Szombatra a forróság már nem fojtogatta a várost, így kellemesebb nyári időben nézhettünk szét a szombathelyi Szentivánéji Vigasságokon. A Borudvar felől közelítettük meg a helyszínt, a színpadon már javában üvöltött az Ocho Macho, mi pedig elindultunk a tömegbe, felfedezni a világot.
A Bartók Béla körútra kilépve már látszott, hogy úgy terült el a programhelyszín, mint lekötözött Gulliver Lilliputban. És, amíg az ember kezdte kicsinek érezni magát, az látszott, hogy az Agoránál mertek nagyot álmodni. Emberáradat, egymást érő bódék, ugrálóvárak és vidámparkos elemek szabtak új formák a környéknek.
Szia, Uram! Falunap nem érdekel?
Árusok terén a felhozatal eléggé ambivalens volt. A feltűnően bóvli portékával seftelők épp úgy helyet válthattak itt maguknak, mint azok, akik valami minőségi terméket igyekeztek volna eladni, persze, azt csak gyanítom, hogy nekik ment rosszabbul a bolt a kisebb árrés miatt.
Az ételeket lehetetlen lett volna végigkóstolni, az illatok alapján nem lehetett nagy gond. A vidámpark darabkák pedig eléggé rossz kihasználtsággal futottak, akárcsak az ugrálóvárak, legalábbis szombaton.
Valószínűleg az sem segített, hogy túl sok mindent zsúfoltak be egy helyre, illetve a mutatványokból üvöltő különböző zenék hamar olvadtak értékelhetetlen zajjá. Az tény, hogy a térbeli elosztás nem volt tökéletes, és azt éreztük, a rendezvénynek ez a fele túl nagyra nőtt. Talán, ha harmadával kisebb lett volna az egész lehetett volna sokkal jobb is.
Szóljon a rock, ha így akarod
Az az egyharmad, amivel a vurstli a kelleténél nagyobb volt, az pont a zeni oldalon hiányzott. Már az első nap Dévényi-Szikora párosa is meredek volt, de azt még el lehetett adni retróbulinak.
Ahogy azt már korábban említettük, érkezésünkkor épp az Ocho Macho volt a színpadon, ami ugyan hátrafelé tűrhetően szólt, de a színpad előtt a rét több pontján kakofóniába torkollott, ami jelentősen rontotta a zenei élményt.
Mert azt lássuk be, hogy ezen a zenekaron nem sokat segítettek a folytonos, és szinte teljes tagcserék, amíg a viszonylag jó zenei alapokra egybites szövegek kerülnek. Az Ocho Machót hallgatva az embernek mindig megvan az az érzése, mintha óriásplakátokat hallana megzenésítve: "reggel mikor felnéztem, már láttam/ akciós lett a 'hab!"
Továbbá azzal a gondolattal is jó lett volna megbarátkozni, hogy az Irigy Hónaljmirigy is túlvan már a fénykorán. Korrekt bulikat csinálnak, de már nem A-lista és ezzel együtt nem főműsoridőben kellene őket foglalkoztatni egy megyei jogú városban. Sebaj, volt már sokkal rosszabb is!
Szódával elmegy. Vodkaszódával!
A közművelődés célja nem az, hogy a közízlést (vagy azt, amit annak gondol) szolgai módon kiszolgálja. Sokkal inkább az igényszint növelése, a tömegek fejlesztése lenne a feladata, amit itt nem feltétlenül ért el.
Az tagadhatatlan, hogy a trashkultúra virágzik, ez az, amivel széles embertömegeket lehet megmozdítani, de emellé lehet, és kell is olyan előadókat hívni, akik egyfajta minőséget képviselnek. Szóval, az egésznek az lett a vége, hogy Gulliver eljött közénk, de csak önmaga árnyékáról mesélt.
