Fokvárosban ma prominens elöljárók, támogatók, hívek és egykori aktivistatársak tették meg ugyanazt az utat a Victor Verster - mai nevén Drakenstein - börtönből, amit szabadulása napján az 1990-ben az apartheid-ellenes küzdelméről ismert Nelson Mandela. Az egykori vezető 27 éves fogvatartásának utolsó hónapjait töltötte itt saját szakácsának társaságában, azt megelőzően viszont a hírhedt Robben-szigeti fegyház "vendégszeretetét" élvezte, ahol a politikai elítéltek sokkal rosszabb elbánásban részesültek az átlagos bűnözőkhöz képest. Mandelát ráadásul a legalacsonyabb fogolykategóriába sorolták, aminek révén félévente egyetlen látogatót fogadhatott, egy levelet írhatott, miközben a neki címzett leveleket késve, és szándékosan olvashatatlanná téve kapta kézhez.
Börtönőre is fejet hajtott előtte
Bár a ma tartott emlékmenet már egy egészen más légkörben mehetett végbe - legutolsó börtöne előtt már az ő szobra áll, felemelt ököllel -, korábbi felesége, Winnie Mandela nem vállalta a sétát, mondván, az túl sok fájdalommal járna, de nem volt jelen sem az ünnepelt hős, sem Jacob Zuma elnök. Ez a híradások szerint némileg elkeserítette a támogatókat, a vonuló emberek többsége mégis egy emberként emlékezett a jóra, köztük Mandela egykori börtönőre, Christo Brand is, aki a BBC-nek úgy nyilatkozott: "Tudom, hogy amikor tárgyalásra került a sor, Mandela mindig gondolt a másik oldalra is. Nem csak az ország feketéivel törődött, de igyekezett tanulni és megérteni a fehérek érzelmeit is."
Desmond Tutu érsek, aki szintén kulcsfigurája volt az apartheid elleni harcnak, azt mondta: vezetőjük szabadon engedésének napja "a megaláztatások végének kezdetét jelentette." Azt is elismerte azonban, hogy az elért célokon túl még sok teendő van, ehhez pedig az szükséges, hogy "ismét magunkévá tegyük azt az emelkedett szellemiséget, ami a szabadulás napját belengte."
