A rendszerváltás után meglehetősen kaotikus állapotok uralkodtak a hajdan igen forgalmas vasútállomási vendéglátóhelyek, a MÁV Utasellátók körül. A köznyelven restikként emlegetett egységek végül is kikerültek a MÁV hatásköréből, s a Resti Zrt-nek (korábban Rt-nek) nevezett gazdasági társaság adta ki a még meglévő üzleteket alvállalkozóknak, ha ugyan volt kinek. Érdekes módon elsősorban a kisvárosi vasútállomások éttermei „élték túl” a változásokat, őrizték tovább a hagyományokat. Egykori vendéglátósok – jobb lehetőség nem lévén – kényszervállalkozóként vették ki ezeket az egységeket.
Sorra zártak be
1989-ben még meredek felfutást lehetett tapasztalni az étkeztetésben, aztán a vasúti leépítések, szétválások ezt visszavetették. Az utasok száma is jelentősen csökkent, egyre több vendéglátóhelyet nyitottak a vasútállomások környékén, nőtt a konkurencia. Először a szombathelyi vasútállomás hajdan igen nagy forgalmú, közkedvelt étterme szűnt meg, azóta sem nyílt helyette. Pedig melegkonyhás egység mindössze egy van a vasútállomás környékén. Igaz, nyílt egy kulturált büfé az utascsarnokban. A kisvárosi éttermek a bérleti díj szorításában egy ideig még tartották magukat, aztán az ezredforduló után sorra zártak be.
A körmendi (itt a bérlő saját vendéglőt nyitott az állomás szomszédságban), a szentgotthárdi Resti (hajdani Utasellátó) Étterem után bezárt az 1871 óta üzemelő celldömölki étterem is. Igaz, rövid idő múlva átalakítva, elsősorban a fiatalok szórakoztatására építve ismét megnyitott, a talponálló pedig bérlőváltás után folyamatosan fogadja a vendégeket. A közelmúltban aztán ismét kikerült a Zárva felirat az étterem ajtajára, bár állítólag csak ideiglenesen. Ha meg is nyílik ismét – amiben sokan kételkednek -, kérdés, milyen jelleggel. Érdekesség, hogy ebédkiszállítást viszont vállal az üzemeltető.
Az utolsó mohikán
Az utolsó mohikán a sárvári étterem volt, amely több évtizeden keresztül vendégzajtól volt hangos, menüs étkezés is folyt, még a vonzó, vadászos jellegű belső terem is megtelt. Egyre jobban visszaesett azonban az egység színvonala, a hétvégeken fiatalok éjszakai „dühöngőjeként” is funkcionált. Ritkán nyomták le vendégek a kilincset, meglehetősen sötét, barátságtalan lett a hely, az asztalok egy részét összetolták, inkább tárgyalóterem, mint étterem jelleget kölcsönözve a helynek. Minden a közeledő végre utalt, ami aztán nemrégen be is következett.
A kiírás szerint a Resti Zrt. kiadja (kiadná) az egységet, pontosabban a helyiségeket, hiszen nem biztos, hogy ismét vendéglátóhelyként üzemeltetnék. Ezzel az utolsó Vas megyei Resti Étterem is bezárt. Az utasok szemszögéből Sárváron sajátos helyzet alakult ki. A többi vasútállomás környékén ugyanis találhatók vendéglők, köztük melegkonyhásak is, míg Sárváron a vonatra várakozó utasok ülhetnek a rideg, télen hideg, barátságtalan utascsarnokban, nincs módjuk a közelben meginni egy kávét, üdítőt, vagy egy üveg sört, megenni egy szendvicset. Sárváron és Szentgotthárdon az állomásépületben még kis üzlet (trafik) sincsen.
Mit hozhat a jövő?
A jövő nem az lehet, hogy lepusztult vasútállomásokon ücsörögjenek az utasok, főként akkor nem, ha a távlati cél a vonatközlekedés felfuttatása, az utasok visszacsábítása. Ha nem is nagy kínálatú, de kulturált, barátságos Restikre igenis szükség lenne a vasútállomásokon. Olyanokra, ahol lehet olvasgatni, beszélgetni, szomjúságot, éhséget csillapítani, amíg az érkező vagy induló vonatra várunk. Mert sajnos már a vasúti várótermek is megszűntek. Némi reménysugár, hogy a MÁV megvásárolta a Resti Zrt. 85,58 százalékos részvénycsomagját a korábbi tulajdonosoktól, így a vasúttársaság a Resti Zrt. kizárólagos tulajdonosává válik. Ígéretekben pedig nincs hiány arra vonatkozólag, hogyan kívánják mindezt az utazóközönség érdekében hasznosítani. De jól tudjuk, hogy az ígéret szép szó…
