A magyar pizza, csúfoljuk bár olasznak vagy görögnek, tipikus nemzeti, "hungarikus" étel. Vendéglátó-ipari egységekben nagyobb az előfordulási lehetősége, mint a pacalnak vagy a csülkös bablevesnek. A magyar pizza ahány konyha, annyi féle lehet, ám többnyire igénytelenül összedobott gyorskosztot, mintsem mestermunkát értünk alatta. Tipikus közép-európai tészta-féle, aminek ízét amerikai-módra (az olaszok megbotránkozására) egyen-szósszal semlegesítjük. A Görög Szombathely pizzéria-történetének egyik őskövülete, megbízható, olcsó, bár nem túl izgalmas helyecske. Itt ketchup nélkül is élvezhetők az ízek, bár az ínyencek, ha rosszul választanak, könnyen csalódhatnak.
Nyáron, rekkenőben nem jó ide betérni, ilyenkor szabadba, lugasos, hűvös kerthelységbe vágyunk, itt azonban ilyen nincs. A legbiztosabb választás, ha inkább egy szomorkás őszi vagy téli estét választunk, amikor lent, a kandallóban ropog a tűz, és bent a konyhába, a platnin izzik a pizza. Étel- és ital-lap, valamint Internetes pizza-rendelés:
A kékre festett famennyezet és a fa-bútorzat, hozzá a rusztikus fehér falszerűségek, a kockás abrosz hivatottak az étterem görög jellegét megadni. Az alsó térbe beépített, művirágokkal feldobott boxok nem igazán vendégmarasztaló helyek. Kényelmetlenek, rövidek is, elnyújtózni sem lehet rajtuk, háttámla helyett pedig a meszelt falra feszülünk. Gyanítom, a tulaj ismeri az aranyszabályt, minél kényelmetlenebb a hely, annál nagyobb a forgalom. (Példa rá egy amerikai kísérlet: majdnem azonos adottságú helyszíneken két közel ugyanolyan jellegű éttermet építettek. Az egyiket süppedős fotelekkel, a másikat fapadokkal rendezték be. Többszöröse lett a kényelmetlen berendezésű forgalma, mivel ott gyorsabban cserélődött a vendégkör.)
Aki először téved erre, és a felsőbb szintet keresve a lépcsőn igyekszik fölfelé, fejmagasságban Drakula-pópa lábát meglátva könnyen megbotolhat. Ha sikeresen vette az akadályt, és felért a második szintre, csöppnyi nemdohányzó terem és egy sörbár jellegű padlástér között választhat. Az itteni boxokban és az összezsúfolt, leginkább kávézóban használatos asztalok mellett már kicsivel jobb üldögélni, ám még mindig nem az igazi. A falon görög városkép, hozzá dübörög a kereskedelmi rádió. Mikor megnyílt a pizzéria még görög népzene szólt. Hónapokig ugyanaz az egy kazetta pörgött oda-vissza. Úgy látszik, megunták.
Fogalmam sincs, egyéb tapasztalatok híján csak az itteni specialitások elemzésébe bocsátkozhatom. Kereknek kerek, puhának puha, nekem kifejezetten ízlik a tésztája, és ha nem mirelit-gyanús feltétet kérünk rá, jóízű is lehet. A tonhalas, kagylós és rákos plusz fokhagymával, az articsókás lilahagymával és spárgával többször kipróbált, kifejezetten ajánlott kombinációk. Az árak meglepően barátiak, egy Fő téren értékesített melegszendvicsből árából, itt még extra feltétre is futja.
A helyi pizza-ismeretek alapján, összehasonlításképp, a pizza nem olyan ropogós, mint a Ciao Amigó-é, viszont sokkal ízesebb, mint a Pietróban, ahol a ketchup is csak külön kérésre érkezik. Egyébiránt jól szeletelhető, nem centizik ki a feltétet sem, és a sajtot is gazdagon adagolják rá. Viszont a faparázson, kemencében sült, gondosan fűszerezett tésztához semmi köze. Inkább egy különleges melegszendvics-kombináció. Az instant levesek a hely (és a gasztronómia) szégyenei. A konzerv kompótból készített gyümölcskelyhek sem vallanak túlontúl nagy fantáziára. A saláták sem túl extrák, kihagyhatók.
http://www.gorogpizzeria.hu/
