Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely. Időutazásra fel!
Iskolák górcső alatt
A Szombathelyi Újság – amelynek cikkeiből a nyári hónapok során tallózunk – sorozatot indított a vármegye iskoláinak 1908-as viszonyairól. Górcső alá vették többek között a világi és vallási iskolák oktatási gyakorlatát, az iskolai ünnepségeket, a tanulmányi kirándulásokat. Mi most a 19 legfontosabb iskola értesítője nyomán készült statisztikai adatokban búvárkodunk.
"Vasvármegye nemcsak területénél és népességénél, de iskoláinak számánál és fajánál fogva is előkelő helyen áll az ország, különösen pedig a Dunántul vármegyéi között. Több iskolája van, mint Győr, Komárom és Mosonmegyéknek együttvéve… Nincs a Dunántul egy vármegye sem, amelyben annyi nép- és egyéb iskola volna, mint nálunk, ahol ezernél több népiskola és 46 egyéb iskola van. Ez utóbbiak közé tartoznak a 15 inas-iskola, 10 polgáriiskola, 3 tanitónőképző, 4 főgimnázium, 2 felsőbb leányiskola, 6 szakiskola, 1 börtöniskola, 4 emberbaráti és 1 főiskola.
...Az iskolák „szükségességét és keresettségét látogatottságuk igazolja. Tanulóiknak száma volt a mult évben 3229. Ebből gimnáziumba járt 1037, felsőbb leányiskolába 200, kereskedelmi iskolába 236, tanitóképzőbe 190, polgári fiuiskolába 823, leányiskolába 743. Az összes fiutanulók száma kitett 2102-t, a leányoké 1127-t. Legnépesebb intézet volt a szombathelyi róm.kath. főgimnázium, amelybe 412 tanuló iratkozott be...
Az iskolákon belül legtöbb hallgatója volt majdnem mindenütt az első osztályoknak. Legkevesebb a legmagasabb osztályoknak. A tanulók otthonát tekintve, vármegyénk iskoláiról elmondhatjuk, hogy azok nemcsak a saját székhelyükről, nemcsak a vármegyéből, hanem az egész ország területéről vesznek fel tanulókat, sőt néhány külföldi is jár egyik-másik iskolába.
A statisztikai adatok szolgálatában iskoláink között a szentgotthárdi állami főgimnázium jár legelül, amelynerk értesitője a tanulók mindenféle viszonyaira kimeritő tájékozást nyújt.”
A cikksorozat további részei kiváló lehetőséget nyújtottak az iskolaválasztás előtt állóknak a tájékozódásra. Az utolsó írás a hónap végén jelent meg a beiratkozással kapcsolatos információkkal.
A muzeum berendezése
A Deák-ligetben felépült múzeum megnyitójának közeledtével, a helyi sajtóban egyre több írás foglalkozott a várható nagy eseménnyel. 1908 augusztusában már a kiállítórész berendezése zajlott.
„A Vasvármegyei Kultur Egyesület szombathelyi muzeumában megkezdték a berendezést. A muzeum első lakói, a könyvek, már a mult évben bekerültek, de ezek is csak most kerülnek rendezés alá, amidőn néhány nap mulva teljesen készen lesz a könyvtár vas butorzata. A muzeum legkedvesebb, legnagyobb népszerüségnek örvendő lakói, a madarak a héten költöztek be a kulturpalotába. Igazán szinpompás képeket nyujtanak a vármegyénk különböző vidékéről összegyüjtött madarak, amelyek közt egyik-másik egyedüli példány az egész hazában. Tudós ornithologusunk, Chernel István azonnal hozzálátott a természetrajzi tár berendezéséhez, amely bizonynyal leglátogatottabb terme lesz a muzeumnak.
A jövő héten készen lesznek a régiség tár és a természetrajzi tár szekrényei. Az előbbinek gyüjteményeit Miske Kálmán báró és Nógrády Gilbert, a néprajziét pedig Kárpáti Kelemen muzeumi igazgató rendezi. A képtár sem lesz üres. Végh Gyula buzgó képtárőr közbenjárására a budapesti szépmüvészeti muzeum 42 képet adott állami letétül az egyesületnek amelyek már a megnyitáskor itt lesznek. Mult szombaton délben Szalay Imre miniszteri tanácsos, a magyar nemzeti muzeum tisztviselőinek kiséretében megtekintette az épületet meg a munkálatokat. A látottak felett teljes megelégedését fejezte ki. Szalay délben a premontrei rendház vendége volt délután pedig meglátogatta a polgármestert és az öt órai gyorsvonattal visszautazott Budapestre.”
Kultúrházat a múzeum mellé!
A múzeumépület átadására még két hónapot kellett várni, de a város fejlődéséért munkálkodók már a bővítéséről gondolkodtak. A lehetőség, amelyet az országgyűlés ajánlott fel, a szombathelyi kultúregyesület érdeklődését is felkeltette.
„A király koronázásának 40. évfordulója alkalmából az országgyülés ötszázezer koronát ajánlott fel vidéki közművelődési házak épitésére, amelyekben az iskolán kivüli közoktatással terjesztik az ismereteket és a müveltséget. A Vasvármegyei Kultur-Egyesület és Szombathely város nevében Brenner Tóbiás polgármester azonnal megtette a lépéseket egy kulturház elnyerése végett a muzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségénél, amely városunkat mint olyant hozta javaslatba a vallás- és közoktatásügyi miniszter, amely elsősorban jöhet figyelembe a kulturházak adományozásánál. Az idén a város és az egyesület 42 tagu küldöttsége tisztelgett Apponyi Albert grófnál a közmüvelődési ház érdekében, aki arra kérte a küldöttséget, hogy a kérvényt irásban adják be.
Erre a felhivásra Ujváry Ede dr. Városi főjegyző el is készitette a kultur-egyesület folyamodványát, amelyben történeti alapon és a statisztika fegyverével bizonyitotta azt, hogy Szombathelynek, mint Vasvármegye székhelyének, a Dunántul legelső sorban van igénye arra, hogy közmüvelődési gócpont legyen s kulturális házat kapjon, annál is inkább, mert itt a közmüvelődési házak főalkotó részeit képező könyvtár, olvasóterem, képtár és muzeumi gyüjtemények már ugyis megvannak, csak nagyteremre van szükség, ahol 500-600 hallgató számára lehet felolvasásokat, előadásokat és hangversenyeket rendezni, azonkivül néhány kisebb teremre, amelyekbe a vármegyei házi s népipar termékei lennének kiállitva.
A kérvényt Batthyány Lajos gróf b.t.t. elnök személyesen adta át Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszternek, aki azt azonnal leadta a kultrális házak ügyének intézésével megbizott osztálynak, ahonnét az egyesület a napokban nem hivatalos uton, azt az értesitést nyerte, hogy a kérvényt a minisztériumban tárgyalás alá vették és kilátás van rá, hogy muzeumunknak a Kisfaludy Sándor-utca felöl egy nagy és 2-3 kisebb teremmel való kiegészitéséhez szükséges államsegélyt meg fogjuk kapni.”
Vízhiány a városban
A száz esztendővel ezelőtti perzselő nyár nemcsak a gyakori tűzvészekkel keserítette meg a vármegye lakóinak életét. Szombathelyen a vízhiánnyal is meg kellett küzdenie a lakosságnak. A gyakori száraz idő és a néhány hónappal korábban tomboló tífuszjárvány is új kutak fúrását indokolta.
„A vizhiány miseriáit mind-többen érzik városunkban. A nagy szárazság és hőség mind türhetetlenebbé teszi a viznek kényszerü nélkülözését. Eltekintve attól, hogy az ivóviznek a szomszédoktól való beszerzése is felette kellemetlenné kezd már lenni. Közegészségügyi téren is kiáltók lesznek maholnap a vizhiányból származó károk. Joggal s kötelességszerüen jártak el tehát az orvosok akkor, midön a mult pénteken délután tartott értekezletükből kifolyólag arra kérték a polgármestert, hogy Zsigmondy mellőzésével, aki még mindig késik a mélykutak furásával, esetleg más vállalkozó által, de mielőbb gondoskodjék valamiként arról, hogy a vizhiány csökkentessék.
Zsigmondy, akit a város a furásokkal megbizott, mintha megsejtette volna azt, hogy nő az elégedetlenség, tegnap táviratot küldött a polgármesterhez, hogy legközelebb felszabaduló munkáscsapattal megkezdi a munkálatokat. Nem tudjuk, hogy ez a távirat megnyugatatja-e a Szent László katonáinak sorsára jutott lakosságot, de azt látjuk, hogy a vizhiányon a Zsigmondyval kötött szerződés sürgős effectuálásával mielőbb segiteni kell, ha azt akarjuk, hogy ezt a mulasztást drágán ne kelljen megfizetnünk.”
A nő, akár egy óra...
Egy századvégi filozófusra hivatkozva a szebbik nemmel kapcsolatban az alábbi bölcs megállapítás jelent meg a Szombathelyi Újság 1908. augusztusi számában: a nő olyan, akár egy óra. Görbe tükör a múltból.
„A kacér, cifrálkodó leány olyan mint a toronyóra. Mindenki nézi, de senki sem veszi.A szép, de csacska leány a zenélő órához hasonlit, mert eleinte tetszik, később azonban untat.
A gazdag leány olyan, mint az aranyóra. Alig látják meg, rögtön azt kérdezik mi az ára.
A szájas asszony olyan mint az ébresztőóra. Már hajnalban zörög.
A házias nő, az ingaórához hasonlit. Lassan, de méltóságteljesen jár és nélkülözhetetlen.”
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
