„Férjem még márciusban esett át a betegségen, de több hetes utánajárásba került, amíg végre hozzájutottunk a védettségi igazolványhoz” – kereste meg szerkesztőségünket olvasónk, majd elmondta a történetét.
A szombathelyi férfi a járvány március eleji tetőzésekor érezte betegnek magát. Tipikus tünetei voltak: láz, fejfájás, köhögés, levertség, szaglás hiánya stb. Abban az időben nem volt könnyű elérni a háziovost, de végül sikerült. Az orvos telefonon diagnosztizálta is a koronavírust. Ő maga nem látta a beteget, de utasította, hogy maradjon otthon karanténban, és értesítette a kormányhivatalt, ahonnan meg is érkezett a dokumentum. Mire mindez lezajlott, a férfi már gyakorlatilag meggyógyult.
Így aztán felhívták a háziorvost, és bejelentették, hogy minden rendben van, letelt a karantén, indulna vissza a munkába. Mivel az orvos időközben lebetegedett - az asszisztens vette fel a telefont, aki rögzítette az esetet a rendszerbe.
Aztán várták a fél évre szóló védettségi igazolványt, ami csak nem akart megérkezni. Először türelmesek voltak, később, mikor kiderült, hogy mire lesz jó a kártya, már kevésbé voltak türelemmel.
Mivel a férjnek nincs ügyfélkapuja, a feleség saját ügyfélkapujával (és egy hivatalos meghatalmazással) elküldte a karanténigazolást kormanyhivatal.hu weboldalon keresztül.
Néhány hét múlva jött válasz, mely szerint a TAJ-szám alapján megállapították, hogy a háziorvos nem vitte fel sem a betegséget, sem a gyógyulást a rendszerbe, így aztán nem jár a védettségi igazolvány.
Ekkor felhívták a háziorvost, aki viszont állította, hogy mindent szabályszerűen megcsinált.
Ekkor felhívták a 1818-as kormányzati számot, ahol azt közölték, hogy személyesen be kellene menni minden dokumentummal (személyi igazolvány, lakcímkártya, TAJ-kártya, karanténigazolás) egy kormányablakhoz.
A háziorvos azt javasolta, hogy a vasútállomáshoz menjenek, mert ott ügyesek, elintézik. Így is lett, a kártya – hipp-hopp - már nyomtatás alatt van.
Sokan járhattak így
Mindez nem lenne annyira érdekes, ha egyedi eset lenne.
De több olvasónk is jelezte, hogy a történet cseppet sem különleges. A beszélgetések alapján az a kép rajzolódik ki, hogy főként márciusban akadozott a rendszer, aki akkor esett át a betegségen, jó eséllyel hiába várja a kártyáját.
A problémát bonyolítja, hogy olyanról is hallottunk, hogy a háziorvos valóban nem vitte fel a rendszerbe az adatokat, mert vagy irgalmatlanul el volt havazva, vagy informatikailag nem volt képben.
Olvasónk mindenesetre azt javasolja, hogy akinek hasonló problémája van, nem érdemes levelezgetnie és telefonálgatnia, hanem célszerű rögtön valamelyik kormányhivatalba mennie az összes bizonyítékkal, ahol jó eséllyel rendezik az ügyét.
