Iskola délelőtt, délután
Az oktatási rendszer reformja száz éve is élénken foglalkoztatta a közvéleményt. 1913 márciusában egy édesapa olvasói levelét közölte a Vasmegyei napló. Az írás, a megszakítás nélküli, a délelőttre korlátozódó oktatás ellen érvelt.
Az elemi iskolákban délelőtt és délután, vagy c s a k délelőtt való tanitás kérdéséhez kivánok mint szülő hozzászólni.
Én a csak délelőtti tanitást határozottan károsnak itélem, mert látom, hogy a fejletlen gyermek az egyhuzamban való legalább négy órai ülés és erőltetett figyelmezés által testileg és szellemileg elcsigáztatik, ez okból nemcsak a délelőtt hallott tudnivalókat nem képes tisztán felfogni, megemészteni, de a délutáni tanulási kedve is tönkre van téve, és délután a hasznos foglalkozás helyett csavargásra hajlandó, ami számtalan erkölcsi rossznak lesz kutforrása.
A természet törvénye az, hogy se gyomrunkat, se értelmünket ne terheljük meg egyszerre felette sok táplálékkal, mert az beteggé teszi a szervezetet, feldolgozatlanul hagyja s igy nem ér annyit a sok, mint a kevés. Igen is igaz az, hogyha délelőtt a fejletlen gyermek nem kényszerittetik a csömörlésig magába szedni 4-5 órán át a különféle tudni valókat, de egyrésze délutánra hagyatik, a közben kipihent figyelem a délután hallottakat hatványozva fogja fel és dolgozza fel. E mellett a gyermek csavargás helyett jó helyen van, és a szülő ezt megnyugvással tudja.
De hagyjuk az egyéni nézetet, mert lám a tanitó urak más nézeten vannak. De azt tapasztalom, hogy gyermekem a mai rendszer mellett kevesebbet tanul és tud, mint az a gyermekem, aki 4-5 év előtt a régi rendszer szerint tanult… a régi rendszer mellett a gyermek jobban megmaradt a szülői körben otthon, mint a mai mellett, azaz nem hajlott a dologtalan csavargásra. És ez nemcsak az elemi iskolákban van igy, hanem a felsőbb iskolákban is.
…Jelszavunkat kivánjuk csak ujból hangoztatni: legyen tanitás délelőtt és délután; délután hacsak egy óra is.
Amatőr fényképezők klubja
„Hézagpótló intézmény” létesítésén fáradoztak Szombathely amatőr fényképészei 1913 márciusában. A klubjuk alapításának több nemes célja is volt.
Vármegyénk és városunk amatőr fotográfusai a müvészi fényképezés céljainak szolgálatában egyesület létesitésén fáradoznak, melynek feladata lesz egy hivatása magaslatán álló amatőr-gárdát szervezni, a fotografálást széles körökben terjeszteni és kedveltté tenni, végül a müérzéket és izlést nevelni, terjeszteni és finomitani.
Az egyesület a szétszórtan és egymástól elszigetelten müködő amatőröket akarja a társadalmi érintkezés kapcsán közelebb hozni, hogy igy az együttes müködésben rejlő nagy erkölcsi tőke minél jobban legyen gyümölcsöztethető.
Az egyesület a müvészi fényképezés céljait három irányban kivánja szolgálni. Elsősorban előadásokat fog rendezni kéthetenkint, vagy a szükséghez képest hetenkint is, amelyen szakképzett előadók fogják a fotografálás elméletét kifejteni és megismertetni a tudományos és müvészi fotografálás elemeit s a haladó fényképező technika legujabb vivmányait.
Harmadsorban megkönnyiti az egyesület tagjainak munkálkodását azáltal, hogy a fotografálást illető dolgokban szakszerü tanácsokkal szolgál, ezenkivül sötétkamrát és dolgozó helyiséget bocsát a tagjai rendelkezésére, minden szükséges felszereléssel és helyiségeiben a tagok felvételeiket állandóan kiállithatják, hol bel és külföldi szaklapok és könyvek állnak a t. tagok rendelkezésére s a vezetőség mindenkor szolgál felvilágositásokkal és utasitásokkal a kezdő és haladó amatőröknek.
A klub nem zárkózik el attól, hogy festészettel, vagy a képzőművészetek más ágával foglalkozó tagjai amennyiben nagyobb számban jelentkeznének, idővel külön szakosztályt alakitanak.
Az egyesület élére Erdődy Gyula gróf és felesége Széchenyi Emília álltak védnöknek.
Az ő nevük, ismert szépérzékük, minden jó és nemes cél elérésében biztositékul szolgálnak arra, hogy az egyesület nemes céljait müvészi életünk fellenditésével tökéletesen el fogja érni.
A nagyközönség meg is érti és méltányolja az egyesület céljait, mert a napokban kibocsátott aláirási iveken már eddig is 200-nál több tag jelentkezett. Aláirási iveket Stirling Lajos droguista szivesen bocsát az érdeklődők rendelkezésére.
Az alapitók részéről a nagyközönséghez intézett felhivást Draskovich Pál gróf, Erdődy Tamás gróf, Kiss Zoltán, Freund József és Stirling Lajos irták alá.
Széll Kálmán (kamu)házassága
Széll Kálmán, az egykori miniszterelnök 1913-ra már visszavonult a politikától és csak a gazdasági életben vállalt szerepet, ám személye iránt még ekkor is nagy érdeklődés mutatkozott. Mi sem bizonyítja ezt jobban az alábbi – később hamisnak bizonyult – korabeli híradásnál.
A mult hó folyamán olyan hirek kerültek forgalomba, hogy Széll Kálmán, volt miniszterelnök, rátóti nagybirtokos megnősült. Akkoriban nem erősitették meg a hirt, s igy most a szenzáció erejével hat az a Pestről érkezett hir, hogy Széll Kálmán tényleg megnősült: elvette Tóth Stefi ismert nevü szinésznőt, akihez sok évi barátság füzte.
Az uj kegyelmes asszony, Tóth Stefi, igen csinos, jókedvü szőke hölgy, most mintegy harminc éves. Nemcsak a kulisszák világában ismerik jól, hanem ismeri a publikum is, mert rövidebb-hosszabb ideig több fővárosi szinpadon szerepelt.
Széll Kálmán már évek óta meleg vonzalommal viseltetett a szinésznő iránt. Először a Molnár-utca 12. számu házban rendezett be neki ötszobás lakást. Egy évvel ezelőtt Tóth Stefi átköltözött a Molnár-utca 3. számu uj házba, ahol pompás ötszobás lakásban lakik. Ablakai két utcára néznek. A volt kormányelnök éveken keresztül minden nap meglátogatta, gyakran szinházban és hangversenyen is együtt lehetett látni őket… Tóth Stefi külföldi utjain is mindig elkisérte Széll Kálmánt. AZ összeköttetés nyilt titok volt és a kik a dolgokat közelebbről ismerték, azok megjósolták, hogy házasság lesz a vége.
Ez a mult év őszén mintegy négy hónappal ezelőtt történt. Széll Kálmán és a szinésznő elutaztak Riviérára és hogy a feltünést elkerüljék, ott kötöttek házasságot. Ezt most is a legnagyobb titokban tartják, külön laknak és az uj kegyelmes asszonyt cselédsége csak nagyságos asszonynak szólitja.
Ez idő szerint a házaspár külföldön jár, de nem együtt, Széll Kálmán Abbáziában van, ahol ahonnan hosszabb olaszországi utra szándékozik indulni. Tóth Stefi február elején utazott el a lakásáról meránba, nemrégiben pedig Lovranába ment át, ahol április elejéig szándékozik maradni. Tizenkétéves kis fia budai rokonoknál nevelkedik.
Széll Kálmánnak ez a második házassága. Első felesége Vörösmarthy Ilona volt, Vörösmarthy Mihály leánya.
A Vasmegyei napló hasábjain másnap szűkszavú helyesbítés jelent meg amelyből kiderült, hogy a Széll Kálmán házasságáról szóró hír csupán kacsa.
A hir Budapestről jött s mi nem őrizhettük ellen kellőleg. Mint most kiderült, a dologból semmi sem igaz. Széll Kálmán maga nyilatkozott az Esti Ujságnak, hogy házasságáról szóló hir minden alapot nélkülöző koholmány.
Különös kellemetlenségek a korzón
A korzó nyugalma szent – legalábbis így gondolták a múlt századelő hírlapírói. A szombathelyi korzó nyugalmát azonban gyors egymásutánban két példátlan eset is megzavarta. Előbb egy a Szent Márton temetőből frissen kihantolt tetemet szállító kocsi majd lovas randalírozók keltettek feltűnést.
Csodálatos, hogy mennyi furcsaság megtörténik itt Szombathelyen. Csak egy hete még, hogy egy hullaszállitó kocsi, a mely Zalaegerszegről jött, a legnagyobb nyugalommal vonult végig vasárnap délután öt órakor az Erzsébet királyné-utcán a temető felé s bizony alaposan megbotránkoztatta a közönséget a nélkül, hogy a rendőrnek eszébe jutott volna, hogy utjából eltéritse az undok kocsit. Másutt elverik az ilyen vészmadarat, a mi közönségünk műveltebb, viszont a rendőrségből hiányzik az izlés, mert nem látja meg, hogy az mégsem járja, hogy a fényes korzón haladjon végig a kocsi.
Az esetet akkoriban szóvá tettük. Ugylátszik azonban, hogy siket fülekre talált cikkünk hangja mert ime itt egy másik eset, ahol a rendőr csak áll és hallgat s elmulasztja a fellépést.
A keddi korzó legteljesebb fényében uszott, amikor egy lovas rontott a nép közé, majd egy másik, sőt egy harmadik is. A nép ijedten huzódik félre, nem csoda, hisz a lovak a legveszedelmesebb nemből valók, a melyek igen könnyen kiugranak. A Schöntag-cég csődörein lovagolt végig egy pár legény s begyesen ülték meg a tarkaszőrü állatokat.
A rendőr pedig állt és bámult. Talán neki is tetszettek a csődörök? Eszébe nem jutott, hogy az emberkorzóról elzavarja a lovakat a ló-korzóra: nem, azok méltóségteljesen haladtak el az ijedt és megzavart nép előtt.
Mi nem kérünk az ilyenekből. lovak a korzón nem kellenek, még ha a Schöntag-cég lovai is…
