Kilencvenéves korában, szerdán meghalt a Makra és a Sikátor szerzője, a Kossuth-díjas Kertész Ákos – értesült a Magyar Hang kanadai forrásból.
Kertész Ákos 1932. július 18-án, Budapesten született zsidó családba, a holokausztot gyerekként élte túl. Később polgári származása miatt nem vették fel egyetemre, ezért tizenkét évig karosszérialakatosként dolgozott. Végül ösztöndíjjal elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magyar-népművelés szakát, majd közel harminc éven át a Mafilm dramaturgjaként, forgatókönyv- és dialógusírójaként dolgozott. Olyan tévéfilmek kötődnek a nevéhez, mint az 1970-es Üvegkalitka, az 1977-es Veri az ördög a feleségét és az 1979-es Aki mer, az nyer – írja a Magyar Hang.
A hatvanas évektől fogva jelentek meg kisregényei és elbeszélései, első regénye, az 1965-ös Sikátor rögtön átütő siker lett, amit fokozott az 1971-es Makra, ami máig a szerző legismertebb műve, 12 nyelvre fordították le, több mint 1,2 millió példányban fogyott el világszerte. 1994 és 1997 között az Élet és Irodalom című hetilap szerkesztője és főmunkatársa volt. A kilencvenes és a kétezres években olyan munkái jelentek meg, mint a Másnaposság, A nap utcai fiúk vagy A romazsaru.
Kertész 1972-ben és 1974-ben is megkapta a József Attila-díjat, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 1992-ben ítélték neki oda, 2004-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is. 2008-ban Kossuth-díjat kapott.
A közéletben 2011-ben vált ismertté a neve, amikor nagy vihart kavart az Amerikai Népszavában megjelenő írása, amiben a magyarokat „genetikusan alattvalóként” jellemezte, és a holokausztban játszott magyar felelősségre hívta fel a figyelmet. A publicisztika miatt Budapest közgyűlése visszavonta Kertész díszpolgári címét, aki végül 2012-ben el is hagyta az országot, és Kanadában folyamodott menekültstátuszért. a kérelmét 2013-ban fogadták el a kanadai hatóságok, haláláig ott élt - idézi a Telex.
