Kis személyes…
Nézegetjük a plakátot, Love letters, csak ennyi, könnyedén elboldogulunk vele: Szerelmes levelek. Semmitmondó cím, amitől sarkon is fordulhatnánk, a számunkra ismeretlen amerikai szerző darabja mögött akár szirupos szappanoperácskát is sejthetnénk.
A két színész, Hernádi Judit és Gálffi László neve azonban megfelelő garanciának tűnik. Különben is, úgy rémlik, vagy egy évtizede, nem is emlékszem pontosan, talán a zalaegerszegi zsinagógában mintha már betévedtem volna egy hasonló című kamara-produkcióra. Elöl két neves színész állt, úgy rémlik, felolvasták a sorokat, semmi színpadi játék… Húsz se voltam, életem első igazi szerelmi csalódását ki nem heverve. Képzelhetik, az első sorban ültem, és persze végigbőgtem. Ők követték el ezt a merényletet? Nehéz lenne most kideríteni. Egy biztos: a páros a levéldrámát több mint egy évtizede porondon tartja.
A lényeg...
Egy férfi és egy nő, mindketten túl az ötvenen, egy őszülő és egy festett vörös halánték, jó formában. Két szék, egy fogas, rajta egy szürke ballonkabát, és egy összetépet levél, no meg egy boríték és vörös sál. Díszlet egy estére. Hernádi és Gálffi két örökifjú a színpadon, rutinos profik. Összeszokott, egymás rezdüléseit is rutinosan érző páros, két kedves játékos.
Újra csak az első sorból figyelem őket: élvezet apró kis gesztusaikban elmerülni. Szó sincs felolvasásról, élik a leveleket. Eljátszani az írott sorokat, néha mondattöredékeket, velük egy-egy életet, megtölteni tartalommal egy-egy üdvözletet, nem is olyan könnyű…
A levelek
Bájosak a levelek, és a történet is… Egy férfiről és egy nőről: a látszólagos feketéről és a látszólagos fehérről, egy látszólag kudarcos és egy látszólag sikeres életről, egymás hiátusáról. Gálffi és Hernádi bámulatos könnyedséggel ugrálnak térben és időben, a nézők előtt válnak fogszabályzós csitriből szülővé, majd őszidőben már szenvedélyesen szerelmessé.
Andy tíz évesen írja meg első levelét egy copfos kislánynak Melissának. Akiből idővel bohém festőművész lesz, egy gazdag alkoholista, a férfiból pedig kis-nagy polgár, karrierjét csiszolgató szenátor. Negyven év levelezés, amelynek motorja az egymás iránt érzett csillapíthatatlan kíváncsiság. Nagyon más világok, mégis egymásba gyökereznek. Soha sem lesznek igazán egymáséi, azaz futólag, nyugdíjas hévvel egy választási gyűlés szünetében.
Minden, ami érdekes
Szépen felépített, gondosra csiszolt munka, nehéz rajta fogást találni. Talán csak azt: már-már túlontúl rutinosra sikeredett, kizökkent ez is. Igaz, néhol megbotlik a nyelv, vagy nem ugrik be a sorkezdet, ez nem zavaró, inkább ízesebbé teszi az egészet, de valahogy ezen az estén bennünk nem forrósodik semmi. Jól érezzük magunkat, ennyi. A szünetben egy ismerős is panaszolja: nem tud elvonatkoztatni, neki a Hernádi a Heti hetes. Nekünk azért nem… A finálé után elfojtott mosollyal nyugtázzuk, mások másként éreznek: korosodó hölgyek szemében könnyeket vélünk látni.
Őszi színlapra
Szóval így indított a Weöres Sándor Színház „Márkus Emíliás” vendégelőadásokkal tarkított utolsó bérletsorozata (aztán jön Szombathely saját társulata, saját produkciókkal). A „Love letters” egyébiránt egy tartozás volt: a tavalyi évad bérleteseinek már meghirdették, akkor betegség miatt elmaradt, helyette Jordán és Sebő József Attilázott.
Az őszi évad bérletes folytatása sem lesz kevésbé ígéretes, csak azt sajnáljuk, hogy tiszta szívvel ajánlani már nem tudjuk, hiszen aki nem oly szerencsés, hogy kihalásos alapon bérlethez jusson, az csak abban reménykedhet, hogy egy állójegyért még sorba állhat.
Egyet azonban mindenki megtehet: 2009-re bebiztosíthat magának egy-egy szombathelyi színházbérletet. Ki tudja…
forrás: www.nyugat.hu
Weöres Sándor Színház Márkus Emília bérlet
Helyszín: MMIK színpad (Szombathely, Ady tér 5.) Kezdés: 19.00 óra2008. október 31. péntek
Hamvai Kornél: Castel Felice hajóút két részbenRadnóti Színház, Budapest
Szereplők: Szervét Tibor, Szávai Viktória, Szombathy Gyula, Kováts Adél, Bálint András, Csomós Mari, Márton András, Marjai Virág
Rendező: Valló Péter
Nyolc magyar Ausztráliába utazik a Castel Felicén, egy kivándorlókat szállító óceánjárón 1958 októberében. Négy férfi és négy nő veti minden reményét az ismeretlenbe. Az egy hónapig tartó út alatt közös pontot keresnek egymásban, szerelmesek lesznek, szimatolnak, mellébeszélnek, nevetnivalóan esendőek és kegyetlenek. Amikor kiderül, hogy nemcsak a saját múltjukat hozták magukkal, hanem egymás múltját is, egy régvolt gyilkosság nyomán megindul a hajtóvadászat... és egymástól menekülnének a menekülők, de már nincsen hová.
2008. november 24. hétfő
Anton Pavlovics Csehov: Apátlanul (Platonov) színdarab két részbenÖrkény Színház, Budapest
Szereplők: Kerekes Éva, Debreczeny Csaba, Für Anikó, Végvári Tamás, Dömötör András, Takács Nóra Diána, Mácsai Pál, Csuja Imre, Máthé Zsolt, Széles László, Bíró Kriszta
Rendező: Jurij Kordonszkij
Vége a télnek: összeszokott kompánia találkozik az özvegy tábornokné birtokán. Utoljára a különc Platonov érkezik. A nők imádják, a férfiak pedig csodálják és irigylik. Akkor is, ha megvetik. Idén a társaság új taggal gyarapodott. A tábornokné mostohafia megnősült, és Szofja megjelenése úgy hat a kis közösség lelki életére, mint kavics a tó tükrére. Senki nem sejti, hogy ő és Platonov valaha ismerték egymást. Egyetlen éjszaka elég: minden régi és új szerelem izzik, minden szemérem lehull. Minden sors beteljesedik.
2008. december 8. hétfő
Szigligeti Ede: „Liliomfi” társadalmi vígjáték egy részben a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójaSzereplők: Rácz József, Sőtér István, Kacsur András, Vass Magdolna, Kacsur Andrea, Szabó Imre, Orosz Melinda, Ferenci Attila, Ivaskovics Viktor, Katkó Ferenc, Béres Ildikó, Gál Natália, Orosz Ibolya, Krémer Sándor, Józan László
Rendező: Vidnyánszky Attila
„Úgy gondolom, hogy a Liliomfi messzemenően megfelelő alapanyag arra, hogy a színházról és a szerelemről mondjon örök érvényű dolgokat. Számomra a Liliomfi furcsa himnusz a színházért – a színház mindenhatóságát és gyönyörűségét igazolandó.” Vidnyánszky Attila
