Tífuszbetegek Szombathelyen

1908. januárjában a szóbeszéd tífuszjárvány fenyegetéséről szólt. Egy januári napon, déli egy órakor pedig patakokban ömlött a szőlő leve a szombathelyi Nagykar utcán.

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel! A megsárgult lapok politikai botrányaiból, véres szenzációiból és mulatságos társadalmi híreiből ollózunk hónapról hónapra.

„Derék mentőink buzgalmáról…”
1904. áprilisi megalakulásától számítva évekig Szombathely büszkesége volt a mentőegyesület. 1908. januárjáig 1404 esetben vonult ki a hős gárda segítséget nyújtani. Tevékenységükről szívesen számolt be a korabeli sajtó, a működésük körülményeit taglalva sűrűn hivatkoztak sokatmondó statisztikai adatokra.

„Előttünk fekszik a statisztikai kimutatás, mely beszámol a mentők mult évi működéséről. Maguk a számok legfényesebben beszélnek e humánus intézmény áldásos működéséről, derék mentőink buzgalmáról. Éjjel, nappal, hidegben, melegben készenlétben állnak, hogy a szenvedők segélyére siessenek. Akárhány esetben, egyedül a mentők gyors megérkezésének és első segélynyujtásának köszönhető, hogy a baleset, szerencsétlenség vagy öngyilkosság halálos kimenetelűvé nem válik.
Derék mentőink a mult évben 461 esetben nyujtottak első segélyt.”

A mentők felszerelése nem volt minden tekintetben kifogástalan, ám fejlesztésekre alig-alig futotta a szűk költségvetésből.

„A mentők jelenleg rendelkeznek egy nagy mentőkocsival két beteg szállitására berendezve két hordággyal; egy kocsival ragályos betegek szállitására, jelenleg a vezetőség egy kisebb kényelmes gummikerékkel ellátott mentőkocsi berendezésén fáradozik, de nem rendelkezik kellő anyagi erővel, a kocsi beszerzése egyelőre lehetetlen. Az egyesület teljesen a maga erejére van utalva. Társadalmunk, mely a humánus intézmények támogatásában nem szokott nagylelkű lenni, - a mentőkkel szemben bizony nagyon is a takarékosság elvére lépett és nem támogatja őket a megérdemelt mértékben.”

A nő, mint háziorvos
Hugonnai Vilma, az első orvosdoktorrá avatott magyar nő betegápolási útmutatója, A nő, mint háziorvos című kötet 1908. januárjában jelent meg a szombathelyi könyvkereskedések polcain.
„Uttörő munka a nők számára. A nő, a hitves, az anya könyve. Az egészség ápolásának kézikönyve, különös tekintettel a női és gyermek betegségekre. Dr. Fischer Duckelmann Anna nyomán a magyar nők számára közrebocsátotta Dr. Hugonnai Vilma grófnő. Két kötet, mintegy 900 lapnyi szöveggel, 500 szövegképpel és műmelléklettel. A gyermek testének szétszedhető bonctani képével, rendkívül díszes kötésben ára 28 kor. Kapható „Seiker H Utódai” könyvkereskedésében.”

Tífuszbetegek Szombathelyen
1908. januárjában ijesztő hír kezdett terjedni Szombathelyen. A szóbeszéd tífuszjárvány fenyegetéséről szólt.

„E hirrel kapcsolatban Bezerédj István dr. főispán a közigazgatási bizottság tegnapi ülésén megkérdezte dr. Mezihradszky Kálmán megyei főorvost, hogy csakugyan járványszerüen lépett e fel a tífusz, mi ennek az oka és megtétettek e szükséges óvintézkedések. A főorvos kijelentette, hogy sporadikusan, szórványosan lépett fel a betegség. Ezideig öt beteget jelentettek be, akik közül kettő a Széll Kálmán utcában, egy-egy pedig a Kőszegi, Nagykar és Csillag utcákban van. A betegség oka az időjárásban keresendő, nincs kizárva azonban, hogy a vizvezeték vize volna oka a betegségnek, teljesen lehetetlennek tartja, annyival is inkább, mert a város nem régen vegyileg megvizsgáltatta a vizet és teljesen élvezhetőnek találták. Egyébként a szükséges óvintézkedések megtétettek.”

Néhány nap múlva már 10-12 betegről szóltak a hírek, de a hatóságok továbbra sem beszéltek járványról. Annál inkább az utca emberei. A felvilágosítás jegyében Herbst Géza alispán Védekezés a tífusz ellen címmel adta ki rendeletét.

„Szakférfiakból álló bizottság küldessék ki, kik szigoruan megvizsgálják a vizvezeték hálózatát s az udvari kutakat s a vizsgálat eredményéről hírlapok útján értesítendő a közönség. Különös gond fordítandó a tej és tejtermékek megvizsgálására annyival is inkább, mert általános panasz, hogy a tej nem megfelelő minőségben kerül a fogyasztók kezébe. A tejet tisztátalanul kezelik. A tejkihordó kocsik és a tejes edények nem elég tiszták, a miről meggyőződhetik mindenki, ha a házak előtt megálló tejeskocsik belsejébe tekint. Gyakori eset, hogy ruhadarabok vannak a tejben.
Az udvarok tisztán tartása, a lakások szükséges szellőztetése, a tulzsufoltságtól való megmentése, - mind olyan körülmény, mely a ragályos természetű betegség tovaterjedésének gátat vet. A betegeket elkülönítve kell kezelni, s különösen a beteg cselédeket azonnal a kórházba kell szállítani. A kórház igazgatósága pedig felhívandó, hogy a betegség uralkodása ideje alatt a nem ragályos betegek felvételét csökkentse, hogy az esetleges nagyszámban jelentkező ragályos betegeket el tudja helyezni; esetleg a város járvány kórház híjján, gondoskodjék valami épület helyiségének kibérléséről, a hova a betegek elhelyezhetők lesznek.”

Január 20-ig már 26 „hasihagymáz” beteget regisztráltak Szombathelyen. A tífusz terjedése nyomán újraéledt a járványkórház hiánya körüli vita, a rémhírterjesztés pedig a tetőfokára hágott.

„Napok óta a tífuszjárvánnyal kapcsolatban azt a hirt adják szájról-szájra, hogy a víz vezetékben egy feloszlásnak indult holttestet találtak. Voltak, akik a hirt azzal a kommentárral fűszerezték, hogy a holttest azonos a néhány hónappal ezelőtt eltünt Horváth városi hivatalnokkal; mások pedig hitelt érdemlő források közlései után azt is tudni vélik, hogy a holttestet a vízvezetékből darabokban távolították el.”

Jégszüret
„Kocsmárosok, mészárosok, kávésok, akik aggódtak az ujévig tartott enyhe idő miatt, hogy jég nélkül maradnak, szüretelik most a jeget a kemény, fagyos, téli hidegben. Lépten, nyomon a jégkockával rakott szekér, akárcsak őszkor a szüretelő kocsik. Hanem az idei jég, azt mondják, a száraz hidegben nem az igazi minőségü. Fő az, hogy adott az Isten. Bezzeg a szegény őszi vetésekkel ugyan mostohán bánt, meg vonta tőlünk a takaró szüzi fehér párnát, a hót, vagy öt hónapja nem láttunk igazi csapadékot, hanem ha köd vagy zuzmara alakjában csapódott le egy kis pára. A kalendárium február, március, április hónapokra hirdet csapadékot még pedig egy végben tartót. Bizony-bizony megkeserülhetjük a tavaszkor az abnormálisan száraz télidőt.”

Új találmány
A Kinematográf című folyóirat január 15-én megjelent száma igazi szenzációval szolgált. Nemcsak a korabeli mozik tulajdonosai, de a nagyközönség is óriási érdeklődéssel fogadta a Kino nevű új találmányt, „melynek segítségével bárki felvehet mozgóképet. Minden nagyobb közérdekü eseményt 2 órával annak megtörténte után már élőképben láthat a közönség. A gép csak 300 korona s nagy kihatással van a mozgókép jövőjére. A lap egyéb tartalma is rendkívül változatos, s bő, tanulságos anyagot ad a kinematográf, amatőrfotográfia és gramofon kedvelőinek.”

Bacchusnak áldozott Karicsa
Száz esztendeje egy januári napon, déli egy órakor patakokban ömlött a szőlő leve a szombathelyi Nagykar utcán.
„E rendkívüli esemény az utca apraja-nagyját talpra állitotta s aki csak szerét tehette, tele tüdővel szivta magába a szétömlő bor okozta negédes illatot, sőt voltak olyanok is, akik kalapjuk épségét sem kimélték, csakhogy cseppét is megmentsék annak az isteni itókának, mely mindannyiuk sóvárgó szemeláttára a szomjas föld gyomrába kivánkozott. A száz meg száz ember részére élvezetet nyujtó látványosságnak a németkeresztesi korcsmáros látta kárát. Bort szállitottak a Balaton mellékéről. Délben a kocsisok a korcsmárossal egyetemben betértek a Rábold Ádám vendéglőjébe, mialatt a hordókkal megterhelt szekereket és lovakat az utcán hagyták. A lovakat valami csintalan gyermek megijesztette, minek következtében megvadultak s őrült sebességgel nyargaltak a Kis- és Nagykar-utcán keresztül. A Nagykar utca befordulójánál a szekérről le estek a hordók s az egyiknek tartalma, - 632 liter az utolsó csöppig elhagyta a hordót. Szétfolyt az utcatesten. A lovakat az evangelikus templomnál fékezték meg. A kár 340 korona.”

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Miről szóltak a hírek száz éve?