Miközben a Csónakázótó környéken a Szentivánéji Vigasságok zajlottak (amiről itt 
A csikidam királya és Dévényi Tibi bácsi robbantotta be az idei szombathelyi SzentIvánéji Vigasságokat 2024. June 22. 07:12 és itt 
Fergetegesen karcolt a Szentivánéji Vigasságok második etapja Szombathelyen 2024. June 23. 06:44 írtunk) én szombaton este hét óra környékén a Schrammel-gyűjteménynek helyet adó Éva-malom felé vettem az irányt.
Először is megnéztem alaposan, hogy agyagból milyen szobrok születtek anno Schrammel Imre kezei alatt (Masszi Feri segített az értelmezésükben). Aztán magamba szippantottam a virágok illatát, miközben a bátrabbak agyag lenyomatokat készítettek róluk. És hallgattam Czenki Zsuzsát, a gyűjtemény vezetőjét.
Ezután irány a Képtár. A magyar alternatív művészeti élet és a közösségi média egyik kiemelkedő női személyisége, Oltai Kata tartott előadást a nemrég megnyílt textilkiállítás 
Megnyílt a VIII. Nemzetközi Textilművészeti Triennálé a Szombathelyi Képtárban 2024. June 22. 14:10 alkotásai között. Mi másról, mint az anyaságmítosz megkérdőjelezéséről a képzőművészetben.
Oltai Katát egyébként úgy elkápráztatta Szombathely, hogy Instagram-oldalán azt kérte, vegye meg már valaki a Nagyszálló gyönyörű, de régóta magára hagyott épületét.
A Képtár után csak annak udvaráig jutottam, ahol a Westwerk Egyesület a Bloomsdayre készült, Talajközelben című kiállításról tartott kerekasztalbeszélgetést Bordács Andrea esztéta az alkotókkal. Megtudhattam, milyen, amikor az alkotó nem az örökkévalóságnak, hanem a pillanatnak és az elbomlásnak készít valamit, és sok-sok év után találkoztam Abajkovics Péterrel, a szombathelyi Bloom-napok egyik alaptójával.
Ennyi volt az én aktív részvételem. De jó volt egyszerűen ott lenni ezen a szép helyen, nézni a kivilágított épületeket, a teret, a sok embert, aki a múzeumok miatt érkezett és igazolta, hogy Szombathely mégis egy kultúrváros.
Ülni az Iseum lépcsőjén, és nézni a nagyon jó zenéket kísérő fényvetítést a római kori szentélyen. (Köszönet érte a Pécsről érkezett Ébert Ramónnak.) Ilyen egy jó buli!
Én szombat este eddig jutottam, hiába nézegettem a műsorfüzetet, hogy hány helyre mehetnék még… Hazafelé még pont belefutottam a horvát nap lezárásába, amikor a Fő téri sátorban az utolsó nagy összekapaszkodós tánc és fotózkodás zajlott.
És otthon még meghallgattam Bobby Goldsboro – Honey című örökzöldjét, amely a barátnőm szerint egy nyálas izé, de szerintem szuper volt hallgatni és nézni ott az Iseum udvarán. Illett az estéhez ez is.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
