A „Szülővárosom Szombathely” Facebook-csoportban találtuk az alábbi képet, amelyen a mentőtisztek egy Skoda 1102 kombi motorházára támaszkodva beszélgetnek a szombathelyi mentőállomáson, míg harmadik társuk a háttérben épp belép a képbe. Az udvaron rajtuk kívül még két fehérköpenyes orvos is látható, ebben a már-már idilli pillanatban. Pedig a kezdetek és az újrakezdés is kalandos volt a mentőknél.
1887 előtt még nem működött mentőszolgálat Magyarországon, az elsősegélynyújtás a rendőrség feladata volt, külön rendőrorvosok teljesítettek szolgálatot. A változás külföldi minták hatására kezdődött, Kresz Géza orvos volt az, aki Budapesten társadalmi jellegű mentőmozgalmat szervezett. Így jött létre 1887. május 10-én a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME), amelynek első elnöke gróf Andrássy Aladár nagybirtokos és katonatiszt lett, Kresz pedig a szakmai vezetésben kapott szerepet.
A BÖME 1890-ben beköltözött a Markó utcába, azonban a székházuk csak 1899-re készült el. Ez az épület ma is a mentésügyet szolgálja. Azt fontos megjegyezni, hogy a BÖME egészségügyi szolgáltatásait csak a fővárosban élők vehették igénybe. De a vidéki településeken is sorra jelentek meg az önkéntes egyesületek, míg végül 1926-ban létrejött a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesülete (VVOME), amely már az ország összes mentőegyesületének szakmai koordinációját ellátta.
A második világháború után a német csapatok vittek mindent, amit tudtak, köztük a VVOME majdnem összes felszerelését is. Bár Magyarország országos mentőszolgálat nélkül maradt, az egészségügyi biztosítók szerveztek kisebb mentőegységeket. 1948. május 10-éig kellett várni a nagy újjászervezésre, ekkor Orovecz Béla kormánybiztos létrehozta az új Országos Mentőszolgálatot. Ekkor 76 mentőállomás kezdte meg a működését az országban, 399 alkalmazottal és 156 mentőkocsival. A járműpark nem új szerzeményekből állt, hanem a világháborút átvészelt gépkocsiból és pár darab adományként érkezett járműből.
Az újraindulás alapjainak 90 százalékát, a személyi állományt, az infrastruktúrát és orvos-szakmai hátterét a VVOME és a BÖME biztosította. Talán ennek is volt köszönhető, hogy 1954-ben Európában először Magyarországon állt szolgálatba az első rohamkocsi, amelyben már volt lélegeztetőkészülék, defibrillátor és pacemaker (szívritmus-szabályozó).
Ezt követte 1956-ban a Szobi utcai Mentőkórház indulása, majd 1985-ben már a légi mentőszolgálatot is elkezdték szervezni. URH-készülékeket 1962 óta használnak a magyar mentőautókban, és ekkor kezdték még a szolgálatot az ikonikus Nysa esetkocsik is.
Ami a jelent illeti, 2021-es adatok szerint az OMSZ-nek 255 mentőállomása, 8500 mentődolgozója és 1200 járműve van.
Mentésben igazi úttörők lettünk, hiszen az oxiológiát, mint új orvosi szakágat, és mint a mentőtiszti képzés formáját Orovecz Béla dolgozta ki, és a nevére is ő tett javaslatot.
Szombathelyen a mentőállomás azóta új helyre költözött, ahol még egy múzeumot is fenntartanak. A Fúsz Ernőről elnevezett intézményben a mentéstörténet fejlődését lehet nyomonkövetni. Fúsz Szombathelyen született és aneszteziológus asszisztensként, valamint mentőtisztként dolgozott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a szervezetfejlesztés és a mentőtisztképzés terén is.
Fúsz Ernő országos vezető mentőtiszt is volt, majd nyugdíjazása után ő vetette fel a szombathelyi mentőmúzeum ötletét, de a megvalósulását meg nem élhette meg. Nyugdíjasként tért vissza Szombathelyre és egy kerékpár balesetben vesztette életét. Az utókor végül róla nevezte ez el az intézményt.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
