Jött a hír a szombathelyi városházáról: kipróbálják 
Jöhet a négy napos munkahét a szombathelyi polgármesteri hivatalban 2022. June 27. 13:01 a négynapos munkahetet. Instant meg is jöttek rá az elszomorítóan giganegatív kommentek, amik meg azt próbálgatták, mennyire lehet ezen borzalmasan felháborodni, mindezt a múljon ki a szomszéd haszonállata-típusú formába csomagolva. Hiszen ha nekem nem lehet jó (még), akkor másnak se legyen! Főleg ne az önkormányzat dolgozóinak, akik tripla viszkivel isszák a jeget a klimatizált irodájukban úszó jachtjukon!
Nos, márpedig legyen mindenkinek jó, amennyire lehet.
Ez a lelki létminimum, amit kívánnunk illik minden polgártársunknak, mert hát azt szeretnénk, ha ők is ugyanezt kérjék nekünk az Élet Iskolájától. Abban a pillanatban, hogy valami velejünkig romlott prikézsia csusszanna ki ajkaink között valakire, villanjon be a jövőnkre tekeredő Karma Kaméleon! Azt kapjuk, amit adunk, ámen és namasté. Ez az egyik tanulsága a javaslatról szóló cikknek.
A másik az, hogy nem kellene tövig beleragadni a hír kapcsán az időtényezőbe. Hogyaztmondja négy nap vagy öt nap - nem feltétlenül ez a lényege ennek az egésznek. Hanem maga a megközelítés, ami, ki tudja, milyen ajtókat nyit majd meg a jövőben. Ahogy azt egyszer egy nagy ember megfogalmazta:
nem azért a tíz percért kérek el ekkora összeget, amennyi időbe a munka elvégzése kerül, hanem azért a tíz évért, amíg megtanultam, hogyan lehet ezt a valamit tíz perc alatt elvégezni.
Bizony, sok évnyi rutinnal - és most szellemi munkáról beszélek, szögezem le fürgén - egyes esetekben olyan minimálisra szorítható le a feladatcunami szétoszlatásának ideje, hogy az ember eljuthat odáig, hogy végre embernek érezze magát. Akinek nem a munkaalapú társadalomba való beépülés köti gúzsba minden napját, hiszen a meló, a termelés, az csak egy eszköz. (Profin!) elvégzendő to-do, életjobbító apró szükséglet. Pár óra munka, ami után jön a több óra pihenés és a még több óra szórakozás.
Szerencsésnek mondhatom (és erre mindig igyekszem emlékeztetni is) magam, hogy bő tíz éve dolgozom rugalmas munkarendben, ahogy épp nekem tetszik, freelancerként. Akármikor, akárhonnan. Ez már nem csak egy sima négynapos munkahét, tudom, annak inkább a hardcore álomváltozata. Viszont konkrétan a szabadidőm ezen keresztüli priorizálhatóságának tudom be, hogy ugyanennyi ideje nincsenek egészségügyi problémáim, többé-kevésbé kiegyensúlyozott vagyok, remekül alszom, és még a másnapokat is könnyebben átvészelem. Szóval igen, a saját bőrömön tapasztaltak alapján mondom, hogy örüljünk az önkori várható tesztüzemének, mert precedenst teremthet - jelentős precedenst. Valami nagyon jónak a kezdetét.
Minden egyes lépés, amit annak érdekében tehetünk, hogy ne robotokként tekintsünk majd vissza a halálos ágyunkon magunkra: a legfontosabb lépés. Az izlandiak négy munkanapos tesztje pedig már 2015 és 2019 között igazolta, hogy a dolog működik: kevesebb betegség és kiégésközeli gondolat, munka-magánélet balansz helyrebillenése lett a folyománya. Most az Egyesült Királyság is belevágott, hatvan brit vállalat 3 ezer alkalmazottjával.
És most akkor tegye fel a kezét, aki nem akarja, hogy minden péntek szabad péntek legyen!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
