Novák Ticián nem az a típus, aki nyugodtan ülne egy helyben. Ha nem egy koncerten tombol vagy segít a szervezésben, akkor biztosan próbán van. Az örökmozgó, új élményekre mindig nyitott fiatal most a diákszínjátszás világában találta meg azt a helyet, ahol igazán kibontakozhat. Az önkifejezés számára kulcsfontosságú – legyen szó zenéről, színházról, vagy épp egy új kihívásról.
Bár alig egy éve csatlakozott a Weöres Sándor Színház JátsszMa diákstúdiójához, máris szép eredményeket tudhat maga mögött. Szerepelt A Pál utcai fiúk című előadásában, táncos rendőrként láthattuk a Vesztegzár a Grand Hotelben című darabban, és nemrégiben ő és társai arany minősítést értek el a Regionális Diákszínjátszó Találkozó szombathelyi fordulóján, és meghívást kaptak az országos találkozóra.
Miért döntöttél úgy, hogy csatlakozol a diákszínjátszó körhöz?
Tavaly januárban részt vettünk az iskolámmal az Ádámok és Évák Ünnepén, amelyet a Weöres Sándor Színház szervezett. Az adott év témája Shakespeare volt, és a feladatunk az volt, hogy egy általa írt darabot dolgozzunk fel. Nagyon izgalmas élmény volt, ráadásul az előadásunk után szerencsém volt beszélgetni a stúdió vezetőjével is, hogy szeretnék csatlakozni, mert nagyon megtetszett az egész. A stúdiósok is megkerestek, mert úgy látták, hogy van affinitásom a színjátszáshoz, és szívesen látnának a csoportban. Ez egy nagy megerősítés volt számomra, így végül úgy döntöttem, hogy tényleg csatlakozom hozzájuk.
Mi fogott meg leginkább ebben a közegben?
Az, hogy egy teljesen új oldalról ismerhettem meg magam. A színjátszás számomra egyfajta önkifejezési eszköz, amely segít mélyebben megérteni az érzéseimet és azokat a helyzeteket, amelyeken keresztülmegyek. Olyan személyiségjegyeket is felfedeztem magamban, amelyekről korábban nem is tudtam. Emellett nagyon inspiráló egy olyan közösségben lenni, ahol mindenki szenvedéllyel és elhivatottsággal dolgozik egy-egy előadáson.
Milyen aspektusokat szeretnél még felfedezni magadban a színjátszás által?
Jelenleg leginkább a gyerekkori traumák feldolgozása foglalkoztat. Az egyik legutóbbi darabunk pont erre a témára épült, ami segített szembenézni a múltbeli élményeimmel. Nagyon sokat adott, hogy szakmai támogatást is kaptunk, így megtanulhattam, hogyan lehet ezeket az élményeket a szerepformálásban kamatoztatni. Érdekel az is, hogy milyen karakterekben tudom igazán megtalálni magam, illetve mennyire vagyok képes kilépni a komfortzónámból és teljesen más típusú szerepeket is hitelesen eljátszani.
Milyen előadásokban vettél részt eddig?
Mivel frissen csatlakoztam a csoporthoz, az előző produkciókban nem voltam benne, de a stúdiósok korábban többek mellett a Mielőtt meghaltál című darabot és Örkény egypercesekből összeállított előadást is bemutattak. Az első saját szerepem a Rosszgyerekek című darabban volt, ahol Konrádkát alakítottam. Ezen kívül bekerültem A Pál utcai fiúk - előadásba vörösingesként, majd szerepet kaptam a Vesztegzár a Grand Hotelben című darabban is, mint rendőr és táncos.
Mesélj egy kicsit Konrádkáról!
Konrádka egy nagyon félős gyerek, akinek van egy kényszeres pótcselekvése: folyamatosan szopja az ujját. A szülei azzal ijesztgetik, hogy ha nem hagyja abba, akkor az "ollós rém" eljön érte és levágja az ujjait – és ez a darabban végül be is következik. Számomra a szerep megformálása azért volt kihívás, mert teljesen bele kellett élnem magam egy rettegő kisgyerek bőrébe. Meg kellett értenem, milyen az, amikor valakinek az egész világképe a félelmeire épül.
Hogyan működik a diákszínjátszás Szombathelyen?
A Weöres Sándor Színházban JátsszMa Diákstúdiója jelenleg 3 csoportot működtet: a két haladó csoportot Németh Gyöngyi drámapedagógus, Ostyola Zsuzsanna rendezőasszisztens és Szabó Róbert Endre színész-drámatanár irányítja. De van egy általános iskolásoknak meghirdetett kurzus is a színházban, ahol a kisebbek próbálhatják ki magukat.
Mennyire jelent közösségi élményt a színjátszás?
Kezdetben kicsit nehéz volt beilleszkednem, mert a csoport már négy éve együtt dolgozik, én pedig csak az utolsó évben csatlakoztam. De nagyon befogadó közösség, hamar kialakultak barátságok, és az is sokat számított, hogy a két csoport között nincs versengés. Inkább segítjük egymást, ha tehetjük, megnézzük a másik előadásait, és visszajelzéseket adunk egymásnak. Ez a támogató közeg sokat segített abban, hogy komfortosan érezzem magam.
Gondolkodsz azon, hogy a színjátszással foglalkozz a jövőben is?
Igen, egyre komolyabban gondolkodom rajta. Nagy lökést adott, hogy a Rosszgyerekek előadásunkkal arany minősítést értünk el a Regionális Diákszínjátszó Találkozón. Ez hatalmas élmény volt, és megerősített abban, hogy érdemes ezzel foglalkoznom. Idén ugyan lekéstem a színművészeti felvételit, de jövőre szeretnék adni magamnak egy esélyt, és komolyabban készülni rá.
Említetted ezt a regionális diákszínjátszó találkozót. Mit lehet erről tudni? Hogyan működik?
Mivel nekem ez volt az első alkalom, hogy részt vettem rajta, nem ismerem mélységében az egész rendszert, de a lényeg, hogy az országot régiókra osztják, és évente egy-egy színház rendezi meg az adott térség találkozóját. Idén a Weöres Sándor Színház volt a házigazda, és összesen 11 csoport érkezett. Közülük kettő juthatott tovább az országos döntőbe, amelyet idén a Győri Nemzeti Színházban rendeznek meg.
Volt lehetőséged megnézni más csoportok előadásait?
Igen, szinte mindegyik előadásra be tudtam ülni. Nagyon érdekes volt látni, hogy milyen sok kezdő csoport van, akiknek ez volt az első komolyabb színpadi szereplésük. Mindenki nagyon lelkes volt, és inspiráló volt látni, hogy ennyi fiatal foglalkozik még mindig a színjátszással.
Ha egy szóban kellene megfogalmaznod, neked mit jelent a színjátszás?
Egyetlen szóban nagyon nehéz lenne, mert annyira összetett. De ha muszáj választanom, azt mondanám: "felszabadulás". A színjátszás egyszerre egy önismereti út és egy lehetőség arra, hogy olyan dolgokat fejezzek ki, amelyeket szavakkal sokkal nehezebb lenne megfogalmazni.
