A bősz szabómester és a torzképrajzoló esete
Chaplin-filmet idéző jelenet játszódott le egy borbélyműhelyben a száz évvel ezelőtti Szombathelyen. Az elcsattanó pofonokat ezúttal egy karikatúrista állta.
Az események sokfélesége közepette gyakran jönnek elő olyanok, amelyekről hirtelenében nem tudja eldönteni az ujságiró, hogy komoly, avagy humoros formában adja le közönségének.
Ilyen eset történt tegnap a Szelestey-utcai Drexler-féle borbélyüzletben. Komótosan borotválkozott ott egy szabómester s a borbély egyik arcát már simára borotválta, amikor a sors odavetette Miklós Gyulát, az ismert torzképrajzolót. A szabómester a tükörből észrevette, hogy ki lépet be s felemás arcán – mely félig szőrös, félig sima volt – kiült a bősz harag.
Se szó, se beszéd, felállott a nagy karszékből, egyenesen a rajzoló elé ment és piff-puff: a pofonok özönét hullatta annak arcára.
Általános elképedés következett. Elképedt a szenvedő pasas, a borbélysegéd, a mester s mire magukhoz tértek, akkorra már össze volt pofozva a fiatalember s mellette még mindig bősz haraggal állott a szabó s ilyen magyarázatot adott a pofonoknak:
- Kell ez neked, te hitvány piktor? Miért festettél le olyan figurás alakban, hogy nevet rajtam Szelestey-utca apraja-nagyja. Illő dijul osztottam ki e pofonokat.
Erre világos lett minden. A pofonok oka egy torzkép volt, amit a meglátó művész a szabómesterről felvett kibicelés közben. Jött a rendőr, felvette az esetet, a művész panaszt tett s bősz szabó felemás arcával ismét leült a karosszékbe – tovább borotválkozni.
Repülő ember Szombathelyen
Óriási szenzációként harangozták be és hatalmas érdeklődés kíséretében vált valóra az első szombathelyi repülőbemutató 1913 júliusában. A látványosság főszereplője Dobos István pilóta volt, aki kétszer szállt fel, s ereszkedett alá egy réten. Összesen 16 percet töltött gépével a levegőben.
A vasárnap délután a szenzáció délutánja volt: repülni láttuk az embert, a levegőbe szállt a földhöz kötött lény, s a technika csodálatos művén versenyt szállt a madárral. S a nép, amely még ilyet nem látott, csodálattal kisérte az uszó gépmadarat s páratlan ünneplésben részesitette a levegőbe merészkedő hőst: Dobos Istvánt.
Már a kora délután nagy népvándorlás vonult a Sporttelep mögötti rét felé s amikor fél öt óra tájban Dobos montőrjeivel megjelent, már zsufolásig megtelt a közönség részére készített hely s több ezer főnyi közönség leste-várta türelmetlenül, hogy mikor látja már a levegőben az acélmadarat. A hivatalos emberek a gép körül állanak s nézik az előkészületeket. Nyolc-tíz perc telik el s minden rendben van: a pilóta beszáll, a gép zug, berreg, nekiiramodik s szétterpesztett szárnyaival lassan, de biztosan emelkedik felfele s pár másodperc alatt már büszkén töri át a levegőt.
S a nagyközönség meg nem szünik tapsolni, éljenezni s derék pilótát, aki kétszer is eltünik, kétszer is visszaszáll s a nézők feje felett egyszerre beállitja a motort s merész siklórepüléssel ereszkedik alá – a tér közepére.
Az igazi ünneplés csak ekkor következett. Fehérruhás apró leányok virágözönnel halmozták el Dobost, aki kipirult arccal, mosolyogva szállt le madaráról s előbb a gépét nézte körül, azután fogadta az ünneplést.
A gépnek egy kis baja támadt a leszállásnál a jobb kerék tengelye elhajlott. Ezt tiz perc alatt megigazitották s a pilóta ujból felszállt s az előzőnél bravurosabb repülést csinált.
Első izben kilenc percig, másodizben hét percig volt a levegőben, meglehetős szélfuvás közepett, amely láthatólag billentette meg egyszer-kétszer a nagy madarat.
A második leszállás gyönyörü volt s a közönség elragadtatással tapsolt a repülő embernek.
Dobos repülését ma délután megismétli félhelyárak mellett.
Hol van a nyár?
Néhány hete magunk is ezt kérdeztük, s száz éve egy hírlapíró is feltette ugyanezt a kérdést. Az egyre késő nyarat, a zord időjárást akkoriban egy másfél évtizede tartó változásként konstatálták.
A hivatalos kánikulának már el kellett volna kezdődni, ehelyett azonban olyan hüvös, borus idő köszöntött ránk már kora reggel, hogy az ember teljesen jogosan kérdezi az isteni természettől: hát már sohasem lesz nyár? Mert, hogy mintegy másfél évtized óta az időszakokban bizonyos változás állott be, azt tudják mindazok, akik emlékeznek az erős téli és az igen meleg nyári napokra. Évről-évre tapasztaljuk az időjárás változását, de olyan komisz, rossz időkre, mint amilyenben most élünk, még nem volt eset.
A Medárdban eddig biztunk, s alig vártuk, hogy a negyven nap elteljen. Azt hittük, azután következnek a szép idők. De nem így van. Már Medárdban sem szabad hinni, mert jóllehet utána az ötvenedik nap felé közeledünk, mégis esik napról-napra.
Ma aztán nem hiszünk már a julius 22-ének sem: a hivatalos kánikula első napjának.
Hát kánikula ez? Ördögöt. Hideg, esős, őszi nap. A tisztelt és neves régi naptári tekintélynek vége van. Nem lehet már nekik sem hinni, bennük sem lehet már bizni.
Sport(v)iszonyok
Szombathely a sport városa, olvashatjuk a település határán elhelyezett táblákon. De vajon milyen talajban gyökerezik városunk társadalmának ilyetén identitása? Lássuk a sportélet száz évvel ezelőtti állapotát, a nagy küzdelmek időszakát összefoglaló írást!
Husz éven át a Sz. S. E. egyedül volt a sport képviselője, noha éveken át aktiv szerepet a sport életben – nem játszott. Ezelőtt husz’ évvel már nem volt football csapata, de a Magyar Labdarugó Szövetség a mérkőzések tartásától eltiltotta a sajnálatos halálesettel járó balesetért. A büntetés azonban letelt és a Sz. S. E. 1911-ben ismét megkezdte a sportéletet.
Első mérkőzését a Székesfehérvári T. E. ellen tartotta, mikor is 2-1 arányban vereséget szenvedett. És a sportegylet vasárnapról-vasárnapra mérkőzéseket rendezvén, hatalmas közönségre és jóhirnévre tett szert. Tavaly azonban az eddig a Sz. S. E. kebelében müködő >>Acél<< kivált anyaegyletéből és >>Szombathelyi Iparosok és Kereskedők Testedző Köre<< név alatt az önálló müködés terére léptek. Általános kétkedéssel fogadták a SzIKMTK szereplését, azonban ez megmutatta életképességét és azzá fejlődött ami. A két egylet ekkor elkezdte az ellenségeskedést, amelyet ugyan nyomban felváltott a béke, ez azonban olyan oszták-magyar béke. Csak külsőleg van meg a béke, azonban belülről most is olyan elkeseredett ellenségek mint voltak, feljelentések egész halmaza van a M. L. Sz.-nél egymás ellen. Játékosok egylet-cseréje napirenden van. Szerintünk ez az oka a haragnak főleg, ezt ha sikerül megakadályozni, akkor a két egylet között a harag eltünik. Nyakra-főre rendezték a konkurrens mérkőzéseket. A nevet változtatott Szak a Győri Etó-val, a Sz. S. E. a Gráci AC-al egy napon, külön pályán rendezték a mérkőzést. Ujságtámadások stb. mindennapi dolgok voltak.
Ekkor harmadiknak a Szombathelyi Kerékpár Egylet is pályát nyitott, ez azonban nem volt olyan szerencsés, mint a Szak. Két számottevő egyesületünk mellé egy harmadik jó, a többi egyleteknek talán anyagilag kárt okozna, de az erkölcsi siker nem maradna el.
Szombathelyen a sportnak nagyon sok ellensége van s ezért az egyletnek arra kell törekedniök, hogy nem egymás sikereit irigyelve ócsárolják a másik munkáját, hanem vállvetve dolgozzanak a közös cél érdekében.
