A jó pálinka becsúszik a leves alá…
A jó pálinka több mint egy enervált pszichológus…
A jó pálinka ott van, ha leánykák locsognak csacska közhelyeket…
És a jó pálinka itassa magát…
December 9-én a Weöres Sándor Színház premierjének részesei – a közönség, a szereplő és érdeklődő színészek – együtt nevettek, szorongtak és feledték a bút. A kamaratermet belengő otthonos pálinka- és húsleves-szag, a mindennapi párbeszédek, az ismerős figurák tapinthatóvá tették azt a világot, amelyben a szerző-rendező, Koleszár Bazil Péter diktafonjával Budapest utcáin alámerült. Tíz éve végzett folklorisztikus gyűjtésének összegzése Sultz Sándor dramaturg átiratában került színpadra.
„A pálinka … végigjárja az ereket, facsar egyet a gyomorban, aztán átbizsergeti a kezeket meg a lábakat, végül a fejben hatástalanítja a keserűséget, amit a tegnapi ivásból cipeltünk át a mába” - írja egy helyütt Háy János. És ezt éreztük a premier után, a színházból távozva mi is.
Vigyázat, veszélyes! Már az előadás közben megjelenik a vágy, aztán csak erősödik: hogy bedöntsünk a gallér mögé egyet, vastagfalú üvegpohárból.
szilvaTartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!