A belváros déli részén még a tavasz folyamán indultak meg azok a földmunkák, amelyek során a munkagépek mindössze mintegy fél méter széles és 60 centiméter mély árkokat ástak a kábelek lefektetéséhez. Ilyen csekély mélységben ritkán bukkannak ép történeti emlékekre a szakemberek, hiszen a modern kori építkezések, a városfejlesztések és a korábbi mezőgazdasági művelés a legtöbb felszín közeli leletet már régen elpusztította.
A Zrínyi Ilona utcában – az Iseum közvetlen szomszédságában – azonban szerencsével jártak a szakemberek.
Két fal és egy különleges padló a járda alatt
A mindössze félméteres árok alján, alig 30–40 centiméteres mélységben csatári kőből rakott falmaradványokra, valamint egy ritka, hatszögletű idomtéglákból kirakott padló részletére bukkantak.
Horváth Bianka, a Savaria Múzeum régésze felügyelte a feltárást. Mint beszámolójából kiderül, a szűk árokfalban tisztán kirajzolódott a vékony mészrétegbe fektetett téglák sora. A leletek egy Krisztus utáni 2–3. századi, ismeretlen célú épület belsejéhez tartozhattak.
A Kr. u. 2. és 3. században a szombathelyi városhatártól délre eső terület sűrűn beépített negyednek számított. A híres Borostyánkő út és a környező utcák mentén lakóházak, középületek és szentélyek sora emelkedett.
A római téglapadlók és az idomtéglák változatossága
A római építészetben a téglapadló elterjedt megoldásnak számított: árban és eleganciában a legegyszerűbb terrazzo és a luxuskategóriás mozaikok között helyezkedett el. A mesterek előszeretettel használtak változatos formájú idomtéglákat:
A mostani lelet is bizonyítja, hogy Savaria egykori külvárosi övezete még a felszínhez ilyen közel is tartogathat érintetlen várostörténeti emlékeket. A leletről a Savaria Múzuem a blogján számolt be.
