Feldmár András tevékenysége szemben áll a pszichológia hagyományos útjaival: elítéli a diagnosztizálás széles körben elterjedt módszerét, az ezen alapuló terápiát, a betegségek, emberek címkézését, és egyes kivételes eseteket leszámítva a gyógyszeres kezelést. Támogatja az LSD szakértő felügyelettel való használatát.
1940-ben született Budapesten. Tizenhat éves korában szökött meg a családi otthonból és Magyarországról, Kanadáig meg sem állt, ahol előbb matematikus lett, majd később pszichológiát és filozófiát tanult. 1974-ben ismerkedett meg R. D. Laing skót pszichiáterrel, aki elméleti és gyakorlati munkásságában radikálisan megkérdőjelezte a 20. századi pszichiátria dogmáit.
Szakemberekkel, teológusokkal, művészekkel és elszánt civilekkel arra keresik a választ, hogy hogyan tudnának a lélek és tudat sebeitől szenvedő emberek az orvos-beteg reláció kiszolgáltatottsága helyett élő, gyengéd, szeretetteli kapcsolatokból erőt merítve meggyógyulni és visszatalálni a hétköznapok boldogságába.
A Feldmár Intézet nonprofit szervezet. Célja a mentálhigiénés kultúra és az ezzel összefüggő szabad gondolkodás előmozdítása Magyarországon, a kirekesztett és megbélyegzett emberek társadalmi integrációjának elősegítése. Az intézet programjain keresztül olyan nyílt, szabad társadalom megteremtéséhez járul hozzá, amelyben a különbözőségek is befogadásra kerülnek, ahol az önálló gondolkodás és kreativitás erény, és ahol az egyén szégyen nélkül vállalhatja önmagát minden érzékenységével, furcsaságával, egyediségével és különlegességével együtt.
Szabadság, szerelem. E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.
Feldmár András tavalyi három előadását ez a Petőfi-vers ihlette. Ha a szeretet önkényes rabszolgaság, hogyan lehet szabadon szeretni? A szex, a latin sexus a seco szóból ered, ami azt jelenti, hogy elvágni vagy elválasztani, vajon miért nem beszélünk akkor nexről is, ami a nexus, nectere szavak gyümölcse lehetne, hiszen ez utóbbi jelenti azt, hogy összekötni. Feldmár lebilincselő stílusában arról mesél, hogy milyen közel kerülhetünk egymáshoz és hogyan, anélkül hogy ezért bárkinek is szenvednie kellene.
