Hiába van még csak reggel 10 óra, már harminc fok közeli a hőség a szombathelyi Szent István-parknál, amikor biciklivel a helyszínre érek.
Protokollvendégekkel együtt csuklósbusznyian lehetünk, ami nem nagy csoda, hiszen nemcsak meleg, de hosszú hétvége is van: szóval igazi elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki részt vegyen egy ilyen eseményen.
A többség a fák árnyékában áll, de ahogy elnézem, a politikusok sem erőltették meg magukat részvételügyileg.
Hende Csaba országgyűlési képviselő, Puskás Tivadar polgármester itt van, viszont a képviselők közül csak Takátsné Tenki Máriát (Fidesz) és Balassa Pétert (Jobbik) látom, valamint a korábbi képviselők közül az LMP-s Horváth Zoltánt. A baloldal teljesen hiányzik.
Az események a szokásos mederben zajlanak: Kezdünk az Arrabona Légvédelmi Rakétaezred zászlófelvonásával majd ünnepi műsor következik.
Ez utóbbit az idén a Szabó Tibor színművész, a Nagy Lajos Gimnázium színjátszócsoportja, valamint - a meghívón valamiért nem szereplő - Veres Michaela és a Dr. Csepregi Horváth János Általános Iskola tanulói szállítják.
Veres Michaela hangja hátborzongató, az ízléses és visszafogott diákműsor hozza a kötelezőt; ezen felül vegyük észre, hogy a gimisek remekül artikulálnak, a lányok meghatóan énekelnek, és ne felejtsük el, hogy mind a diákok, mind a felkészítő tanár szabadidejéből, nyári szünidejéből áldozott ezért a néhány percért. (A műsorban amúgy többek között Szent István király intelmei, Sózer-Pápai Zsuzsanna prózai írásai és egy Reményik-vers hangzik el.)
Az átlagos politikusi kliséknél érdekesebbnek ígérkezett Melega Miklós beszéde.
Merthogy nyilvánvaló, hogy a szombathelyi levéltár igazgatóját nem munkahelye miatt kérték fel a beszédre. Elvileg persze lehetne ilyen, csak korábban erre nem volt példa, és hát nemrég ki is derült a turpisság: a Fidesz Melega Miklóst indítja képviselő-jelöltként a Czeglédy Csaba körzetében tartandó időközi választáson.
A levéltárigazgató negyedórás beszédében többek között arról beszél, hogy miért augusztus 20. a “legfelhőtlenebb magyar ünnep”, közben még Ottlik Géza kiváló regényét, az “Iskola a határont”-t is idézi a nemzeti megmaradás illusztrálásához.
A mondatai leginkább a történelem szűrőjén keresztül idézik meg államalapító királyunkat, erős hangsúllyal az ezeréves magyar kereszténységre.
“Szent István az égiek oltalmára bízva indította évezredes utjára Magyarországot, s tudjuk, tapasztaljuk, hogy égi patrónánk nem vette le rólunk a kezét” - mondja Melaga, amivel világnézettől függően lehet egyetérteni vagy vitatkozni, mindenesetre amikor már azt hiszem, megússzuk az ünnepet az aktuális politikai szlogenek nélkül, azért csak sikerül belekarcolni egy kicsit.
Hasonlóan nagy feladatok várnak most ránk, mint annak idején Istvánra - tudjuk meg.
“Meg kell védeni szuveneritásunkat, nemzeti hagyományainkat, a magunk által kijelölt utat kell járnunk, és gazdaságilag, politikailag erős, saját érdekeit és határait is megvédeni képes államot kell építenünk, mert ez kaptuk örökül, s mert nemzetünk történelmi tapasztalata szerint ez a túlélés járható útja, a jövő záloga” - vonja le a végkövetkeztetést Melaga - és feltételezhetően még sok más szónok is ezen a napon.
A tudósító már majdnem elindul hazafelé, amikor kiderül, hogy Hende Csaba és Puskás Tivadar még megszeli az új kenyeret.
Aztán tényleg csak az Arrabona díszmenete van hátra, na és a hazabiciklizés.
