Ötven forinttal a zsebében indult világot látni

Rendkívüli osztályfőnöki óra? Tantestületi értekezlet? Színtársulati ülés? Ez is, az is felvillant a Szóról szóra legutóbbi programjában a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, ahol a műsor kezdetére annyian összejöttek, hogy az intézményben fellehető összes „pótülőkét” elő kellett szedni. A kitüntetett figyelem a Fekete családnak szólt.

Az est házigazdája, Burkon László bevezetőjében sietett tudatni a közönséggel, hogy ezúttal családi programra készüljenek. Ám mivel nem akartak eltérni a jól bevált, két beszélgetőpartnerre szabott forgatókönyvtől, az „egy anya két gyermek formációt” úgy alkalmazták, hogy az egyik családtag, jelesül a „leány”, Kőváriné Fekete Marietta a szokásos bevezető filmen mutatkozott be. Testvére, Fekete Péter és kettejük édesanyja, Fekete Istvánné (Gitta) pedig a film megtekintése után lépett (ült) a közönség elé.

Szóról szóra: Fekete Istvánné és Fekete Péter
Szóról szóra: Fekete Istvánné és Fekete Péter
Kaczmarski Ágnes

Katedrák és színpadok – találóbb vezérgondolatot aligha lehetett volna választani a programhoz. Fekete Istvánné pedagógus, a (volt) Hámán iskola nyugalmazott igazgatója, aki büszkén hozta szóba, hogy a családjában apai ágon 1826-ig visszavezethetően követték egymást a tanító generációk. De nem állt tőle távol a színpad sem. Szülőhelyén, Debrecenben lánykorában színjátszóköri tag volt, s még rendezett is egy darabot ifjú katonatisztekkel. Akkor ismerte meg későbbi férjét, akit aztán követett Szombathelyre. Leánya, Kőváriné Fekete Marietta is a pedagóguság egyik hajtása, most ő vezeti a volt Hámán, a jelenlegi Paragvári iskolát. Róla kiderült: kislányként nagyon is kacérkodott a színészettel, de pedagógus nagynénje azzal terelgette a katedra felé, hogy színpad az is, ahol minden órában más közönség előtt és más-más elődásban lehet szerepelni. A fiú pedig, Fekete Péter az általa is kalandosnak nevezett eddigi életútja mostani állomásán a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója, de ott áll a katedrán is a békéscsabai Fiatal Színházművészeti Szakközépiskola vezetőjeként.

Szóról szóra: Fekete Istvánné és Fekete Péter
Fekete Péter, a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója
Kaczmarski Ágnes

Bár a közönség soraiban ülők közül sokan okkal gondolták, mindent tudnak a Szombathelyen közismert és köztiszteletnek örvendő családról (természetesen az apa, Fekete István is ott volt a „háttérben”), hamar rájöhettek, néhány dolog számukra is újdonság. Gitta például elmesélte, hogy fiának a megszületése után három teljes napig nem tudtak nevet adni, míg végül Gáborra keresztelték. Otthon gyakran ma is így szólítják. A bűvészként is ismertséget szerzett fia ehhez hozzátette: komolyan megharagudott, amikor az egyik fellépésen – talán nem véletlenül – Fekete Péterként konferálták, ám később megbarátkozott a kártyafigurával, s tizennyolc évesen hivatalosan is felvette ezt a nevet. Egyébként a bűvösnek éppen nem nevezhető nyolcas szám határozta meg eddig életét. Ennyi évet töltött Németországban, nagyjából ugyanennyit Nagy-Britanniában, s ennyi idő telt el azóta, hogy hazatért Jordán Tamás hívására a Nemzeti Színház külügyi és oktatási igazgatói posztjára. Az európai színházi életben eltöltött tapasztalatszerző (tanuló és oktató) éveket akkor szakította meg, amikor feleségével úgy döntöttek, hogy a gyermekeiket – szavai szerint – „Magyarországon, magyar állampolgárnak szülik meg”. Édesanyja, mint elárulta, ennek nagyon örült. Annak már kevésbé, hogy akkoriban különféle vállalkozásokat indított a fia. Úgy ítélte meg, nem neki való az üzleti élet. Ezt utóbb valamelyest ő is belátta. S bár régen volt már, amikor Gábor (Péter) a középiskola elvégzése után – a szüleitől kapott ötven forinttal a zsebében és az illetékes hatóságok külön engedélyével – elindult világot látni és hódítani, azt a pillanatot egyikük sem felejti el. Talán a vissza-visszatérések jelképe, hogy Fekete Péteréknél sosincs karácsonyfa, mert a karácsonyt mindig a szülőknél, az ő (és közös) fájukat körülállva ünneplik.

Szóról szóra: Fekete Istvánné és Fekete Péter
Fekete Istvánné, a volt Hámán iskola nyugalmazott igazgatója
Kaczmarski Ágnes

Mire a legbüszkébbek? A válasz aligha meglepetés. Egymásra, a családra. A barátokra, a kollégákra. Ahogy Fekete Istvánné a program végén – az asztal mögé állva, mint húszegynéhány évvel ezelőtt, amikor tantestületi értekezletet tartott – kijelentette: „Boldog vagyok, hogy adhattam valami hasznosat, s hogy ilyen emberek vesznek körül”.

A műsorban – szintén nem véletlenül – paragváris diákok közreműködtek: Bazsó Dorottya, Kérges Dorottya, Kósa Vanessza és a Kódály Kórus kamarakórusa.

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu
Google Favicon
Itt állíthatod be, hogy a Google elöl hozza a nyugat.hu-s találatokat!

Aktuális