- A fél ország beleizzadt a tenyerébe annak láttán, hogy micsoda magabiztossággal vezeti a mentőt
Világhír felé menetel a magyar mentősofőr, aki hat perc alatt 7,6 kilométert tolt le a budapesti forgalomban
2015.
May
11.
14:06
. Mennyi idő kellett ennyi rutin összeszedéséhez?
- Jóformán még az eszemet sem tudtam, amikor gyerekként már apám ölében tekergetettem a buszkormányt. 1992-ben tettem le a jogosítványt, tizenhárom éven át taxiztam, lassan tíz éve vagyok az Országos Mentőszolgálatnál, most augusztusban leszek negyven. Szóval kellett azért pár kivonulás és pár olyan szituáció, amiben az ember megtanul egyes szituációkat kezelni. Ahhoz egyébként, hogy valaki mentősofőr legyen, pályaalkalmassági vizsgát kell tenni.
- De azért nyilván egyéb képességekre is szükség van, főleg ami a város útjainak ismeretét illeti. Vagy például tudni kell, hogyan lehet szakemberi módon átbucskázni a villamossínekre.
- Ez így van, de itt egy pillanatra álljunk is meg, mert rengeteg kommentben olvastam, hogy miért nem mentem fel a villamossínre. Ez az, amikor valaki nem tudja, hol és hogyan lehet egy kéklámpás autót vezetni, mert az Árpád hídon - a körúttal ellentétben - épp nagyon nem ajánlott használni a villamossínt, ugyanis ha pont akkor szorul be a mentőautó egy olyan helyre, ahol az egyik villamos jön, a másik megy, akkor gondba kerül: a nagy oszlopokat nehéz kikerülni, a sínpályát pedig úgy építették meg, hogy vannak fedelek, amik nem úgy vannak rögzítve, mint a közutakon. Ha egy ilyenre rámegy az ember, hatalmasat lehet bukni. Sőt, vannak szakaszok, ahol 40-50 centis szinteltérés van, innen nem nagyon lehet lejönni. De igen, jól kell ismerni a várost, és szerencsére én elmondhatom, hogy nem nagyon van Budapestnek olyan része, amit ne ismernék.
- Mennyire felfokozott érzelmi állapot az, amiben egy mentősofőr villogóval közlekedik?
- Én nyugodt típus vagyok, volt, hogy a kollégáim mérték a vérnyomásomat kéklámpával közlekedés közben, és 118/80-nál megállt. De természetesen az ember más állapotba kerül, amikor sziréna szól a feje fölött, de maximálisan higgadtnak kell maradni ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a dolgunkat, és odaérkezzünk épségben, ahol a segítséget várják.
- Mit szólnak az Ön kollégái a videókhoz? És a felettesei nem pislantgatnak gyanúsan?
- Pillanatnyilag az OMSZ-nél nekem van egyedüli engedélyem arra, hogy videókat feltölthessek. De én amikor csak tudom, megjegyzem, hogy amit látnak ezeken az emberek, az semmiképpen sem az én érdemem, ugyanezt a munkát végzi a többi mentős dolgozó. Egyébként autósiskolások szokták elkérni ezeket a felvételeket, illetve a mentőkhöz belépő új kollégáknak is szoktak mutatni belőle. Némelyiknek azzal a kommentárral, hogy na, ezt a tempót nem feltétlenül kell megütni, legalábbis kezdőként még nem.
- Győrfi Pál szóvivő egy korábbi RTL-es riportban megjegyezte, hogy azért a legfontosabb az, hogy a mentő odaérjen a balesethez, és nem az, hogy gyorsan. Ön ezt nem érezte akkor kritikának?
- Igen, ezt most is megjegyezte. Nekem van erről egy magánvéleményem, amivel ők tisztában vannak. Azt mondom, hogy az adott helyzetet mindig én látom, én ülök ott a kormány mögött. Tíz éve dolgozom a mentőszolgálatnál, összesen két balesetem volt: egyszer oldalról jöttek belém egy BMW-vel, ami a stoptáblánál nem állt meg, a másiknál pedig a baloldali tükörnek ment neki egy autós. Nem hiszem, hogy ha valaki egy évtized alatt csak ennyi balesetnek még csak nem is az okozója, hanem az elszenvedője, akkor az különösebben támadható lenne.
- Hogyan tapasztalja egyébként, ahhoz képest, amikor három évvel ezelőtt nekiállt felölteni a videókat, ma már jobban odafigyelnek a sofőrök az utakon a megkülönböztető jelzésre?
- Szerintem kicsivel jobban, igen. A bajt én inkább ott látom, hogy az új autók 90 százaléka olyan mértékben van szigetelve, hogy ha felhúzzák az ablakot, alig hallják meg az érkező szirénázó járművet. Ez nem az autós hibája. Az autós hibája az, amikor észleli ezt, és megijed, és nem tudja, mit kell csinálnia. Pontosan ezért teszem fel ezeket a videókat.
- Nem tudom, nézett-e hasonló külföldi felvételeket, amikből például kiderül, hogy Ázsiában akár még le is szorítják a tűzoltót, a német autópályán viszont Mózes és a tenger módjára nyílik ketté bámulatosan a kocsisor, mindenesetre érdekelne, hogy van-e viszonyítási alapja, hogyan látja a hazai helyzetet, ami az autósok reakcióit illeti?
- Én csak az itthoni, sőt, budapesti állapotokról tudok nyilatkozni, és némi problémát is felvet az, hogy akkora mennyiségű szirénázó jármű közlekedik - köztük olyanok is, amiknek nem feltétlenül kéne így közlekedniük, gondolva itt például a betegszállítókra -, hogy az emberek egy része már immunissá vált a jelzésre. És esetleg egy részük azt is gondolja, hogy na, már megint itt van egy szirénás, majd kikerül. Ennek ellenére az emberek túlnyomó többsége azért figyel ránk.
- Mit szól az egymilliós megtekintéshez?
- Ha az emberek felkapják a fejüket, és közülük csak egy vagy két másképpen, vagyis jól cselekszik legközelebb, amikor jövünk mögötte, akkor már megérte. A hirtelen jött népszerűség pedig nem nekem szól, hanem az összes bajtársamnak, akik ugyanezt csinálják nap mint nap.
