A szépségápolás és kozmetika gyökereinek világában tett kalandozásunkat kezdjük az ókori Egyiptomban, régészeti ásatások szerint ugyanis az egyiptomiak voltak az elsők, akik kozmetikumokat használtak. És ha már Egyiptomról van szó, mely másik nagyasszony érdemelne elsőként említést, mint Kleopátra, akinek a szépségéről keringett mendemondák sokkal ragyogóbbak és csillogóbbak voltak annál, mint amilyen hús-vér nőként maga volt.
Mumifikáláshoz és fogfehérítésre lúgkő
Bár a filmekben gyönyörű színésznők hívták életre (a Kleopátra-frizura például Liz Taylor alakítása nyomán vált divattá), valójában az uralkodónővel nem volt kegyes a sors, ami a külcsínt illeti. Állítólag a magassága alig érte el a 150 centit, egy egyiptomi pénzérme pedig kifejezetten lógó, görbe orral, csapott állal, és vastag nyakkal ábrázolja.
Bár szó szerint tejben-vajban fürdött és korának legkiválóbb szereit használta, éppen ez utóbbiak miatt szenvedett sokat a szépsége megőrzésének érdekében. Az ókori írások szerint Kleopátra maró nátronnal (nátriumhidroxid vagy lúgkő) mosta a fogát (bár hiábavalóan, mert fogai rosszak voltak), ami egyébként olyan erős szer, hogy a ruhák fehérítéséhez és a halottak mumifikálásához is használták.
Vajon hogyan érték el az egyiptomi nők, hogy szemöldökük vastag-fekete-dúsnak, bujának hasson (aminek nem is olyan régen Kiszel Tünde volt a hazai és egyben jelenkori példája)? Faszénnel és korommal festették, no meg egy kis mérgező antimonittal, az arcukat és az ajkukat pedig piros színű, szintén mérgező cinóberfestékkel (higanyszulfid) hangsúlyozták.
Teknősbéka páncélja, szamárpata, fekete kígyó zsírja az ősz hajra
A test szőrtelenítése sem volt kíméletes eljárás, ha ma a gyantázástól és az epilálástól könny szökik a nők szemébe, akkor a perzselés nyilván ennél sokkal hevesebb reakciókat váltana ki.
A szépségápolási praktikák ókori tárházában ezen kívül számos, ma bizarrnak tűnő eljárás is található. Ősz haj festésére fekete borjú vérét, teknősbéka páncélját, szamárpatát vagy fekete kígyó zsírját alkalmazták.
Persze az ókori egyiptomiak igyekeztek megfejteni azt a rejtélyt is, amivel orvosolható a kopaszság is. A titok nyitjaként oroszlán, víziló, kandúr, kígyó, hegyi kecske zsírjából próbáltak különböző kenceficéket kikeverni, bár végső megoldásként a paróka jelentette a leghatékonyabb fegyvert a kopaszság ellen.
Az ókori görögöknél szintén virágzott a testápolás kultúrája, ami ellentétben az egyiptomiakéval masszázsból, sportból és fürdőkből állt. Közismert a görögök ép testben ép lélek elve, így például a gyógymasszázst mesteri szintre fejlesztették, a bőrükbe pedig különféle olajokat dörzsöltek bele. A napi testápolással, testgyakorlással és öltözködésükkel is a természetes szépséget hangsúlyozták.
Germán tollakkal ékeskedett a római nő
A hajukat ők is festették, az ősz szálak elrejtésére ólomvegyületeket, gránátalma kérgét, tőzeg- és dióhéjfőzetet használtak. A szőke hajat ecetélesztő, timsó, rebarbara és kamilla főzetekkel igyekeztek elérni, hajukat bekenték az oldattal, majd a napon megszárították. A hajszínek palettáján inkább a lágy szőkés és a vöröses árnyalatok voltak a dominánsak.
Ha már a hajszőkítésnél tartunk, meg kell említeni, hogy a római nőknél a legnagyobb bóknak az számított, ha szőkébbnek találták őket a germán asszonyoknál. Ezért hajukat szappanféleségekkel dörzsölték be, illetve a germán rabszolganők fürtjeit tűzték hajkoronájukhoz. A már említett szappanféleség kis golyó alakú volt, zsír, mész és hamulúg keverékéből állt.
Ehhez hozzáadtak egy kis borkőt és birslét, az oldatban áztatták a fürtjeiket, majd több órán keresztül napoztatták őket. Az arcpakolások terén a római nők Nero császár feleségének, Poppeának a technikáit kapták fel, aki szamártejből és földieperből készített vitaminos pakolástól szépült.
Önnek mi a véleménye a sminkelésről? Mennyire számít, ha egy nő festi az arcát, vajon tényleg szebb lesz tőle? Szavazzon!
