Ma már csak kevesen akarnak lenni tűzoltók, katonák, pláne vadakat terelő juhászok. Ami érthető is, hiszen a tűzoltókat nem fizetik meg jól, a katonák az életükkel is fizethetnek, vadak meg már csak a nagyüzemi gazdaságokban vannak. Mi maradt akkor? Hát persze, hogy a kreatív szakmák. Ma már "mindenki" fotós, dj, szintén zenész, filmes, esetleg divattervező akar lenni. A Complex.com stílusmagazin ezt felismerve megkérte az utolsó csoport néhány rangos - mondjuk úgy, underground - képviselőjét, lássák el tanácsokkal azokat, akik a nyomukba erednének. Íme, a nagyok útmutatója leendő képzősöknek, iparosoknak - és nem csak nekik, mert egyes tanácsok a divatszakmán kívül is alkalmazhatók.
Jobbaktól tanulni nem szégyen
Ha saját brand elindításában gondolkodsz, legyél kész meghalni érte! Ugyanis ENNYIRE lesz nehéz dolgod abban, hogy sikerre vidd. Ez nem csak egy séta a parkban. Ha megkérdőjelezed saját képességedet abban, hogy működjön az, amit kitaláltál, inkább keress valami mást
- élezte a nyelvét kegyetlenül Jeff Staple, a Staple Design feje.A WHARF márka kiötlője, Rob Babigian arra hívja fel a figyelmet, hogy legyünk hajlandóak tanulni: ő maga például egyszerű marketinges volt, semmit nem tudott a férfiruha-bizniszről, de az első komolyabb lépés előtt kíméletlenül sok időt szánt arra, hogy kutasson, utánajárjon dolgoknak, gyártósorokat, más üzleteket nézett meg és szakértőkkel konzultált hosszasan.
Ha hajlandó vagy elfogadni, hogy vannak, akik nálad okosabbak, legyél alázatos, és kérdezd meg őket
- mondja.
Lopni nem ugyanaz, mint inspirációt nyerni valakitől
Boston fenegyereke, Frank the Butcher így nyilatkozott a témában:
a kreativitás köre arról szól, hogy a múlt és jelen tervezői hatnak az emberre. Csakhogy van egy keskeny vonal az inspiráció és aközött, hogy lemásolod, ami megérintett. Amikor nem látod ezt a vonalat, akkor elveszítetted az identitásodat.
Eunice Lee-t szülővárosa, New York inspirálta. UNIS-ruhái erőlködés nélküli, szofisztikált küllemet hoznak, ehhez azonban ő is tett egy s mást. Például tudta, hogy kiket céloz meg, és ezek az emberek mire számítanak tőle - ha a divat díszes porondjára készülünk belépni, szerinte elkerülhetetlen, hogy ezekkel tisztában legyünk. Ő sem fogalmaz finoman:
Vannak egyáltalán emberek, akik hajlandóak pénzt fizetni az ötleteidért? Mert sose felejtsd el: a divat egy iparág. Azért vagy benne, hogy eladd a termékedet. Szóval tudd, hogy ki vásárolja azokat.
Ha szar borul a ventilátorra
Nem csak az átlagos, kétkezi munkák, de a fashion industryban melózás is drámákkal terhes, figyelmeztet Chris Gibbs az Union LA-től.
Szóval ha olyasmibe vágsz, ami felemészti minden idődet, energiádat, pénzedet, akkor csak olyasmit tegyél, amit imádsz. Mert amikor a szar ráborul a ventillátorra (lesz ilyen), akkor szopás lesz ráeszmélned, hogy olyannak foglalkozol, amit nem is érzel igazán.
A hullámvölgyekre reflektál Acapulco Gold is: ha félünk a buktától, bele se kezdjünk. Az AG előtt ő is vagy 3-4 márka befuttatásával próbálkozott, de csak ezzel érte el az átütő sikert.
Andrew Chen a 3sixteentől pragmatikus okosságokat is mond: például hogy legyünk mindig egyenesek mindenkivel. Mondjuk ha csúszni fogunk egy kifizetéssel, akkor ezt jelezzük az érintett felé. Ha valami személyes gebaszunk van otthon, és ez kihatással lehet egyes munkafolyamatokra, közöljük az üzlettársunkkal, nehogy rámenjen az egész a sikerre. Minél átláthatóbb a működésünk, annál jobban járunk - vallja.
De a leglényegesebb mégis minden jótanács közül az, amelyik azt mondja: maradjunk szigorúan önmagunk, következetesek, ne legyünk megalkuvók. Minden csak ezután jön, és ez nem csak a divat piacára érvényes.
