Emeletes, piros, amolyan londoniasra szabott az a hop on hop off szlogennel ellátott buszjárat, amiből két útvonalon egy csomó darab jár Budapesten, és amiket konkrétan lehetetlen elkerülni a belvárosban: ha valaki kiteszi a lábát az utcára, tíz percen belül biztosan elduruzsol előtte egy ilyen, miközben az üléseiről turisták nyújtogatják a nyakukat meg a fényképezőgépeiket a szélrózsa minden irányában. Naná, hogy kíváncsiak voltunk, milyen ott, rajta, a lassan már új fővárosi szimbólummá váló gépiesített idegenvezetőn, úgyhogy halk angolsággal kértünk egy jegyet, átnyújtottuk az ötezer forintot és felültünk az egyikre.
Az már elsőre leesett, hogy magaslati levegőből befogadni a várost, miközben körbehordozzák a seggünket, egészen más élmény, mint utcaszinten poroszkálni: nincsenek kéregetők, nincsenek szórólapozók, a tegnap elhelyezett húgyfoltok messzi kontúrjai talán ott sincsenek az árkádok alatt - és nem nekünk kell anyázni a rohadt, helyfoglaló, BKV-lassító piros turistásbuszokat, hanem mások anyáznak minket. És van wifi!!!!
Egészen kényelmesnek mondható műanyag székeken foglalhatnak helyet a hangos olaszok, a Nikonos japánok vagy a szalmakalapos amerikaiak. A székek meglehetősen dzsuvás háttámláján pedig ez tárul elénk:
Húsz nyelvből választhat az országunkba érkező világpolgár, svédtől a héberen át a románig (és persze magyar is van!), állíthat magának hangerőt, és helyezheti a fejére azt a fajta vékonyka-olcsócska fejhallgatót, amit még a megboldogult walkmanek korából ismerhetünk.
Kiváltságos kitétel
Az idegenvezetés patent módon követi a busz menetrendjét, mindig a megfelelő időben érkeznek az olyan veretes információk, mint hogy milyen épületet láthatunk a fejünk felett, vagy melyik törökverőt ábrázolja a szobor jobbkézfelől. És mindeközben halk háttérzeneként szól a verbunkos, a Rákóczi-induló vagy a szép magyaros hegedűszó. Az pedig csak a magyarnak tűnhet fel, hogy a városnéző busz ilyen kiváltságos helyzetben van:
Persze amikor külön kiemeli nekünk az automata informátor, hogy ha balra nézünk, akkor nem csak a brit nagykövetséget láthatjuk, de a helyi önkormányzatot is, azonnal minden világossá válik - észveszejtő, de még az is, hogy ezek a buszok milyen alapon tarthatják fel a BKV buszait és állhatnak be a megállóikba. Business as usual.
De a gurulós séta az általunk csak haloványan feltételezni vélt sötét, mordori háttér ellenére önmagában tényleg príma ügymenet, és ez a felhasználók arckifejezéséből is süt:
És már csak azért is süthet, mert ezért a bizonyos ötezer forintért bármelyik megállónál leszállhatunk, elbámészkodhatunk mondjuk a Hősök terén egy fél órát, majd bármelyik következő hasonló buszra visszaszállhatunk a jegyünkkel. Sőt, másnap ugyanezzel a jeggyel még tovább is tudunk ingyen utazgatni. Én rettenetesen örültem volna, ha Prágában akad egy ilyen járat, ennyire baráti áron.
...még akkor is, ha olykor egy-egy lombkorona recsegve-ropogva végigsöpör a fedélzeten, kalandos élethelyzeteket teremtve az elkényelmesedő utazó számára:
Nem gondoltam volna, de egy jelentős dologra még a magamfajta helyit is megtanította a járat: mindig nézzünk felfelé is, mert a szépség elég gyakran támad ebből az irányból.
A rögvalóság másik orcája
Igaz, nem minden szép és játék és mese, pláne ugye nem Mária országában. Értem én, hogy ettől függetlenül ezt illik és szokás hangsúlyozni, jó színben feltüntetni és imázsépíteni, és értem én, hogy az Andrássy úti diplomatavillák külön bekezdést érnek a fejhallgatóban...
...de attól még Budapest elszakíthatatlan testrésze például a jó öreg leharcolt Józsefváros a maga kedvesen ijesztő vagy ijesztően kedves, rafkós, messziről jött lakóival, meg a hatodik és hetedik kerületek a hasonló részeikkel - és akkor az olyan helyekről, mint Csepel vagy Békás, nem is beszéltünk. Egy-egy kanyarnál a rögvalóság másik orcáját is odatartja, csak éppen semmit nem mond róla nekünk a magnószalag:
További rögvalóságok a Rákóczi úton:
És még egy:
És persze a Blaha Lujza tér közeli Rókus kápolna mellett elhaladva sem esik szó arról, hogy a hajléktalanok sorai itt kígyóznak minden egyes ingyenes ételosztáskor, a rendőrök pedig rendszeresen meg is látogatják az éhes embereket. De hát ez ugye nem dolga egy idegenvezetőnek, igazából minek is írom le - ja, hogy azért, mert nekem erről ez jut az eszembe! De az is az eszembe jut, hogy engem más városokban is érdekelnek az aktuális társadalmi állapotok, Párizsban is untatott a Champs-Élysées, és sokkal inkább érdekeltek a veszélyesebb negyedek, ahol még az utolsó kisteherautók is agyon voltak graffitizve.
A régen Kosztolányi és Karinthy és kortársaik, ma már szinte kizárólag csak külföldi szállodavendégek által látogatott New York kávéház hangsúlyos ajánlót kap olyan szöveggel, hogy "szálljon le itt és egy kávé mellett írjon képeslapot szeretteinek a világ legszebb kávéházából." Vajon ezt ki mondta tollba?
Némileg arrébb már valahogy egészen mókásan hatott, hogy míg a narrátor ódákat zengett éppen a Ferenciek terén álló Klotild palotákról, odalent ez a látvány terült elénk:
Persze az Erzsébet-hídi suhanás helyére billentette az esztétikai mérleget:
A várnegyed előtti megállópontokon már egyre inkább sokasodnak a felszállásra várakozó turisták, de ennél érdekesebb az, hogy mennyien nem jönnek végig egyben az útvonalon: mire ide, a Clark Ádám térre értünk - ahol a nullás kilométerkő is található, hohó! -, körülöttem már teljesen lecserélődött a társaság.
A Halászbástyára ránézni viszont még mindig büszke buli! Hallhatjuk is, hogy úgy hozzátartozik a városképhez, mint az Eiffel-torony Párizshoz.
Így lehet lenézni Budát!
Felnézni pedig még mindig ajánlatos, csak hogy egyszer már magunkat is ismételjük.
De ezt a tanácsot nem mindenki fogadja meg. A keservit!
Lerobbant (?) a konkurencia, ez az, IGEN!
Pestre visszafelé még elcsíphetjük a gondosan elhelyezett Sziget-propagandát, ami több hídon is lengeti önnön zászlaját.
A gördülős parti a Parlamentnél ér véget - azaz dehogy ér, igazából mehetnénk ezzel tovább, körbe-körbe az előbb megtett útvonalon, mert a jegy ugye korlátlanul használható nem csak aznap, de 48 órán át. Ami persze még mindig nem tesz minden közlekedőt boldoggá, hiszen ez csak az egyik az általunk felfedezett három turistabuszoztató vállalkozás közül. Nyáridőben ezeknél a járatoknál talán már csak a rakétaként kilövő motoros pizzafutárok vannak többen.
