A rossz fényképész
Elődeink humorának természetét, a korabeli bohózatok hangulatát figyelhetjük meg ama kis történet olvasva, amely 1914 februárjában jelent meg a Vasmegyei napló hasábjain, úgy tálalva mintha az egy szombathelyi fotográfussal esett volna meg.
Egy szombathelyi uriasszony a férje tudtán kivül ment el a fényképészhez s ott levétette magát. Amikor egy hét mulva a sikerült képeket az illető hölgy lakására szállitja a fényképész, otthon csupán a férjuramat találja.
A férj kiváncsian kérdezte:
- Mit tetszik hozni?
- A nagyságos asszony fényképeit.
A férj nagyon elálmélkodott.
- Mutassa kérem!
A fényképész udvariasan nyujtja át a képeket, melyeket a férj alaposan megkritizál.
- Nem jók a képek!
- Nem jók? Hogy lehet ez kérem? Valahány ismerős megnézte a képeket, mind azt mondta, hogy nagyon is sikerült képek. Valósággal élethüek.
- Sajnálom, de ugy van, ahogy mondom.
- De lehetetlen!
- Nem, kérem! Én közel harminc éve ismerem a feleségemet s annak a száját sose láttam becsukva. Míg a képen, hogy a mellékelt ábra mutatja, a feleségemnek titulált nő szája be van csukva. Tehát ez nem az én feleségem.
A legszebb báli éjszaka
Időközben elkezdődött a báli szezon, amelynek legsikerültebb mulatságát a katolikusok rendezték.
Joggal el lehet mondani, hogy a tegnapi éjszaka a legszebb báli éjszaka volt. Az aranycipős leányok, akik naplót vezetnek a bálakról, bizonyára ugy fogják bejegyezni naplójukba a tegnapi éjszakát, mint amelyet az álomkertben töltöttek el: oly álomszerü, oly fényes, olyannyira pompás volt ez a báli éjszaka. A bálok bálja volt ez: magasan felülemelkedő mindannyinál s mégis magába foglalva mindmegannyit, oly szépen, tapintatosan volt elrendezve minden. Pöfögő autók, prüszkölő paripák szállitották a vendégsereget s a kocsirobogás nem szünt meg egész éjjel. S a kulturterem szük lett a nagyközönségnek, amelynek sorai között ott volt s igazán jól, fesztelenül érezte magát püspök, herceg, gróf, báró és polgár egyaránt.
Ilyen volt a katholikus bál!
Lányok a középiskolákban
A bálok tündöklő csillagai kétségtelenül a fiatal leányok voltak. Kaptak is dicséretet bőven a legcsinosabbak. Néhány nap elteltével azonban egy másik témát felvetve már cseppet sem hízelgő, s egyáltalán nem támogató hangnemben esett szó a leányokról. E téma az oktatás volt, ahol a nemek közötti egyenlőség még ismeretlen volt.
A vallás- és közoktatásügyi miniszter ugy találta, sok volt ez ideig az engedékenység, amikor a leányok, mint rendkivüli tanulók eljárhattak a rendes iskola órákra. Ezt többé megengedni nem fogják, hanem az iskolaigazgatókra vár a föladat, hogy csakis a legjobb anyagot bocsássák be az osztályba, t. i. a kiválóan tehetséges és továbbképzésre alkalmas leányokat és az igazgatónak arról is gondoskodnia kell, hogy a szünidő alatt a leányok elkülönített helyiségben maguk között tölthessék el a pihenő időt. Gyenge előmenetelű leányok az osztályelőadásokat egyáltalán nem látogathatják.
Árvíz Szombathely határában
A tavasz közeledtével, a hóolvadás következtében 1914 februárjának végén komoly árvízi fenyegetettségben éltek a szombathelyiek és a városkörnyéki falvak lakói. Elsőként a kámoni rétek kerültek víz alá.
Tegnap megjósoltuk, hogy közel van az árvizveszedelem s ime a jóslás egy nap alatt valóra vált, mert a Gyöngyös-patak kilépett medréből s elöntötte a kámoni réteket.
A víz elárasztotta a falu nyugati részén fekvő szérüs kerteket és réteket, ugy, hogy az emberek nem járhattak arrafelé, hanem a Reiszig kastélyon mentek keresztül. A víz a faluba még nem ért. A Gyöngyös is csak ott lépett ki a medréből, ahol nagyon alacsony a part, mert csak ilyen helyeken volt lehetséges, hogy a jég fölött folydogáló viztömeg a rétekre jusson. A víz legmagasabban a Schuszter-féle vendéglővel és az uj iskolával átellenben áll. A kastély mellett és a folyónak két hídja között elterülő részen.
A további veszélyes viznövekedéstől azonban nem kell tartani, mert – mint Kőszegről jelentik a Gyöngyös, amely tegnap majdnem a part felszinéig ért, most ismét beszorult ugy, hogy a víz felszinét ismét jég boritja, pedig tegnap 40 centiméter magasan állott rajta a víz.
Ennek dacára a városi mérnöki hivatal a rendőrséggel karöltve megtette az összes védőintézkedéseket s felnyittatta a malmok zsilipjeit, hogy a víz könnyen szabaduljon tova.
Az áradás gyors és kármentes levonulásában bizakodók másnap már borúlátóbban tekintgettek a Gyöngyös és a Perint irányába.
A tavasz veszedelme, az árviz mindjobban közeledik s a rettentő elem borzalmas támadással fenyeget. A Gyöngyös áradásáról hirt adtunk. A veszély nem mult el s a kámonniak, akiket elsősorban fenyeget a baj, most még kellemetlenebb helyzetben vannak, mint azelőtt. Immár fél Kámon víz alatt áll s a lakosság nem győzi a pincékből kihordani a vizet. De meg hiába is hordja, mert csak az utcára hordhatja, ahonnan a víz nem talál levezető utat, s ujra visszafolyik a pincébe. A tegnapi vasárnapi ünnep igy is alaposan el volt rontva a szegény kámoniaknak, akik azonfelül még hajba is kaptak s meglapátolták azokat a szerencséseket, akiknek sikerült magukat elsáncolniok az árviztől.
De nemcsak a Gyöngyös csinál veszedelmet, hanem az alamuszin mozgó Perint is, amelynek a kőszegi hegyekben a megalvadt hótól annyira megdagadt a vize, hogy a rendes vizállásnál legalább egy jó méterrel magasabban áll.
A Vizmellék-utca végén a Novák Dániel-féle korcsma előtt annyira fel emelkedett tegnap a partig, hogy már-már kiöntéssel fenyegette az utcákat is. A fenyegető veszedelem oka az volt, hogy az alacsonyan álló jégrétegek nem tudtak tovább menni és összetorlódtak.
A víz délután 4 óra körül alig pár centiméterrel állott alacsonyabban mint a part. A Novák-féle vendéglő előtt posztoló rendőr telefonon értesitette a kapitányságot és a mérnöki hivatalt, a honnét Bodányi Ödön városi főmérnök azonnal kiment a helyszinére. Egy csomó munkatársnak és hat rendőrnek adott munkát a főmérnök intézkedése, igy azután sikerült is a jégtorlaszokat eltávolitani és a kiöntés veszedelmét megszüntetni.
A kámoniak után a szombathelyi Paragvári utca lakói is megtapasztalhatták, hogy mire képes a szelíd Gyöngyös. A tűzoltók szivattyúi rendületlenül dolgoztak a lakóházak és a kórház pincéiben. Végül az ár éppolyan hirtelenséggel tűnt el, ahogyan érkezett.
A ravasz kámoniak tegnap éjjel ugyancsak megijesztettek bennünket. Ránk eresztették a Gyöngyös patak vizét s az rohamlépésekben egészen az apácák iskolájáig huzódott fel, közben egyszintre állitva magával a Paragvári-utcai pincéket. Egy tiszta árviz fogadta reggel a felkelőket, a kik csodálkozva kérdezték egymástól a baj okát.
A hatóság azonban ekkor már munkában volt, s a míg a főmérnök a kivonult tüzoltósággal együttesen erősen szivattyuzta ki a házak pincéiből a pocsolyás vizet, addig a rendőrség közegei megállapitották a baj eredetének okát. A veszedelem onnan keletkezett, hogy a kámoniak maguk felől elzárták a víz utját s az kénytelen-kelletlen a Paragvári-utcára huzódott le mifelénk.
Nagy volt a riadalom ezen az utcán. A kórház pincéi tele lettek vizzel s onnan ki kellett költöztetni a cselédséget. Ezenkivül tiz-tizenkét pincébe szivárgott le a víz, amelyet késő délutánig sem tudtak kiszivattyuzni.
A veszedelem azonban nem sokáig tartott, mert a hatóság emberei megfeszitett munkával láttak a dologhoz. A tejháznál levő zsilipet nagynehezen felnyitották s igy szabad lévén az út, a víz lassacskán visszahuzodott medrébe.
Azt lehet tehát mondani a tegnapi napra, hogy volt árviz, nincs árviz, azonban nem lehet tudni, hogy mire egyet alszunk, nem kerülünk-e ismét bajba. Kámon felé a helyzet még változatlan s ott uszik minden. A rétek is víz alatt vannak. Kőszeg felől még sebes lerohanással igyekszik lefelé a viztömeg, mintha attól félne, hogy elkésik. Igy aztán jó lesz résen lenni.
