Vajon létezik-e a technika ördöge?
Történetem a Fő térhez közeli szaküzletben játszódott, ahová azért ugrottam be, hogy elfogadható áron vásároljak különleges ajándékot egy kedves ismerősömnek. Meg sem fordult volna a fejemben akkor, hogy az összeget végül duplán kell kifizetnem. Hogyan és miért? Lássuk!
Sosem hordok magamnál készpénzt, ezért megkérdeztem a boltban, tudok-e kártyával fizetni. Az eladó készségesen válaszolta, hogy természetesen van rá lehetőségem. Kiválasztottam az ajándékot és átnyújtottam a bankkártyám.
A hölgy ezután elmesélte, hogy tegnap az egyik vásárlójuk is ugyanilyen módon akart fizetni, viszont amikor lehúzták a kártyáját, a terminál azt írta ki, hogy a tranzakció sikertelen. A vásárlót azonban egy-két perc múlva sms-ben értesítette a bankja, hogy leemelték a számlájáról az összeget.
Gondoltam, szolgáljon tanulságul Kész átverés! – Egy sms elküldésével több ezerrel húznak le 2009. December 04. 11:24 ez az eset, visszakérem a kártyámat, és a közeli ATM-ből veszek fel pénzt, amíg csomagolják az ajándékot. Néhány perc alatt vissza is értem volna az üzletbe. Mielőtt még elmondhattam volna az ötletem az eladónak, ő megkérdezte tőlem: engem is értesít-e sms-ben a bank, ha kártyával fizetek?
Ellenkeztem, mégis lehúzta a kártyám
Nemmel válaszoltam, mivel én ezt a szolgáltatást anno nem igényeltem. Erre felvetettem az ötletem, hogy várjanak néhány pillanatot, elrohanok az automatához. A hölgy valamiért nem díjazta ezt a szándékot, és azt mondta, megpróbálja lehúzni a kártyám.
Ellenkeztem, de nem tudtam mit csinálni, hiszen az már nála volt. Hozzáteszem: kártyás fizetésénél nem is mindig kéri a PIN kódot a terminál. Aztán az eladó közölte, nagyon sajnálja, de én is úgy jártam, mint előző nap az a bizonyos vásárló, mert a gép kiírta: a központ elutasította a tranzakciót.
Ilyenkor a terminál kiad egy nyugtát, akár sikerült a fizetés, akár nem, én viszont még ilyet sem kaptam. Végül mégiscsak az ATM-ből vettem fel készpénzt, és kifizettem az ajándékot, mert arra mindenképpen szükségem volt.
Azért eszembe jutott, hogy máskor történt már hasonló: nem sikerült kártyával fizetnem, megkaptam az erről szóló bizonylatot, és amikor később megnéztem a számlám, azon nem volt sem több, sem kevesebb pénz a sikertelen átutalás után.
Észrevétlenül eltűnhet a számláról pár ezres
Ekkor kicsit gyanús lett a szaküzletbeli jelenet, és elsétáltam a bankomba. Röviden felvázoltam az ügyfélszolgálatnál a történteket. Az ügyintéző megnézte a számlámat, és azt mondta, leemelte a bank az ajándék árát. Puff, ezek szerint kétszer fizettem. Annyira készséges volt az ügyintéző, hogy annak is utánajárt, vajon az üzlet bankjához megérkezett-e a pénz.
És csodák csodájára megérkezett oda is. Elfutott a méreg, már nem is csak a párezer forint miatt. Van, akinek ez az összeg is sok, van, aki meg sem érzi, ha ennyit fizet, de itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy miért nem kaptam vissza a kártyámat, ha kértem?
Miért húzták le, ha ellenkeztem? Miért próbált megnyugtatni az eladó azzal, hogy majd visszautalják nekem a pénzt, ha véletlenül megérkezne hozzájuk, és ne kérdezzek rá a bankomban?
Ha valaki egy picit nem figyel oda, észre sem veszi, ha a számlájáról ilyen módon eltűnik pár ezres, és a bank által, minden hónapban kiküldött tranzakciós listát sem sokan böngészhetik végig. Legalábbis ki emlékszik arra, hogy mit vásárolt ezelőtt egy hónappal az adott időpontban? Én viszont ennél feledékenyebb vagyok, és a listát sem szoktam átnyálazni.
Politikus módjára: jóhiszeműség és megnyugtató megoldás
Lényeg, hogy visszamentem a boltba, ahol határozottsággal ötvözött nyers stílusban közöltem, hogy mindkét bank ügyfélszolgálatán megerősítették: márpedig megérkezett a pénz. Az eladó hebegett-habogott, majd azzal próbálta meg kivágni magát, hogy ők nem kapnak nyugtát a kártyás fizetésekről.
Érdekes, én eddig ennek az ellenkezőjét tapasztaltam, de kivételek persze mindig akadnak… Mivel nem tágítottam, felhívta a bankot, és a szükséges terminál- és cégadatok ellenében sztornózták az átutalást, valamint elnézést kértek, és annyit mondtak, rögtön utalják is vissza nekem az összeget.
Mivel vádaskodni nem szeretnék, úgy fogalmazok, ahogyan egyes politikusok a nyílt levelek végén szoktak álcázott udvariassággal: vélelmezem, hogy az eladó jóhiszeműen próbált eljárni, és mindkettőnk számára megnyugtató megoldást találtunk.
