A Március 15. téren rendezett ünnepségsorozat résztvevői, ha egy pillantást vetettek a magasba, észre kellett, hogy vegyék azt a két lobogót, amelyet a meglehetősen rogyadozó volt SZTK tetején lengetett a szél. Azazhogy lengetett volna, mert már alig volt belőlük valami, mert a textíliát megette az idő vasfoga – ahogy ezt mondani szokták.
Különösen az Európai Unió zászlaja nézett ki gyalázatosan. Hogy azonos anyagból készültek-e vagy nem, nem a mi dolgunk eldönteni, de hogy kicsit rontott az ünnep magasztosságából a szánalmas látvány, az biztos. Ugyanis sokan észrevették – ha nem is tették szóvá, sőt az egyik helyi médium fel is tette a fotók közé az ünnepi eseményről szóló tudósításában képriportjában.
Hazánkban korábban – a XX. század közepétől a végéig – csak az ünnepnapokon volt kötelező a zászló kitűzése, a rendszerváltozást követően 2000. augusztus 20-ától elrendelték a középületek, illetve azok környezetének mindennapos fellobogózását. EU-tagságunk óta az unió zászlaját is ki kell tűzni, a közintézményeken elhelyezett lobogók ellenőrzése a közterület-felügyelet kötelessége, ahol nincs ilyen szervezet, a jegyző feladata.
De kinek a feladata a közterület-felügyelet ellenőrzése? A közgyűlésé – akinek tagjai a foszladozott zászlók alatt figyelték az ünnepi műsort, amelyen elhangzott egy ide passzoló ismert dal is. Egyik sora így kezdődik: Ha én zászló volnék...
