Vasárnap hajnal van amikor elindulunk a Szombathely szomszédságában lévő Balogunyomba. A színpadon a helyi erőket képviselő Delta zenekar a legnagyobb slágerekkel izzítja a település apraja-nagyját az est sztárfellépőjére. Szarka László színpadra lépésének időpontjához közeledve pedig még többen csatlakoznak az amúgy is szép számú, tomboló közönséghez. A parkoló autók armadáját elnézve, a szomszédos településekről is sokan jöttek, hogy lássák a legújabb őrületet, a bikicsunájt (a férfit aki Alphaville Big In Japan című dalát adja elő sajátos, halandzsa angol nyelven) most élőben.
- Fáradtnak tűnsz, sok fellépés volt már ma? - kérdezem a Mr. Bikicsunájt, aki gyűrötten és izzadtságtól csöpögve lép ki a sátorból.
- Nem, ma ez az egyetlen. Messziről jöttünk, az ország másik végéből. A 550 kilométer azért megviselt, csak ezért vagyok egy kicsit fáradt, de a fellépésre felpörgök.
- Mi van a repertoárban? Gondolom a kikerülhetetlen bikicsunáj, de mi egyebet énekelsz ma még?
- Hát igen a bikicsunáj a legnagyobb slágerem. Az a közönség kedvence is, de éneklek még Modern Talking-ot a Cherry cherry lady-t. Aztán Bad Boys Blue-t és Fancy-t is.
- Mióta járod az országot?
- Karrierem kezdete óta. Amikor befutottam a bikicsunájjal már készen voltam arra, hogy szórakoztassam az embereket. Azóta pedig szeretnek, én meg újabb és újabb dalokat alakítok át, hogy bővítsem a műsort.
- Alakítasz át, már úgy kell érteni, hogy halandzsa nyelvre?
- Igen. Mindegyik megkapja az én sajátos nyelvezetem.
- Akkor ez mostanra már teljesen tudatos?
- Igen, teljesen.
- Mit gondolsz meddig tart még körülötted ez az őrület?
- Hát amíg tudok újat mutatni az embereknek, addig biztos, hogy kíváncsiak lesznek rám. Addig biztos. Én pedig azon leszek, hogy ez minél tovább tartson.
Sokáig gondolkodtam, de egyszerűen nem jöttem rá Bikicsunáj sikerének titkára. Magunkra ismerünk benne? Amikor otthon, a tükör előtt hasonlóan esetlenül halandzsázunk egy slágert? Lehet, sokan úgy gondolják, sok hónappal a Megasztár-válogatás után még mindig vicces ez a produkció?
A szép emlékű Uhrin Benedek villant be, aki addig-addig akart sztár lenni, hogy mikor a Sziget ifjúsága „Nagy színpadot” skandálva éltette, ő valóban elhitte, hogy Andrea Bocelli-t is leénekelné a milánói Scala-ban.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
