Automobillal a fának
Száz esztendeje még ritkaságszámba ment a vasi utakon futó automobil, egy-egy autóbaleset pedig igazi szenzáció volt. Pláne, ha sérültje is akadt a történetnek. S ha nem akadt…? Hát ez esetben a pletyka és a hírlapírók tették meg a magukét.
Almássy György borostyánkői nagybirtokos és neje csütörtökön automoilon Pinkafőre akartak átmenni. A községtől nem messze azonban elszakadt az automobil csatoló lánca s igy az őrült sebességgel haladt előre. Irtózatos perceket éltek át az automobilon ülők, mert látték, hogy a gépet már semmiféle módon fel nem tartóztathatják. A sofför a gépet az árok felé irányitotta, hogy a szembejövő két asszonyt kikerülje. Igy aztán a véletlen nyujtott segélykezet a biztos halálból, mert az automobil nekiszaladt egy fának, mire a benne ülők kirepültek belőle és sulyos sérülés árán sikerült megmenekülniök a halál torkából. A sulyosan sérülteket lakásukra szállitották, ahol gondos ápolás alá vették őket.
A helyreigazítás egy hét múlva jelent meg a Szombathelyi Ujságban.
Mint örömmel értesülünk Almássy Györgynek semmi baja sem történt, neje is csak kismérvü bőrhorzsolást és izomrándulást szenvedett.
Az aranyló búzatenger idénye
Uborkaszezon – vagy inkább nevezzük gabonaszezonnak – idején mi másról szólhatnának a hírek, mint a kaszák suhogásáról. 1908 nyarán az új kenyér közelgő örömébe némi üröm is vegyült.
A kalászos földek aranytengeréből menekülnek a pacsirták, fürjek. Hangos élet veri fel a csöndes érő gabonatáblákat. Peng a kasza, fölcsendül az aratók dala, marokszedő leányok csengő kacagása, zizegve-ropogva hull rendre a szakállas búza. Sok aggodalom, sok szorongás végét jelenti a magyar gazda legjelentősebb ünnepe: Szt. Péter-Pál napja. Régi szántóvető hagyományból most suhan meg országszerte az élesre vert kasza. Itt az aratás ideje!
Bár az idén már egy héttel ezelőtt megindult az Alföld és a Dunántul egyes vidékein az aratás munkája, de ez nem a bőesztendőt, hanem a hirtelen beállott forróság miatt a rossz fejlődést, gyenge eredményt jelenti. A gabonaérés épen a kalászhányás idejében fogta elő vetéseinket. A szemek, a szárak fejletlensége miatt országszerte csak közepes termés várható. Csak a gondviselő Isten ezután ne sujtsa arató-takaró népünk munkáját! E napokban az egész ország szeme az égre tapad meg a suhogó kaszára: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma ez évben is. Magyarország sorsa, jövője nem gyáraitól, nem iparától, hanem aratásától függ. Politikánk, ipari, kereskedelmi életünk, minden attól függ, hogyan ereszt a kalász.
Hamis diploma száz éve is akadt
Az okirathamisitás nem mindennapi esetével találta szemben magát a korabeli királyi törvényszék. Baumgartner Lajos kőszegi fogorvos diplomájának hitelessége kérdőjeleződött meg 1908 júniusában.
Ugy látszik a vád nem alaptalan, mert a diplomán aláirva levő amerikai egyetem nem ismerte el azt valónak és mióta a titok kipattant, Baumgartner Lajos a fogorvos titulus helyett fogtechnikus cimet használ és magát csak iparosnak mondja. Itélethozatalra nem került sor, mert a szóban levő diploma nem érkezett még vissza a birósághoz. A kőszegiek azonban ugy látszik, nem sokat törődnek a diploma perrel, változatlan bizalommal tolonganak a „fogorvos” úr előszobájában.
Fákat a Szent Márton utcába!
A régi Szent-Mártonnal ugy vagyunk, mint a nicki szürrel. El se veszett, meg sincs. Elveszett a falu, a sáros, a hepehupás, de megvan az utca, a kisimitott, az aszfaltos és kövezetes. Senki se tagadja, hogy a régi faluból egész pompás külváros lett, hanem egy mulasztás mégis történt.
Ha már a régi falura nem emlékeztet semmi, még egy árva vén akác se a házak előtt, legalább a városrendezés alkalmával gondoskodtak volna arról, hogy a térszámba menő tágas utca kellő befásitásával ezt a városrészt is csinosabbá és egyuttal a sétáló közönségnek is kellemesebbé tegyék. A Gyöngyös hidtól egész a temetőig alig szomorkodik ott egy fa is, pedig ha tekintettel piac-jellegére parkirozást nem is kivánnak, az mindenesetre óhajtandó volna, hogy a járdák mentén és a házak előtti területeken a kanikulai forróságban némi árnyékot találjon a közönség. Csekélység, alig 40-40 drb. hárs, vagy akácfa kell csak ide, no meg egy kis érzék az illetékes városi hatóságban.
Egy főúri esküvő küszöbén
Az acsádi Szegedy-kastélyban nagy ünnepélyre készülődtek 1908 júniusában. Küszöbön állt Szegedy Erzsébet és Széchenyi Pál esküvője, amelynek előkészületeiről épp úgy beszámolt a Szombathelyi Ujság, mint később a nagy eseményről.
A Szegedy család szép hajtása, a jótékony munkákban fáradhatatlan Szegedy Györgyné Gerlicy Irma bárónőnek minden cselekedetében hű jobbkeze, Szegedy Erzsébet megy el a hired acsádi kastélyból, hogy vármegyénk és az ország egyik legrégibb főuri családjának, a Széchenyi családnak ifju, daliás tagjával folytassa azt a nemes életet, melyre az acsádi kastély ős falai között oly nevelők készitették elő, mint Szegedy György és áldott lekü neje Gerlicy Irma bárónő.
Öröm-ünnepélyre készülnek az acsádi kastélyban s bár a két előkelő család ifju sarjainak boldog házassága örömet kelt a tisztelők végtelen seregében is, ebbe az örömbe egy-két fájdalmas könny is kerül, azoknak könnye, akik nem tudják elképzelni az ősi acsádi kastélyt annak ifju, bájos lakója Szegedy Erzsébet nélkül. Szerdán, folyó hó 22-én d. e. fél 11 órakor vezeti oltárhoz az acsádi templomban szépséges aráját Szegedy Erzsébetet boldog vőlegénye Széchenyi Pál gróf csász. és kir. kamarás, tartalékos huszárhadnagy. – Az esketési szertartást a vőlegény fivére Széchenyi Miklós gróf győri megyés püspök végzi saját udvari papjai és a környékbeli papság segédkezése mellett. A fényes esküvőre most folynak az előkészületek. Az acsádi templomot a kertészet remekeivel diszitik fel, a parkban pedig már felépült a hatalmas külön csarnok, melyben az ország legelőkelőbb családjainak részvétele mellett ülik meg azt a szép ünnepet, mely egy ifju, nemes főuri család szép jövőjének kiindulópontja lesz.
A lakodalmi ünnepség 21-én tartandó estéllyel veszi kedetét, a melyen mintegy 70 meghivott vendég vesz részt. Másnap a fent jelzett időben megy végbe az esketési szertartás az acsádi kis templomban. Ott lesznek az örömszülők; a vőlegény részéről id. gróf Széchenyi Jenő, a menyasszony részéről özv. báró Gerlicy Félixné Korniss Lujza grófnő (nagyanya), Szegedy Györgyné szül. Grlicy Irma bárónő és Szegedy György cs. és kir. kamarás. A násznagyi méltóságot gr. Széchenyi Aladár viseli. Tanuként szerepelnek: Gerlicy ferenc báró, Szegedy Ensch Károly báró, gróf Majláth György v.b.t.t., Erdődy Gyula gróf v.b.t.t., ifj. Széchenyi Jenő gróf, Zichy Frigyes gróf, Nyoszolyóleényok lesznek: Majláth Erzsébet grófnő, Gerlicy erzsébet bárónő, Majláth Livia grófnő, Majláth Stefánia grófnő, Vőfélyek: dr. Gerlicy Félix báró, Erdődy Tamás gróf, Erdődy Lajos gróf, ifj. Majláth György gróf.
