Sok lesz ez egy kicsit, döntéshozócskáim, nem? Vagy ahogy egy kolléga a szerkesztőségben ennél élesebben is fogalmazott,
nálam ez egy halvány szinttel van feljebb az óvodásokat térdepeltető politikusok fölött.
Ennél tűpontosabban egyébként aligha lehetett volna megfogalmazni azt, hogy milyen biokémiai reakciókat képes kiváltani az ember nyálelválasztásának ízében, amikor azt látja, hogy valaki annyira megfeszülve igyekszik sugározni magáról a jófejséget, hogy a sugározás hajszál híján beletorkollik egy nyaki artéria fröcsögő elpattanásába.
És hát ugye nagyon nem szeretnénk, ha kedves politikusainknak meg kellene tapasztalniuk a magyar egészségügy sürgősségi ügyeletét.
Persze, a szavazatokért mindent, mert ha szavazat van, utána telítődnek a saját meg a haveri zsebek (ugye milyen szomorú, hogy ez jut rólatok elsőre az ember eszébe? Tetszettetek volna normális rendszerváltást csinálni, 'sszátokmeg).
Csakhogy a jótékonykodás, a saját büdzséből adás azoknak, akik erre rászorulnak, majd ennek a fényképfelvételen történő megmutatása, ahogyan a havi millákat elrakó
öltönyös nagyember bájvigyorog egy beteg gyerek, vagy egy napról napra élő hajléktalan lehangoló aurájában,
na az pont az a valami, aminek már kívül kellene esnie a kampányolás gyönyörűen kreatív, amúgy számos egyéb eszközt mozgósítani képes terepén. De nem, csakazértis jönnek minden évben a somolygó államférfiak "az élet hajótöröttjeihez", persze szigorúan fotóssal, mert a Facebookot nem szabad üresen hagyni, hát ott tátong, érted, kell neki a táplálék.
Hallod, politikus! Gondold át, hogy vajon miért alkalmazta rád Magyarország egyedülállóan lírikus rapcsapata, a Kezdet Phiai a polip-típus kifejezést. Hát pont az ilyen esetekre. Jófej akkor is lehetsz, apám, ha nem hálózod be a csápjaiddal a szerencsétlenebb embertársaidat, hanem csendben, titokban adsz nekik. Talán hálásabbak is lesznek, ha nem vakuztatod telibe őket.
