Az első intézmény, mely a míves Arany Bika névre hallgat, s a Berzsenyi főiskola mögötti utcában terül el, így az iskolai klub sajátos üzletpolitikájától és légkörétől megundorodott hallgatók számára gyakran szolgál pihenőhelyül tanórák között és után. Sokan talán nem tudják, hogy a létesítmény egykor - talán négy-öt éve - puszta szeszlerakatként funkcionált. Az estébe nyúló nyitvatartási idő pedig lehetővé tette, hogy a kocsmázáshoz túl csóró fiatalok jóval a többi bolt zárása után is hozzájuthassanak a betevő kannásborhoz.
Azóta megnyílt a termékek helyben fogyasztásának lehetősége is, a szeszlerakat-jelleg azonban mit sem változott. Talán azért, mert a lerakat tovább üzemel az egyik kisebb helyiségben, ahol este 10 óráig változatlanul kedvező áron beszerezhetők a főiskolás bulik, vagy az unalmas kollégiumi esték elmaradhatatlan, kettő, három, öt, vagy tíz literes kellékei.
A fogyasztásra kijelölt helyiségbe belépve rögtön valamiféle patika hangulat tolul az arcunkba, amit tovább fokoz a pulttal szemben felállított játékgépek folyamatos csilingelése. A gyógyászati intézmény-jelleget csak a falakat borító pingálmányok és idézetek törik meg, azonban feltételezhetjük, hogy ezek alkotóját is itt kezelték, hiszen nehezen hihető, hogy valaki józanul képes ilyen mértékben felszabadítani művészetét a perspektívikus ábrázolás szabályai alól. A kezelés egyébként rendkívül olcsó itt, a 40 forintos hosszúlépésből vagy húsz darab tökéletes választás lehet mindenfajta testi, lelki bántalom, vagy depressziós hangulatzavar esetén.
Nem kell túl sokat gyalogolnunk a főiskola hátsó bejáratától akkor sem, ha az Illegálisba tervezünk kiruccanást, az említett intézménynek ugyanis szintén a Szinyei Merse Pál utca ad otthont.
Gondolom, sokan kapják most fel csodálkozva a fejüket: mióta van ilyen nevezetű hely szinte pontosan a főiskola hátsó kapujával szemben. Nos, ez régi történet, legalábbis annak, akinek öt év réginek számít. Ekkoriban történt, hogy néhány főiskolai hallgató tesztelendő az újonnan megnyílt helyet, látogatást tett ott és kiszolgálásban próbált részesülni. A tulaj közölte, a kocsma hivatalosan még nem nyílt meg, bizonyos engedélyek hiányoznak még, ezért illegális lenne, ha italt adna el. Aztán mégis kiszolgálta a fiatalokat, ők pedig főiskolás körökben elterjesztették az Illegális elnevezést.
A kocsmát azóta egyébként Haramiának hívják - a tulaj neve után ráragadt névre is csak kevesen emlékeznek már - és teljesen legálisan működik. Sőt, a legalitás olyan fokú itt, hogy úgy tűnik még a bor is szőlőből készült, ami városunk kisebb vendéglátóipari egységeihez képest szinte egyedülálló jelenség. Árban valamivel az Arany Bika fölött van, a családias hangulat azonban bőségesen kárpótol a pár forint különbségért. A cserépkályha folyamatosan jó meleget araszt, így télidőben, a Luca nevű, vizsla márkájú eb pedig bármikor megértő, ám csendes társaságot nyújt a magányos részegnek. Jobb, mint otthon.
"fél berúgás pénzkidobás"
Korán jön viszont itt is a záróra, tíz órakor után nem sokkal távozni kell. Előfordul azonban, hogy az ember nem akarja abbahagyni, amit elkezdett, merthát, ahogy a régi közmondás tartja: "amit ma megihatsz, ne halaszd holnapra", vagy "fél berúgás pénzkidobás". Elhagyva a jól bevált helyeket, felfedezőútra indulunk. Harmadik állomásunk - amelyre még viszonylag tisztán emlékszem - a Katica nevet viseli és a Savaria mozi utcájában helyezkedik el.
Neve alapján akár egy kedves kis vendéglő is lehetne, kockás abrosszal, művirággal és babgulyással. Belépve azonban egészen más kép fogad: kicsi, de annál zsúfoltabb terem, sűrű füst és borszag és hangos cigányzene, persze nem a hagyományos, hangszeres, hanem szintetizátoros, duc-duc változatban. A vendégek gyanakodva figyelik az újonnan érkezetteket, az embernek pedig nem csak fent vázolt okok miatt, rögtön a régi Beatrice szám ugrik be: "...tompulnak az agyak, élesek a kések".
Innen jobb minél hamarabb távozni. Igaz, hogy Szombathelyen tíz óra után már nem könnyű kocsmát találni, de ennyit azért mégsem ér a dolog. Akár tanulságot is levonhatunk: aki itt rendesen kocsmázni akar, jobb, ha már délután nekiáll, hisz nincs annál rosszabb, mint mikor megfelelő kínálat híján kielégítetlen kereslettel kell hazamenni.
