szólt. Egy januári napon, déli egy órakor pedig patakokban ömlött a szőlő leve a szombathelyi Nagykar utcán.

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.

„Derék mentőink buzgalmáról…”
1904. áprilisi megalakulásától számítva évekig Szombathely büszkesége volt a mentőegyesület. 1908. januárjáig 1404 esetben vonult ki a hős gárda segítséget nyújtani. Tevékenységükről szívesen számolt be a korabeli sajtó, a működésük körülményeit taglalva sűrűn hivatkoztak sokatmondó statisztikai adatokra.

„Előttünk fekszik a statisztikai kimutatás, mely beszámol a mentők mult évi működéséről. Maguk a számok legfényesebben beszélnek e humánus intézmény áldásos működéséről, derék mentőink buzgalmáról. Éjjel, nappal, hidegben, melegben készenlétben állnak, hogy a szenvedők segélyére siessenek. Akárhány esetben, egyedül a mentők gyors megérkezésének és első segélynyujtásának köszönhető, hogy a baleset, szerencsétlenség vagy öngyilkosság halálos kimenetelűvé nem válik.
Derék mentőink a mult évben 461 esetben nyujtottak első segélyt.”

A mentők felszerelése nem volt minden tekintetben kifogástalan, ám fejlesztésekre alig-alig futotta a szűk költségvetésből.

„A mentők jelenleg rendelkeznek egy nagy mentőkocsival két beteg szállitására berendezve két hordággyal; egy kocsival ragályos betegek szállitására, jelenleg a vezetőség egy kisebb kényelmes gummikerékkel ellátott mentőkocsi berendezésén fáradozik, de nem rendelkezik kellő anyagi erővel, a kocsi beszerzése egyelőre lehetetlen. Az egyesület teljesen a maga erejére van utalva. Társadalmunk, mely a humánus intézmények támogatásában nem szokott nagylelkű lenni, - a mentőkkel szemben bizony nagyon is a takarékosság elvére lépett és nem támogatja őket a megérdemelt mértékben.”

A nő, mint háziorvos
Hugonnai Vilma, az első orvosdoktorrá avatott magyar nő betegápolási útmutatója, A nő, mint háziorvos című kötet 1908. januárjában jelent meg a szombathelyi könyvkereskedések polcain.
„Uttörő munka a nők számára. A nő, a hitves, az anya könyve. Az egészség ápolásának kézikönyve, különös tekintettel a női és gyermek betegségekre. Dr. Fischer Duckelmann Anna nyomán a magyar nők számára közrebocsátotta Dr. Hugonnai Vilma grófnő. Két kötet, mintegy 900 lapnyi szöveggel, 500 szövegképpel és műmelléklettel. A gyermek testének szétszedhető bonctani képével, rendkívül díszes kötésben ára 28 kor. Kapható „Seiker H Utódai” könyvkereskedésében.”

Tífuszbetegek Szombathelyen
1908. januárjában ijesztő hír kezdett terjedni Szombathelyen. A szóbeszéd tífuszjárvány fenyegetéséről szólt.

„E hirrel kapcsolatban Bezerédj István dr. főispán a közigazgatási bizottság tegnapi ülésén megkérdezte dr. Mezihradszky Kálmán megyei főorvost, hogy csakugyan járványszerüen lépett e fel a tífusz, mi ennek az oka és megtétettek e szükséges óvintézkedések. A főorvos kijelentette, hogy sporadikusan, szórványosan lépett fel a betegség. Ezideig öt beteget jelentettek be, akik közül kettő a Széll Kálmán utcában, egy-egy pedig a Kőszegi, Nagykar és Csillag utcákban van. A betegség oka az időjárásban keresendő, nincs kizárva azonban, hogy a vizvezeték vize volna oka a betegségnek, teljesen lehetetlennek tartja, annyival is inkább, mert a város nem régen vegyileg megvizsgáltatta a vizet és teljesen élvezhetőnek találták. Egyébként a szükséges óvintézkedések megtétettek.”

Néhány nap múlva már 10-12 betegről szóltak a hírek, de a hatóságok továbbra sem beszéltek járványról. Annál inkább az utca emberei. A felvilágosítás jegyében Herbst Géza alispán Védekezés a tífusz ellen címmel adta ki rendeletét.

„Szakférfiakból álló bizottság küldessék ki, kik szigoruan megvizsgálják a vizvezeték hálózatát s az udvari kutakat s a vizsgálat eredményéről hírlapok útján értesítendő a közönség. Különös gond fordítandó a tej és tejtermékek megvizsgálására annyival is inkább, mert általános panasz, hogy a tej nem megfelelő minőségben kerül a fogyasztók kezébe. A tejet tisztátalanul kezelik. A tejkihordó kocsik és a tejes edények nem elég tiszták, a miről meggyőződhetik mindenki, ha a házak előtt megálló tejeskocsik belsejébe tekint. Gyakori eset, hogy ruhadarabok vannak a tejben.
Az udvarok tisztán tartása, a lakások szükséges szellőztetése, a tulzsufoltságtól való megmentése, - mind olyan körülmény, mely a ragályos természetű betegség tovaterjedésének gátat vet. A betegeket elkülönítve kell kezelni, s különösen a beteg cselédeket azonnal a kórházba kell szállítani. A kórház igazgatósága pedig felhívandó, hogy a betegség uralkodása ideje alatt a nem ragályos betegek felvételét csökkentse, hogy az esetleges nagyszámban jelentkező ragályos betegeket el tudja helyezni; esetleg a város járvány kórház híjján, gondoskodjék valami épület helyiségének kibérléséről, a hova a betegek elhelyezhetők lesznek.”

Január 20-ig már 26 „hasihagymáz” beteget regisztráltak Szombathelyen. A tífusz terjedése nyomán újraéledt a járványkórház hiánya körüli vita, a rémhírterjesztés pedig a tetőfokára hágott.

„Napok óta a tífuszjárvánnyal kapcsolatban azt a hirt adják szájról-szájra, hogy a víz vezetékben egy feloszlásnak indult holttestet találtak. Voltak, akik a hirt azzal a kommentárral fűszerezték, hogy a holttest azonos a néhány hónappal ezelőtt eltünt Horváth városi hivatalnokkal; mások pedig hitelt érdemlő források közlései után azt is tudni vélik, hogy a holttestet a vízvezetékből darabokban távolították el.”

Jégszüret
„Kocsmárosok, mészárosok, kávésok, akik aggódtak az ujévig tartott enyhe idő miatt, hogy jég nélkül maradnak, szüretelik most a jeget a kemény, fagyos, téli hidegben. Lépten, nyomon a jégkockával rakott szekér, akárcsak őszkor a szüretelő kocsik. Hanem az idei jég, azt mondják, a száraz hidegben nem az igazi minőségü. Fő az, hogy adott az Isten. Bezzeg a szegény őszi vetésekkel ugyan mostohán bánt, meg vonta tőlünk a takaró szüzi fehér párnát, a hót, vagy öt hónapja nem láttunk igazi csapadékot, hanem ha köd vagy zuzmara alakjában csapódott le egy kis pára. A kalendárium február, március, április hónapokra hirdet csapadékot még pedig egy végben tartót. Bizony-bizony megkeserülhetjük a tavaszkor az abnormálisan száraz télidőt.”

Új találmány
A Kinematográf című folyóirat január 15-én megjelent száma igazi szenzációval szolgált. Nemcsak a korabeli mozik tulajdonosai, de a nagyközönség is óriási érdeklődéssel fogadta a Kino nevű új találmányt, „melynek segítségével bárki felvehet mozgóképet. Minden nagyobb közérdekü eseményt 2 órával annak megtörténte után már élőképben láthat a közönség. A gép csak 300 korona s nagy kihatással van a mozgókép jövőjére. A lap egyéb tartalma is rendkívül változatos, s bő, tanulságos anyagot ad a kinematográf, amatőrfotográfia és gramofon kedvelőinek.”

Bacchusnak áldozott Karicsa
Száz esztendeje egy januári napon, déli egy órakor patakokban ömlött a szőlő leve a szombathelyi Nagykar utcán.
„E rendkívüli esemény az utca apraja-nagyját talpra állitotta s aki csak szerét tehette, tele tüdővel szivta magába a szétömlő bor okozta negédes illatot, sőt voltak olyanok is, akik kalapjuk épségét sem kimélték, csakhogy cseppét is megmentsék annak az isteni itókának, mely mindannyiuk sóvárgó szemeláttára a szomjas föld gyomrába kivánkozott. A száz meg száz ember részére élvezetet nyujtó látványosságnak a németkeresztesi korcsmáros látta kárát. Bort szállitottak a Balaton mellékéről. Délben a kocsisok a korcsmárossal egyetemben betértek a Rábold Ádám vendéglőjébe, mialatt a hordókkal megterhelt szekereket és lovakat az utcán hagyták. A lovakat valami csintalan gyermek megijesztette, minek következtében megvadultak s őrült sebességgel nyargaltak a Kis- és Nagykar-utcán keresztül. A Nagykar utca befordulójánál a szekérről le estek a hordók s az egyiknek tartalma, - 632 liter az utolsó csöppig elhagyta a hordót. Szétfolyt az utcatesten. A lovakat az evangelikus templomnál fékezték meg. A kár 340 korona.”

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Miről szóltak a hírek száz éve?