Az Arc Magazin Facebook oldalán találtuk Lackfi János két sorát a Kijárási klasszikusok című verséből. Buzdításul közreadjuk.
És itt az egész vers is:
KIJÁRÁSI KLASSZIKUSOK
Ágnes asszony a patakban
éjjel-nappal maszkját mossa,
kijárási engedélyét
a futó hab elkapdossa.
Este van, este van, ki-ki nyúgalomba,
wifi van, buli nincs, az idegek romba.
Midőn az est, e bársonytakaró,
fejünkre hull, futás, takarodó!
Adjon az Isten szerencsét,
ki kijár, fel ne jelentsék!
Tiszta szívvel kitörök,
ha kell, nyolc és öt között!
Alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a fertőző osztály, odakenve a kór a falon.
Házadnak rendületlenül
légy híve, óh, magyar,
ha jő az est, hát el ne hagyd,
mert a yard betakar!
Isten áldd meg a magyart,
húzza fel a maszkot,
nyolc után meg mars haza,
külvilág, szevasztok!
Maszkba, magyar, ne légy laza,
koronával küzd a haza!
Bóbita, Bóbita otthon,
megy ma a zumba a zoomon,
hej, tilos itt a kijárás,
senki se caplat az úton!
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja fél szemét a yard,
most lehetne meglógni még,
ó, árny, a léptemet takard!
Ej, mi a kő, tyúkanyó, kend
nyolc órakor nincsen még bent?
Útra kelnénk, mennénk az őszbe,
de sok rendőr vigyáz a közre!
Az ég legyen tivéletek,
Üllői úti fák,
bezárt diszkók, bárok, ivók,
hát nem túl jópofák…
De szeretnék gazdag lenni,
minden nap új maszkot venni!
