Ha lúd, legyen kövér!
Száz évvel ezelőtt a kórháztervezés lázában égett Szombathely lakossága. A kórházbizottság májusban is összeült és részletesen foglalkozott a nagyszabású építkezési tervvel. A tanácskozás eredményeként javaslat született a bővítésre, a tervezett ágyszám növelésére. Ez a fordulat összefüggést mutatott a Kecskemétre tervezett elmegyógyintézet felállításának meghiúsulásával.
„Beható tanácskozás után az alispán javaslatára, kimondták, hogy a még tervben levő központi kórházat nagyobbra épitik, amennyiben az eredetileg huszonöt betegre tervezett >megfigyelő osztályt< száz ágyas elmebeteg-osztályra bővitik ki.
Amikor az első terv megszületett, a kormány még abban bizakodott, hogy sikerül neki Kecskeméten a kétezer személyre berendezkedő elmegyógyitó intézetet felállitania, amivel megszünnék az a visszás helyzet, hogy az ország minden részében felügyelet nélkül futkosnak az elmebetegek, miután az ország összes tébolydái telve vannak a társadalom eme szerencsétleneivel.
Most azonban, hogy a nagyszabásu terv megfeneklett, csak helyeselnünk lehet vármegyénk ügybuzgó, lelkes alispánjának ama okos tervét, hogy a Szombathelyen létesitendő vármegyei közkórházat, amelynek minden osztálya élére kiváló orvostanárokat óhajtanak állitani, nagyarányu elmebeteg-osztálylyal óhajtja kibőviteni.
Ez az eszme nem csak humanitárius szempontból figyelemreméltó, de jövedelmezőség tekintetéből is megfontolandó. Ám mi tovább megyünk. A tapasztalat azt bizonyitja, hogy nem alkottak még olyan intézményt, amelyről alig egy-két esztendő alatt ki nem derült volna, hogy… takarékossági szempontból - szükre tervezték. Igy van ez minden iskolánál, kaszárnyánál, városháznál és kórháznál is.
... Utóvégre egy ilyen nagyszabásu intézmény létesitésénél nem szabad garasoskodni, mert ez később megboszulja magát. Inkább most, az épités megkezdésekor csinálják nagyobbra az egyes osztályokat, különösen pedig az elmegyógyitó-osztályt, mint később, öt-hat esztendő után, amikor nem csak az lesz a baj, hogy a már beépitett telken kell majd – a szükséges tágas udvar rovására – ujabb pavilonokat létesiteni, hanem főként az lesz a baj, hogy a megdrágult épitési és egyéb szükséges anyag, valamint a munkaerő árának emelkedése következtében kétszeres árat kell majd beleölni az épitkezésbe.
Mert hogy Szombathelyen is így lesz, az több, mint bizonyos.”
Meghalt az angol király
A szombathelyi lapok fontos külpolitikai hírekről is beszámoltak napról napra. 1910. május 8-án a legfontosabb, az egész világot érintő esemény az angol király halála volt.
„A Buckingam palotában ravatalon hatalmas birodalomnak hatalmas királya: VII. Edvárd. Népek és nemzetiségek borulnak mély gyászba, az emberfaj színes vegyülékéből: fehérek, sárgák és feketék. Uralma kiterjedt olyan országokra is, amelyeket nagy utazók leirásából ismerünk, mert a nagy utazók az ő számára kutattak ki országrészeket s csatolták az Eduárd roppant birodalmához. Ifjusága, amelyet szakálla deresedéséig meghosszabbitott édesanyjának, Viktória királynőnek hosszu uralkodása, vidáman pergett le, polgárok környezetében, ellentétben más trónörökösökkel, akik a polgári rendet másodrendü alakulatnak tartják a hadfiakkal szemben. … Az angol nemzetet ért nagy gyászról a következő táviratokat kaptuk: London, május 7. A király egész este álomszerü állapotban volt. Csak 9-10 óra között ébredt fel rövid időre, azután pedig eszméletlen állapotba esett. Hivatalos jelentés szerint, melyet éjjel 11 óra 50 perckor adtak ki, a király 11 óra 45 perckor a királyné, a walesi herceg, a walesi hercegnő, Lujza trónörökösné, Fife herceg, Viktória hercegnő és Argyl hercegnő jelenlétében jobblétre szenderült.”
Ha túlsúlyos a csomag
Ma is gyakran láthatunk a pályaudvarokon embermagasságú bőröndöket maguk után vonszoló utasokat. Jobb esetben ezen embertársainknál több hónapos külföldi tartózkodás indokolja a gondos csomagolást, ám sok esetben az egy hétvégére hazaruccanó főiskolások is produkálnak hasonlót. Száz évvel ezelőtt a MÁV határozottan lépett fel a túlsúlyos poggyászok tulajdonosai ellen, korlátozva a vonatra felrakható bőröndök méretét. S hogy mi volt a súlyhatár? Soha nem találnák ki. Száz kilogramm.
„Száz kilogrammot meghaladó podgyászt a máv. vonatain el nem fogadnak, amire az utazó közönséget azért is figyelmessé tesszük, mivel ezen uj rendelkezés már május 1-én életbe lépett. Ugyanis a száz kilogramm sulyt meghaladó bőröndök kezelése körül különösen kisebb állomásokon, ahol megfelelő személyzet nem áll rendelkezésre, sok nehézséggel jár és gyakran vonatkésést is okoz. Akinek tehát több podgyásza van mint száz kiló, azt két bőröndbe kell csomagolnia, nehogy az elutazás utolsó pillanatában a vasúti föladó pénztárnál kellemetlenségben legyen része. Ez a jogosult intézkedés talán arra fogja inditani az utazó közönséget, hogy ne terhelje tul magát málhával, mert nincs kellemesebb utazás, mint kevés vagy semmilyen málha…”
Éjjel a víztoronynál
Száz éve érdekes égi jelenségben volt részük a szombathelyieknek. Egy májusi éjjelen szabad szemmel is jól láthatóan szelte át az eget városunk felett a Halley-üstökös. A megfigyeléshez legalkalmasabb helyszínnek a víztorony tűnt, így ott gyűltek össze a nem mindennapi eseményt látni kívánók.
„A világ minden részében figyelik, lesik a Halley-üstököst, mely égi pályáján egyre jobban közeledik földünkhöz. Minden nap olvasunk egy-egy hirt az ujságokban, hogy az üstököst itt is, ott is látták feltünni az égbolton.
E pillanatban mindenki a megjelölt irányba tekint. Csakugyan. A hajnali szürkületben halványan ott ragyog a halley üstököse. Gyorsan emelkedett fel az égalján és csóvája is egyre erősebb fényü lett. Ekkor már tisztán, szabad szemmel szemlélhettük.
Három óra felé csóvája lassan halványulni kezdett és a magja is gyorsan távolodott tőlünk. Most egyszerre felcsillant a felhő peremén a gyönyörü fénnyel ragyogó Vénusz, lefelé délre az üstököstől. Azután a pirkadás csöndesen bontogatta szét a horizonton ülő felhőket, melyeknek foszlányai hol az üstököst, hol a vénuszt takarták el szemeink elől. Ezután még rövid ideig volt szemlélhető a tünemény, majd egészen eltünt.
A látvány gyönyörü szép volt és akiknek részük volt abban, elragadtatással szólnak róla…”
Itt a király, hol a király?
1910 májusában olyan hírek keltek szárnyra, miszerint a király, Ferenc József Szarajevóba tartva keresztülutazik Szombathelyen. Elkezdődtek a találgatások a hír igazságtartalmát illetően, majd egy esetleges királyi látogatás lehetősége is felmerült.
„A királyi tudvalevőleg Boszniába utazik és mint értesülünk, azt az utját Bécsből Nagykanizsán és Szombathelyen át teszi meg. Budapestről jelentik:
Három nappal ezelőtt titkos jelü távirat érkezett Bécsből a kabinetirodától a Déli vasút egyik osztály főnökének, hogy állitson össze egy udvari vonatot és egy menetrendet, amelyen ez a vonat Ferenc Józsefet Bécsből Szarajevóba viszi.
Az osztályfőnök munkájával már el is készült. E szerint a királyt egy 200 tonna sulyu, 6-7 szalonkocsiból álló udvari vonat, amelyet valószinüleg egy E.I. tipusu óriási mozdony röpit, viszi le Boszniába. Onnan visszatér Szarajevón át Bécsbe, a legrövidebb uton.
Mivel pedig ez az ut Bród-eszék-Pécs-Barcs-Nagykanizsán és Szombathelyen át vezet, igy Szombathelyen is keresztül megy. Junius 4-én Pécsett valószinüleg a pályaudvaron fogadják őfelségét. Nem tudjuk, vajjon Szombathelyen lesz-e fogadtatás? Valószinüleg nem, nehogy a fogadtatással kifárasszák öreg királyunkat.”
