Hatalmas lerakat a belváros kellős közepén, egy üzletház aljában elbújtatva. Készülne ez a cikk – óvakodom be -, ugye, szabad fényképezni? A válasz határozott nem. Máshol is. Mitől tartanak az üzlettulajdonosok?! Nem tudom. De mivel mi a T. Olvasókért mindent, kihasználtuk távcserregőnk egy nagyon praktikus mellékfunkcióját...
Hová tűnt a csótányroppantó?
Talán azért a nagy titkolózás, mert szégyellik a kínálatukat? Nos, mi mindenesetre nagyobb elvárásokkal indultunk a cipő(tor)túrának, mint amivé végül fajult. Kerestük a bulikirálynők combigérő, strasszos csizmáit, a szilveszteri partikon miniszoknyához és egyszálsemmihez hordandó csótányroppantókat, amiket részben a katonai divat, részben a nonkonformitás irányába mutató világtendencia ihletett – de nem találtuk. Ahogy hiába vizslattuk a vádliközépig magasított tűsarkúkat, az üvegtalpú csodákat, amikben közlekedni felér egy aerobic-órával. Ilyenek sem voltak.
Konszolidált helyeket kerestünk fel, direkt kihagyva a köztudatban bóvlinak minősített kínait - ezt a végére megbántuk. Mert a 2008-as év téli divatja meglehetősen egyhangú a
minőségi
cipőboltokban. Barna, fekete, piros, hagyományos fazonú, nem túl kihívó, nem túl kényelmetlen és még véletlenül sem az ilyenkor manapság szinte már elvárt gogo-girl viselet.A legextrémebb darab
megtisztelő címért néhány mintás gumicsizma, pár vicces mamuszka és egy hupilila csizma versengett csupán – utóbbi ráadásul unalmasan klasszikus fazonnal.Hófehérke pipőkéi raktáron
Dögösnek (és nagyon divatosnak!) számítottak még a piros lakkbőr csizmák, közülük néhány meglehetősen magas, de nem balesetisebészetes sarokkal. Fűzős, csatos, kapcsos, kevert... Sok ötlet nem volt bennük, ezt bizonyítja az is, hogy az év felfedezéseként legfeljebb a szárra erősített aprócska pénztárcát emelhetném ki.
Akadt persze olyan közöttük, amihez mulatságos szituációkat varázsol a fantázia, ha rájuk néz az ember. Képzeljük csak el például a trendi anyukát, aki a nagyon magasnak nem számító, de mégis kénylemetlen nyolccentis sarkakon tipeg a bevásárlóközpontból kifelé, egyik kezében a gyerek, a másikban a szatyrok - amikbe a másik gyerek kapaszkodik... Nem nevetni - részvétnyilvánítani! Sokan próbálnak eképpen megfelelni anyai és házastársi kötelezettségeiknek egyszerre.
Kinek, mi jut eszébe róluk?
A perverzebbeknek eszébe juthat még a szép sodronyos-bilincscsatos piros lakkbőr csizmácskáról a korbács és a hozzáillő cicaruha. De erősen kell azért ehhez tornáztatniuk a képzelőerejüket, mert tényleg édeskevés ötlet és egyéniség jutott még ebbe a gyér kínálatból extrémnek kitetsző lábbelibe is.
A cipőcskék? Nos, azok leginkább Hófehérke pipőkéire hasonlítanak - kortalanok, egyszerűek, unalmasak. Hejj, pedig alig néhány éve, a nagy diszkómizéria idején volt ám választék! Szín és formakavalkád! Margaréta-mintás, világítós, magassarkú tornacipő, légtalpas alkalmi... Azt kell mondjam, szürkülni látszunk. Vagy bekapcsol végre a nők önvédelmii reflexe, és a tetszeniakarással együttjáró bokatörés és lúdtalp helyett a kényelmet részesítik eztán előnyben?
Ez minden bizonnyal jót tenne az egészségüknek, és nem tenne jót az akudtan exhibicionista nőszemélyek kedvenc rütyükéit kifigurázni akaró újságcikkeknek. Kedves divattervezők, kapják össze magukat kicsit, mert így az összes vonatkozó élcelődés ilyen unalomba süllyed, mint ez itt!
Az
ócó chinai
nem csak olcsóbb, de ötletesebb is
Konklúzióként megállapíthattuk tehát, hogy aki igazán extra csizmát keres, az leghelyesebb, ha a turkálókban néz körül (most nagyon menő a retro!) meg az
ócó chinai
boltocskákban. Ott talán még talál olyan (majdnem)bőr és(majdnem)üveg lábbeliket, amiknek a sarkával fel lehet szúrni a szétdobált cigarettacsikkeket, vagy amiknek a tizenöt centis talpa láttán sikítva és csáptépve futnak szét még a hangyák is. Máshol virágzik a konfekció.
