Fodor Sándor író, újságíró Facebook-posztja nyomán a körmendi Batthyány-kastélyról.
Midőn az emlékeimen lépdelek, lehet, hogy csontvázakon járok nehéz léptekkel. A Batthyány-kastély belső udvarán nem csupán a lemondó gyengeség lesz úrrá rajtam, hanem régi képek is.
Az emeleti nyitott ablakokon át látni, hogy a diákok éppen kollégista szövetséget kötnek egymással. Látom Orbán Lacikát kihajolni, Pohárnok Palit, vagyis Pofit teli szájjal kacagni és látom magamat, ahogy az udvarból kifelé menet benyitok a jobb oldali szertárba és kiemelem a szekrényből a bolgár gyártmányú kosárlabdát, amit majd a kinti bitumenes pályán próbálok megszelídíteni váltakozó sikerrel.
Most viszont állok az udvar közepén, valaki fekvőtámaszban szívószállal issza a sört egy fölcimkézett üvegből. Nem tudom hirtelen eldönteni, hogy vizionálok, vagy emlékezem. A Belfegor felől szól a zene, majdnem mindenki részeg és a sötétben lassúznak éppen a párok. Ki tudná megmondani, hogy hány körmendi gyerek lett ezen lassúzások nyomán?
Fölnézek a falakra, elgyengülnek a lábaim, néhány helyen krétával írt jelek, megint egy elmaradt felújítás lenyomatai. És óvatlan pillanatainkban mégis beviszünk ide kíváncsi idegeneket kicsikét dicsekedni, hogy a legnagyobb kastély messze vidéken.
Majd bámuljuk a pusztuló, leomlani készülő falakat. Tudunk persze mindent, a megszálló oroszokról is tudunk, a seggtörlőnek használt királyi okiratokról, a keretükből kivágott festményekről, a kápolnáról, amit feldúltak és összekuláztak.
Mégis, ez már nagyon régen volt. Örökké nem takarózhatunk azzal, hogy a festményen, amin az uralkodónő látható, bizonyos intim helyen található egy lyuk, mert azt hitték a szovjet szoldátok, hogy Katalin cárnő és beleeresztettek egy golyót a képbe. Pontosan oda.
Rengeteg ígéret, néha a semmiből felbukkanó várurak, akik cigánytábornak használták az épületet. Ám az az összeg, amiből tisztességesen föl lehetne újítani és idegenforgalmi látványossággá tenni, soha nem érkezett meg. Minden csak mese volt. Ami talán passzol is egy ilyen régi épülethez, ám most már jó volna komolyra fordítani a szót.
Mert potyogó vakolat és festék könnyei omlanak a földre és hiába nézünk körbe, az emlékeinkkel kitörölhetjük, mint a hajdani idegen katonák az iratokkal. Az épület sír és ezt a sírást lesz a legnehezebb elállítani. Mert bennünk visszhangzik, minket éget és nekünk fáj. Mindenkinek, aki egy kicsit is szereti ezt a várost...
A kastély története
A körmendi várkastélyt a 15. században említik először, 1604-ben kerül a Batthyány családhoz. A 18. században elveszítette katonai jelentőségét, ekkor átalakították, a 19. században klasszicista stílusban építették tovább.
A 20. század elején Batthyány-Strattmann László orvosi kórházat alakított ki a kastély egyik szárnyában, ahol mintegy 20 000 szemműtétet végzett, a betegek zömét térítésmentesen kezelve. A második világháború után a kastélyt szovjet katonai laktanyává alakították, majd évtizedekig kollégiumként használták.
A 80-as években némileg helyreállították, 2016-ban úgy tűnt 
Egymilliárdból újítják fel a körmendi kastélyt, itt is a ZÁÉV a befutó 2016. September 03. 15:36 , hogy egymilliárd forintos állami támogatással felújítják, ezt a támogatást azonban később visszavonták. 2024-ben Lázár János minisztériuma több más kastéllyal együtt kijelölte privatizációra 
Ezt a hat Vas megyei kastélyt adnák ingyen magánkézbe Lázárék 2024. August 09. 19:55 , ez azonban nem történt meg.
Ma a kastélyban működik a városi könyvtár, levéltár, információs központ és színház is. A kastélypark szabadon látogatható.
A képekre kattintva galéria nyílik.
