Májusi költözködés
A Szombathelyen száz évvel ezelőtt élt emberek életében a május kezdete a negyedéves lakbérfizetés napja volt. A szegények, akik nem tudták lerakni az asztalra a háziúrnak járó összeget, még aznap szedhették a sátorfájukat. 1908 májusában a sok költözködést nehezítette a tífuszjárvánnyal együtt járó fertőtlenítés kötelessége.
„A negyedévenkint szokásos költözködési napok közül május 1-jén van a legtöbb lakásváltoztatás. Butorral megrakott szekerek járnak az utcákon. Nevezetes napja ez a szegény népnek. Keservesen összekapargatott garasait ezen a napon ki kell szedni zsebeiből, mert itt van a házbérfizetés, mely halasztást nem vár, különben a puszta ég alá jut, kiteszi lakásból a házigazda, aki ellenben duzzadt erszényére üt, - mert miként a nép mondja: ma neve napját ünnepli. A tifuszjárvány miatt kivételesen be kellett költözködés előtt jelenteni a lakásváltoztatásokat, hogy az olyan lakásokat, melyekben tifuszbeteg feküdt, fertőtlenittessék. Csütörtök délután 4 óráig 621 lakásváltoztatást jelentettek be. Ezek közül 25 lakásban volt tifuszbeteg. A lakások közül 18-at még nem fertőtlenitettek.”
Kutyákkal a közbiztonságért
Épp száz esztendeje annak, hogy a szombathelyi rendőrségen szolgálatba állt az első kutya. A hűséges természetéről híres négylábút Kisfaludy József kapitány vezette be a rendőrsors rejtelmeibe.
„Kisfaludy József rendőrkapitány városunk közbiztonságának tökéletesitése s a rendőri nyomozás megkönnyitése céljából, - érdekes ujitás meghonositásán fáradozik. A külföldi nagyobb városok rendőrségei már régóta alkalmaznak kitanitott kutyákat, melyek nem ritkán olyan büntények felfedezésére mutatták meg a helyes irányt, melyeket a renőrség nelkülük megtalálni nem lett volna képes. Ez a körülmény volt inditó oka annak, hogy a rendőrkapitány a mi rendőrségünk mellé is alkalmazzon kutyákat. A tegnapi napon szerzett is már egy kutyát, mely a hires Barri szentbernáthegyi kutyafajból való. Barri egy alkalommal 20 embert mentett meg a tengeri haláltól. A derék állatot ércben is megörökitették. A fiatal hathetes állatot a rendőrkapitány idomitja, valamint a még beszerzendő kutyáknak rendőri szolgálatra való beoktatásáról is maga gondoskodik.”
A tét: Szombathely önállósága
1908 májusában napirendre került Szombathely önállósága, törvényhatósággá való átalakulása. A belügyminisztériumból érkező leiratnak voltak lelkes pártolói és szkeptikus ellenzői.
„A holnapi vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyülés tárgysorozatába föl van véve többek között az a belügyminiszteri leirat is, a melylyel városunknak törvényhatósággá való átalakulásáról szóló s a város képviselőtestülete által a belügyminiszternek átadott memorandum a vármegyéhez nyilatkozattételre leküldetett. Reméljük, hogy Vasvármegye törvényhatósága nem fog akadályt gördíteni a vármegye székvárosa polgárságának az akarata érvényesülése, teljesülése elé és egyhangulag odanyilatkozik, hogy a törvényhatósággá való átalakulása ellen elvi, érdemi kifogása, ellenvetése nemcsak nincsen, de örömmel látja Szombathely r. t. városnak, törvényhatósági várossá való átalakulását, mint biztositékát a város további fejlődésének, felvirágzásának, jövendő nagyságának.”
Az ellenzők attól tartottak, hogy a város önmagában képtelen lesz intézkedni az olyan kritikus helyzetekben, mint az éppen lecsengőben lévő tífuszjárvány.
„A tífuszjárvány „enyhülése által a közvélemény némileg felszabadul az első ijedelem lidércnyomása alól és a jogos elkeseredés ki ki tör itt is, ott is az emberekből, - most meg olyan hangokat lehet hallani, hogy le kell fujni az egész önállósitási, törvényhatósággá való alakulási akciót, hogy egészen fölösleges ez a luxus Szombathelyen, a hol olyan gyarló a közegészségügyi adminisztráció, ahol ez is, az is hiányzik s a hol a város vezetősége a mostani epidemia fölléptének megakadályozása, avagy a járvány korlátozása körül oly sulyos mulasztásokat követett el, - mondják az emberek, a városi képviselőtestület tagjai, - hogy valóságos szerencse volt a bajban, hogy a város még nem törvényhatóság és igy a vármegye hatósága alá tartozik, mert legalább a vármegye fő- és alispánja megtették azt, a mit nem tett meg a város – és igy a vármegye embereinek lehet főképpen köszönni a járvány elfojtását.”
A Szombathelyi Friss Ujság tollforgatója az érveket és az ellenérveket is megmutatta, de a pártolók táborát erősítette, s higgadtságra intette olvasóit.
„De végzetes csapásnak tartanók azt, hogy ha a mostani izgatott hangulatban, tehát elfogult kedélyállapotban levenné a közönség, a város polgársága és a vármegye a városnak törvényhatósággá való átalakulása kérdését a napirendről… Hát milyen csapás zúdul is a városra, ha egyik vagy másik szakközeg mulasztott volna is egyben másban, hát ez elég ok arra, hogy a várost fejlődésében megakasszuk és a törvényhatósággá való alakulást – a mely kérdés oly szépen volt előkésztve a megoldásra, - egyszersmindenkorra eltemessük??!”
Késik a kultúrpalota átadása
A tífuszjárvány a nagy sajtóvisszhanggal kísérve épülő kultúrpalota körüli munkálatokat is lelassította, hiszen a betegek ellátására a múzeum - egyelőre üresen álló - termeit is igénybe vették. A szeptemberre tervezett átadás időpontja bizonytalanná vált, a megnyitó ceremónia elhalasztásáról szóló hírek kaptak szárnyra Szombathely utcáin.
„Ez év szeptember havára tervezték a kulturpalota ünnepélyes megnyitását. A közbejött tifuszjárvány miatt azonban el kell halasztani, mert a járványkórház miatt az épitkezést nem fejezhetik be. Az esetre, ha még e hónapban a járványkórházat elhagynák is a betegek, szeptember hónapban a megnyitási ünnepély meg nem történhetik, fölmerült tehát az a kérdés, hogy a késő ősszel, esetleg a jövő év tavaszán adják-e át a muzeumot rendeltetésének. Tekintettel arra, hogy a muzeumok és könyvtárak országos szövetsége a muzeum megnyitásával kapcsolatban tartja rendes évi közgyülését, melyet a jövő évre elhalasztania nem szabad és mivel ez a tudományos testület nagyban emelni fogja az ünnepély fényét, viszont ha a téli időjárás beáltával kell a muzeumot megnyittani, akkor kevésbé lesz imponáló, mint a szép kellemes őszi időben.”
A felekezeti tanítónők és a házasság
A női egyenjogúság 1908-ban élt harcosainak szívét valószínűleg nagy megelégedettség töltötte el az alábbi hír hallatán. Szombathelyieket is érintette a rendelet, mely a kultuszminisztertől érkezett.
„A felekezeti tanitónői választásoknál gyakori volt az az eset, hogy a tanitónőkkel kötelezvényt irattak alá, mely szerint férjhezmenésük esetén állásukról minden követelés nélkül lemondanak. A kultuszminiszter most rendeletben kimondotta, hogy a választási jegyzőkönyvben foglalt az a kikötés, mely szerint a megválasztott tanitónő férjhezmentele esetén állásáról lemondani köteles, mint törvényes alappal nem biró, érvénytelen.”
